| 1. | Akkor hívatá Józsué a rúbenitákat, a gáditákat és a Manassé fél nemzetségét, |
| 2. | És monda nekik: Ti megtartottátok mindazt, amit Mózes, az Úrnak szolgája parancsolt nektek, és hallgattatok az én szómra mindenben, amit parancsoltam nektek; |
| 3. | Nem hagytátok el a ti atyátokfiait immár sok nap óta mind e mai napig, és megtartottátok a megtartandókat, az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatát. |
| 4. | Most pedig nyugodalmat adott az Úr, a ti Istenetek a ti atyátokfiainak, amint megmondta vala nekik. Most azért térjetek vissza, és menjetek a ti sátraitokba, a ti örökségteknek földjére, amelyet Mózes, az Úrnak szolgája adott vala nektek túl a Jordánon. |
| 5. | Csak igen vigyázzatok, hogy teljesítsétek a parancsolatot és a törvényt, amelyet parancsolt nektek Mózes, az Úrnak szolgája, hogy szeressétek az Urat, a ti Isteneteket, és járjatok minden ő útján, és tartsátok meg az ő parancsolatait, és ragaszkodjatok hozzá, és szolgáljatok neki teljes szívetekből és teljes lelketekből. |
| 6. | És megáldá őket Józsué, azután elbocsátá őket, és elmenének az ő sátraikba. |
| 7. | Mert a Manassé nemzetsége felének Mózes adott vala [örökséget] Básánban, a másik felének pedig Józsué adott az ő atyjafiaival a Jordánon innen napnyugat felől. És amikor elbocsátá is őket Józsué az ő sátraikba, akkor is megáldá őket, |
| 8. | És szóla nekik, mondván: Nagy gazdagsággal térjetek vissza sátraitokba, és igen sok barommal, ezüsttel, arannyal, rézzel, vassal és igen sok ruhával! Az ellenségeitektől vett zsákmányt oszszátok meg a ti atyátokfiaival. |
| 9. | Visszatérének azért, és elmenének a Rúben fiai, a Gád fiai és a Manassé fél nemzetsége Izrael fiaitól Silóból, amely Kánaán földjén van, hogy menjenek Gileád földjére, az ő örökségüknek földjébe, amelyben örökséget vőnek az Úr rendelése szerint Mózes által. |
| 10. | Mikor a Jordán mellékére értek, amely még Kánaán földjén van, építének a Rúben fiai, Gád fiai és Manassé fél nemzetsége ott a Jordán mellett oltárt, nagy, láttatós oltárt. |
| 11. | Meghallák pedig Izrael fiai, hogy ezt mondják vala: Íme, a Rúben fiai, Gád fiai és Manassé fél nemzetsége oltárt építettek átellenben a Kánaán földjével, a Jordán mellékén, Izrael fiainak oldala felől. |
| 12. | Amint meghallák Izrael fiai, egybegyűle Izrael fiainak egész gyülekezete Silóban, hogy hadakozni induljanak fel ellenük. |
| 13. | Küldék pedig Izrael fiai a Rúben fiaihoz, Gád fiaihoz és a Manassé fél nemzetségéhez Gileád földjére Fineást, Eleázárnak, a papnak fiát, |
| 14. | Tíz fejedelmet is vele, egy-egy fejedelmet az ősök háza szerint Izraelnek minden nemzetségéből. Ezek mind fejedelmei valának az ő őseik házának, Izraelnek ezrei között. |
| 15. | És eljutának a Rúben fiaihoz, a Gád fiaihoz és a Manassé fél nemzetségéhez a Gileád földjére, és szólának ővelük, mondván: |
| 16. | Így szól az Úrnak egész gyülekezete: Micsoda vétek ez, amellyel vétkeztetek Izraelnek Istene ellen, hogy immár elfordultatok az Úrtól, építvén magatoknak oltárt, hogy pártot üssetek immár az Úr ellen?! |
| 17. | Avagy kevés-e nekünk a Peór miatt való hamisságunk, amiből ki sem tisztultunk még mind e napig, és amiért csapás lőn az Úrnak gyülekezetén? |
| 18. | És ti elfordultatok immár az Úrtól, pedig ha ti pártot üttök ma az Úr ellen, holnap majd Izraelnek egész gyülekezetére haragszik meg. |
