| 1. | És igen rossznak látszék ez Jónás előtt, és megharaguvék. |
| 2. | Könyörge azért az Úrhoz, és mondá: Kérlek, Uram! Avagy nem ez vala-e az én mondásom, mikor még az én hazámban valék? Azért siettem, hogy Tarsisba futnék, mert tudtam, hogy te irgalmas és kegyelmes Isten vagy, nagy türelmű és nagy irgalmasságú, és a gonosz miatt [is] bánkódó. |
| 3. | Most azért, Uram, vedd el, kérlek, az én lelkemet éntőlem, mert jobb meghalnom, mintsem élnem! |
| 4. | Az Úr pedig mondá: Avagy méltán haragszol-e? |
| 5. | Majd kiméne Jónás a városból, és üle a város keleti része felől, és csinála ott magának hajlékot, és üle az alatt az árnyékban, amíg megláthatná, mi lészen a városból. |
| 6. | Az Úr Isten pedig egy tököt rendele, és felnöve az Jónás fölé, hogy árnyékot tartson feje fölött, és megoltalmazza őt [a hévség] bántásától. És nagy örömmel örvendezék Jónás a tök miatt. |
| 7. | De másnapra férget rendele az Isten hajnalkeltekor, és megszúrá [az] a tököt, és elszárada. |
| 8. | És lőn napkeltekor, hogy tikkasztó keleti szelet rendele Isten, és a nap rátűzött a Jónás fejére, és ő elbágyada. Kíváná azért magának a halált, és monda: Jobb halnom, mint élnem! |
| 9. | És monda az Isten Jónásnak: Avagy méltán haragszol-e a tök miatt? És monda: Méltán haragszom mindhalálig! |
| 10. | Az Úr pedig monda: Te szánod a tököt, amelyért nem fáradtál, és [amelyet] nem neveltél, amely egy éjjel támadt és más éjjel elveszett: |
| 11. | Én pedig ne szánjam Ninivét, a nagy várost, amelyben több van tizenkétszer tízezer embernél, akik nem tudnak különbséget tenni jobb és bal kezük között, és barom is sok van?! |