| 1. | És Józsué, a Nún fia, elkülde Sittimből titkon két férfiút kémekül, mondván: Menjetek el, tekintsétek meg azt a földet és Jerikót! Azok pedig elmenének, és bemenének egy parázna asszonynak házába, akinek Ráháb vala neve, és ott hálának. |
| 2. | Mikor pedig megjelentették ezt Jerikó királyának, mondván: Íme, férfiak jöttek ide ez éjszaka az Izrael fiai közül e földnek kémlelésére, |
| 3. | Akkor külde Jerikó királya Ráhábhoz, mondván: Hozd ki a férfiakat, akik bementek hozzád, akik házadba mentek, mert azért jöttek, hogy kikémleljék az egész földet. |
| 4. | Az asszony pedig fogá a két férfiút, és elrejté vala őket, és monda: Úgy van! Bejöttek hozzám a férfiak, de azt sem tudom, honnan valók voltak. |
| 5. | És kimentek e férfiak kapuzáráskor a sötétben; nem tudom, hová mentek a férfiak. Siessetek gyorsan utánuk, mert utolérhetitek őket! |
| 6. | Pedig ő felhágatta őket a házhéjára, és elbújtatta őket a száras len közé, amely neki a házhéjára volt kirakva. |
| 7. | És utánuk sietének a férfiak a Jordánhoz vivő úton a rév felé. A kaput pedig bezárták azután, hogy kimenének azok, akik őket üldözik vala. |
| 8. | Ők pedig még le sem feküvének, amikor felméne őhozzájuk [az asszony] a házhéjára, |
| 9. | És monda a férfiaknak: Tudom, hogy az Úr nektek adta ezt a földet, és hogy megszállt minket a félelem miattatok, és hogy e földnek minden lakosa megolvad előttetek. |
| 10. | Mert hallottuk, hogy megszárította az Úr a Vörös-tenger vizét előttetek, amikor kijöttetek Egyiptomból, és hogy mit cselekedtetek az emoreusok két királyával, akik túl voltak a Jordánon, Szíhonnal és Óggal, akiket megöltetek. |
| 11. | És amint hallottuk, megolvadott a mi szívünk, és nem támadt többé bátorság senkiben sem miattatok. Bizony az Úr, a ti Istenetek az Isten fenn az égben és alant a földön! |
| 12. | Most azért esküdjetek meg, kérlek, nekem az Úrra, hogy amint én irgalmasságot cselekedtem veletek, ti is irgalmasságot cselekesztek majd az én atyámnak házával, és igaz jelt adtok nekem, |
| 13. | Hogy életben hagyjátok az én atyámat és anyámat, férfi- és nőtestvéreimet, és mindent, ami az övék, és megmentitek a mi lelkünket a haláltól! |
| 14. | És mondának neki a férfiak: A mi lelkünket érje helyettetek a halál, ha meg nem jelentitek ezt a mi dolgunkat! És ha nekünk adja az Úr ezt a földet, irgalmasságot és igazságot cselekszünk veled. |
| 15. | Alábocsátá azért őket kötélen az ablakon (mert az ő háza a kőkerítés falán vala, és ő a kőkerítésen lakik vala). |
| 16. | És monda nekik: A hegyre menjetek, hogy rátok ne találjanak az üldözők, és ott rejtőzködjetek három napig, amíg visszatérnek az üldözők, azután pedig menjetek a magatok útján. |
| 17. | A férfiak pedig mondának neki: Ártatlanok leszünk ezen te esketésedtől, amellyel te megeskettél minket. |
| 18. | Ha bejövünk mi erre a földre, kösd e vörös fonalú zsinórt ahhoz az ablakhoz, amelyen alábocsátottál minket; atyádat, anyádat és atyádfiait pedig, és atyádnak egész háznépét gyűjtsd be magadhoz a házba. |
| 19. | És akkor, ha akárki kijön a te házadnak ajtain, annak vére az ő fején lesz, mi pedig ártatlanok leszünk; mindannak vére pedig, aki teveled lesz a házban, a mi fejünkön legyen, ha valakinek keze lenne azon. |
| 20. | Ha pedig megjelented ezt a mi dolgunkat, akkor mi fel leszünk oldva az eskü alól, amellyel te megeskettél minket. |
| 21. | Monda pedig amaz: Amint szólottatok, úgy legyen! Ekkor elbocsátá őket, és elmenének, a vörös zsinórt pedig reáköté az ablakra. |
| 22. | És elmenének és eljutának a hegyre, és ott maradának három nap, mígnem visszatérének az üldözők. Keresék ugyanis őket az üldözők minden úton, de nem találták vala. |
| 23. | Akkor a két férfiú visszatére, és leszállának a hegyről, és átmenének a [Jordánon], és eljutának Józsuéhoz, a Nún fiához, és elbeszélének neki mindent, ami történt vala velük. |
| 24. | És mondának Józsuénak: Bizony, kezünkbe adta az Úr azt az egész földet; meg is olvadt már a földnek minden lakosa miattunk. |