| 19. | Ha pedig tisztátalan[nak tetszik előttetek] a ti örökségeteknek földje, úgy jöjjetek át az Úr örökségének földjére, ahol ott áll az Úrnak sátora, és legyetek örökösökké miközöttünk, de az Úr ellen ne üssetek pártot, és ellenünk se üssetek pártot, építvén magatoknak oltárt az Úrnak, a mi Istenünknek oltárán kívül. |
| 20. | Avagy nem Ákán, a Zéra fia vétkezék-e nagy vétekkel az [Istennek] szentelt dolog ellen; mégis az Izraelnek egész gyülekezete ellen lőn a harag! És az a férfiú nem egymaga halt meg az ő bűnéért! |
| 21. | Felelének pedig a Rúben fiai, a Gád fiai és a Manassé fél nemzetsége, és szólának az Izrael ezreinek fejeihez: |
| 22. | Az istenek Istene az Úr, az Istenek Istene az Úr: ő tudja, és az Izrael is megtudja. Ha pártütésből és ha az Úr ellen való vétekből van ez, ne tartson meg minket e napon! |
| 23. | Ha azért építettünk magunknak oltárt, hogy elforduljunk az Úrtól, vagy pedig hogy áldozzunk azon egészen égő áldozatot és ételáldozatot, vagy hogy tegyünk arra hálaadásnak áldozatát, lássa meg [ezt] ő maga, az Úr! |
| 24. | Hát nem inkább amiatt való féltünkben cselekedtük-e ezt, hogy így gondolkoztunk: Maholnap így szólhatnak a ti fiaitok a mi fiainkhoz, mondván: Mi közötök van nektek az Úrhoz, Izrael Istenéhez? |
| 25. | Hiszen határt vetett az Úr miközöttünk és tiközöttetek, Rúben fiai és Gád fiai, a Jordánt; nincsen nektek részetek az Úrban! És elidegeníthetnék a ti fiaitok a mi fiainkat, hogy ne féljék az Urat! |
| 26. | Mondottuk azért: Nosza, fogjunk hozzá, hogy építsünk oltárt, se nem egészen égő áldozatra, se nem véres áldozatra, |
| 27. | Hanem hogy bizonyság legyen az miközöttünk és tiközöttetek és a miutánunk való nemzetségeink között, hogy szolgálni akarjuk az Urat őelőtte a mi egészen égő áldozatainkkal, véres áldozatainkkal és hálaáldozatainkkal, és hogy ne mondhassák a ti fiaitok maholnap a mi fiainknak: Nincs nektek részetek az Úrban. |
| 28. | Mondottuk azért: Ha így szólnának maholnap nekünk vagy a mi nemzetségeinknek, ezt mondjuk majd: Lássátok az Úr oltárának mását, amelyet a mi atyáink készítettek, nem egészen égő áldozatra, sem nem véres áldozatra, hanem hogy bizonyság legyen miközöttünk és tiközöttetek! |
| 29. | Távol legyen tőlünk, hogy pártot üssünk az Úr ellen, és elforduljunk immár az Úrtól, építvén oltárt égő áldozatra, ételáldozatra és véres áldozatra az Úrnak, a mi Istenünknek oltárán kívül, amely az ő sátora előtt van! |
| 30. | Hallván pedig Fineás, a pap, és a gyülekezetnek fejedelmei és Izrael ezreinek fejei, akik vele valának, a beszédeket, amelyeket szólottak vala a Rúben fiai, a Gád fiai és a Manassé fiai, tetszésre találtak vala előttük. |
| 31. | És monda Fineás, az Eleázár pap fia a Rúben fiainak, Gád fiainak és a Manassé fiainak: Ma tudtuk meg, hogy köztünk van az Úr, mivelhogy nem vétkeztetek e vétekkel az Úr ellen. Most megszabadítottátok Izrael fiait az Úr kezéből. |
| 32. | Visszatére azért Fineás, az Eleázár pap fia és a fejedelmek a Rúben fiaitól, a Gád fiaitól a Gileád földjéről a Kánaán földjére Izraelnek fiaihoz, és elbeszélék nekik e dolgot. |
| 33. | És tetszésre talált e dolog Izrael fiai előtt [is], és áldák az Istent Izrael fiai, és nem mondák, hogy hadakozni menjenek fel ellenük, hogy elveszessék a földet, amelyben lakoznak a Rúben fiai és a Gád fiai. |
| 34. | Az oltárt pedig így nevezék Rúben fiai és a Gád fiai: „Bizonyság ez közöttünk, hogy az Úr az Isten.” |