A menedékvárosok és szabadságaik

1. Majd szóla az Úr Józsuénak, mondván:
2. Szólj az Izrael fiainak, mondván: Válasszatok magatoknak menekülésre való városokat, amelyekről szóltam nektek Mózes által,
3. Hogy oda szaladjon a gyilkos, aki megöl valakit tévedésből, nem szándékosan, és legyenek azok menedékül nekik a vérbosszuló elől.
4. Aki pedig beszalad valamelyikbe e városok közül, álljon [az] a város kapujába, és beszélje el az ő dolgait a város véneinek hallatára, és vegyék be őt maguk közé a városba, és adjanak neki helyet, hogy velük lakozzék.
5. Hogyha pedig kergeti azt a vérbosszuló, ki ne adják a gyilkost annak kezébe, mert nem szándékosan ölte meg az ő felebarátját, és nem gyűlölte ő azt annak előtte.
6. És lakozzék abban a városban mindaddig, amíg ítéletre állhat a gyülekezet elé, amíg meghal a főpap, aki abban az időben lesz, azután térjen vissza a gyilkos, és menjen haza az ő városába és az ő házába, abba a városba, amelyből elfutott vala.
7. És kiválaszták Kedest Galileában, a Naftali hegyén, Sikemet az Efraim hegyén és Kirját-Arbát, azaz Hebront a Júda hegyén.
8. Túl a Jordánon pedig Jerikótól napkelet felé választák Becert a pusztában, a sík földön Rúben nemzetségéből Rámothot Gileádban, a Gád nemzetségéből, és Gólánt Básánban a Manassé nemzetségéből.
9. Ezek voltak a meghatározott városok mind az Izrael fiainak, mind a jövevénynek, aki közöttük tartózkodik vala, hogy oda szaladjon mindaz, aki megöl valakit tévedésből, és meg ne haljon a vérbosszulónak keze által, míg oda nem áll a gyülekezet elé.