| 1. | És lőn Mózesnek, az Úr szolgájának halála után, szóla az Úr Józsuénak, a Nún fiának, Mózes szolgájának, mondván: |
| 2. | Mózes, az én szolgám meghalt; most azért kelj fel, menj át ezen a Jordánon, te és mind ez a nép arra a földre, amelyet én adok nekik, az Izrael fiainak. |
| 3. | Minden helyet, amelyet talpatok érint, nektek adtam, amiképpen szólottam Mózesnek. |
| 4. | A pusztától és a Libanontól fogva a nagy folyóvízig, az Eufrátesz folyóvízig, a kitteusoknak egész földje, és a nagy tengerig napnyugat felé lesz a ti határotok. |
| 5. | Meg nem áll senki előtted életednek minden idejében. Amiképpen Mózessel vele voltam, teveled is veled leszek, el nem hagylak téged, sem el nem maradok tőled. |
| 6. | Légy bátor és erős, mert te teszed majd e népet annak a földnek örökösévé, amely felől megesküdtem az ő atyáiknak, hogy nekik adom azt. |
| 7. | Csak légy bátor és igen erős, hogy vigyázz, és mindent ama törvény szerint cselekedjél, amelyet Mózes, az én szolgám szabott elődbe; attól se jobbra, se balra ne hajolj, hogy jó szerencsés lehess mindenben, amiben jársz! |
| 8. | El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz, és mindent úgy cselekedjél, amint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te utaidon, és akkor boldogulsz! |
| 9. | Avagy nem parancsoltam-e meg neked: légy bátor és erős? Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, amiben jársz. |
| 10. | Parancsola azért Józsué a nép elöljáróinak, mondván: |
| 11. | Menjetek által a táboron, és parancsoljátok meg a népnek, mondván: Készítsetek magatoknak útravalót, mert harmadnap múlva átmentek ti ezen a Jordánon, hogy bemenjetek és bírjátok azt a földet, amelyet az Úr, a ti Istenetek ad nektek birtokul. |
| 12. | A Rúben és Gád nemzetségének pedig, és a Manassé nemzetség felének szóla Józsué, mondván: |
| 13. | Emlékezzetek meg a dologról, amit megparancsolt nektek Mózes, az Úrnak szolgája, mondván: Az Úr, a ti Istenetek megnyugtatott titeket, és nektek adta ezt a földet. |
| 14. | Feleségeitek, gyermekeitek és barmaitok maradjanak e földön, amelyet adott nektek Mózes a Jordánon túl; ti pedig fegyveres kézzel menjetek át atyátokfiai előtt, mindnyájan, akik közületek erős vitézek, és segéljétek meg őket, |
| 15. | Amíg megnyugosztja az Úr a ti atyátokfiait is, mint titeket, és bírják ők is a földet, amelyet az Úr, a ti Istenetek ad nekik; akkor aztán térjetek vissza a ti örökségtek földjére, és bírjátok azt, amelyet Mózes, az Úr szolgája adott nektek a Jordánon túl, napkelet felől! |
| 16. | Azok pedig felelének Józsuénak, mondván: Mindent megcselekszünk, amit parancsoltál nekünk, és ahová küldesz minket, oda megyünk. |
| 17. | Amint Mózesre hallgattunk, éppen úgy hallgatunk majd tereád, csak legyen veled az Úr, a te Istened, amiképpen vele volt Mózessel. |
| 18. | Mindenki, aki ellene szegül a te szódnak, és nem hallgat a te beszédedre mindabban, amit parancsolsz neki, megölettessék! Csak bátor légy és erős! |