| 1. |
Lőn pedig, hogy amikor meghallá Adonisédek, Jeruzsálemnek királya, hogy bevette vala Józsué Ait, és elpusztította azt, [és] hogy amint cselekedett vala Jerikóval és annak királyával, úgy cselekedett Aival és annak királyával, és hogy békességre léptek Gibeon lakói Izraellel, és közöttük vannak:
|
| 2. |
Igen megijedének, mivelhogy nagy város vala Gibeon, olyan, mint egy a királyi városok közül, sőt nagyobb vala az Ainál, férfiai pedig mind vitézek valának.
|
| 3. |
Külde azért Adonisédek, Jeruzsálemnek királya Hohámhoz, Hebronnak királyához, és Pireámhoz, Jármutnak királyához, és Jáfiához, Lákisnak királyához, és Debirhez, Eglonnak királyához, mondván:
|
| 4. |
Jöjjetek fel hozzám, és segéljetek meg engem, és verjük meg Gibeont, mert békességre lépett Józsuéval és Izrael fiaival!
|
| 5. |
Összegyűlének azért, és felméne az emoreusoknak öt királya: Jeruzsálemnek királya, Hebronnak királya, Jármutnak királya, Lákisnak királya, Eglonnak királya, ők maguk és minden seregük, és tábort ütének Gibeonnál, és hadakozának ellene.
|
| 6. |
Küldének azért Gibeon férfiai Józsuéhoz a táborba, Gilgálba, mondván: Ne vond meg kezeidet a te szolgáidtól! Jöjj fel hozzánk hamar, és ments meg minket, és segíts rajtunk, mert mind felgyűltek ellenünk az emoreusok királyai, akik a hegyen lakoznak.
|
| 7. |
Felméne azért Józsué Gilgálból, ő maga és az egész hadakozó nép vele, és a seregnek minden vitéze.
|
| 8. |
Monda pedig az Úr Józsuénak: Ne félj tőlük, mert kezedbe adtam őket; senki sem áll meg közülük előtted.
|
| 9. |
És rájuk töre Józsué nagy hirtelen, [miután] egész éjszaka ment vala Gilgálból.
|
| 10. |
És megrettenté őket az Úr Izrael előtt, és megveré őket Gibeonnál nagy vereséggel, és űzé őket a Betoronba vivő úton, és vágá őket egészen Azekáig és Makkedáig.
|
| 11. |
Mikor pedig futnak vala ők Izrael előtt a betoroni lejtőn, az Úr nagy köveket hullata rájuk az égből egész Azekáig, és meghalának. Többen valának, akik a jégeső kövei miatt haltak vala meg, mint azok, akiket fegyverrel öltek meg Izrael fiai.
|
| 12. |
Akkor szóla Józsué az Úrnak azon a napon, amelyen odavetette az Úr az emoreust Izrael fiai elé. Ezt mondotta vala pedig Izrael szemei előtt: Állj meg, nap, Gibeonban, és hold, az Ajalon völgyében!
|
| 13. |
És megálla a nap, és vesztegle a hold is, amíg bosszút álla a nép az ő ellenségein. Avagy nincsen-e ez megírva a Jásár könyvében? És megálla a nap az égnek közepén, és nem sietett lenyugodni majdnem teljes egy napig.
|
| 14. |
És nem volt olyan nap, mint ez, sem annakelőtte, sem annakutána, hogy ember szavának engedett volna az Úr, mert az Úr hadakozik vala Izraelért.
|
| 15. |
Ezután visszatére Józsué és vele az egész Izrael a táborba, Gilgálba.
|
| 16. |
Ez az öt király pedig elfutott vala, és elrejtőzék Makkedában a barlangban.
|
| 17. |
És megizenék ezt Józsuénak, mondván: Megtaláltatott az öt király, elrejtőzve a makkedai barlangban.
|
| 18. |
És monda Józsué: Hengergessetek nagy köveket a barlang szájához, és rendeljetek mellé férfiakat, hogy őrizzék őket.
|
| 19. |
Ti pedig meg ne álljatok, nyomuljatok ellenségeitek után, és vágjátok utócsapataikat, és ne engedjétek őket bejutni az ő városaikba, mert kezetekbe adta őket az Úr, a ti Istenetek.
|
| 20. |
Minekutána pedig elvégezték Józsué és Izraelnek fiai azoknak igen nagy vereséggel való verését egészen azok megsemmisítéséig, és az élve maradtak a megerősített városokba vonultak,
|
| 21. |
Visszatére az egész nép Józsuéhoz a táborba, Makkedába békességgel; nyelvét se mozdította senki Izrael fiai ellen.
|
| 22. |
És monda Józsué: Nyissátok fel a barlang száját, és hozzátok ki hozzám ezt az öt királyt a barlangból!
|
| 23. |
És akképpen cselekedének, és kihozák hozzá a barlangból ezt az öt királyt: Jeruzsálem királyát, Hebron királyát, Jármut királyát, Lákis királyát, Eglon királyát.
|
| 24. |
Mikor pedig kihozták vala ezt az öt királyt Józsuéhoz, előhívatá Józsué Izraelnek minden férfiát, és monda a hadakozó nép vezéreinek, akik vele mentek vala: Jöjjetek elő, tegyétek lábaitokat e királyoknak nyakára! Eljövének azért, és tevék lábaikat azoknak nyakára.
|
| 25. |
És monda nekik Józsué: Ne féljetek, és meg ne rettenjetek! Legyetek bátrak és erősek, mert ekképpen cselekszik az Úr minden ellenségetekkel, akik ellen ti hadakoztok!
|
| 26. |
Azután pedig megveré őket Józsué, és megölé őket, és felakasztatá őket öt fára, és felakasztva maradtak a fákon mind estvéig.
|
| 27. |
Lőn pedig a nap lementének idején, parancsola Józsué, és levevék őket a fákról, és behányák őket a barlangba, amelyben elbújtak vala, és nagy köveket rakának a barlang szája elé, mind e napig.
|