| 1. |
Józsué pedig összegyűjté Izraelnek minden nemzetségét Sikembe, és előhívá Izraelnek véneit, fejeit, bíráit és felügyelőit, és odaállának az Úr elébe,
|
| 2. |
És monda Józsué az egész népnek: Ezt mondja az Úr, Izraelnek Istene: A folyóvízen túl lakoztak régenten a ti atyáitok: Tháré, Ábrahámnak atyja és Nákhórnak atyja, és idegen isteneknek szolgáltak vala.
|
| 3. |
De áthozám a ti atyátokat, Ábrahámot a folyóvíz túlsó oldaláról, és elhordozám őt az egész Kánaán földjén, és megsokasítám az ő magvát, és adám neki Izsákot.
|
| 4. |
Izsáknak pedig adám Jákóbot és Ézsaút. És Ézsaúnak a Szeir hegyét adám birtokul, Jákób pedig és az ő fiai alámenének Egyiptomba.
|
| 5. |
Majd elküldém Mózest és Áront, és megverém Egyiptomot úgy, ahogy cselekedtem vala közöttük, azután pedig kihoztalak vala titeket.
|
| 6. |
És kihoztam a ti atyáitokat Egyiptomból, és jutátok a tengerhez, és űzék az egyiptomiak a ti atyáitokat szekerekkel és lovasokkal a Vörös-tengerig.
|
| 7. |
Akkor az Úrhoz kiáltának, és homályt vete tiközétek és az egyiptomiak közé, és rájuk vivé a tengert, és elborítá őket. Szemeitek is látták azt, amit cselekedtem vala az egyiptomiakkal; ti pedig sok ideig lakoztatok a pusztában.
|
| 8. |
Majd elhozálak titeket az emoreusok földjére, akik túl laktak a Jordánon, és hadakozának ellenetek, de kezetekbe adám őket, és bírátok az ő földjüket, őket pedig eltörlém a ti orcátok elől.
|
| 9. |
Majd felkele Bálák, a Cippor fia, Moábnak királya, és hadakozék Izraellel, és elkülde és hívatá Bálámot, a Beór fiát, hogy átkozzon meg titeket.
|
| 10. |
De nem akarám meghallgatni Bálámot, ezért áldva áldott vala titeket, és megszabadítálak titeket az ő kezéből.
|
| 11. |
Majd általjövétek a Jordánon, és jutátok Jerikóba, és hadakozának veletek Jerikónak urai: az emoreus, perizeus, kananeus, kitteus, girgazeus, kivveus és jebuzeus, de kezetekbe adám őket,
|
| 12. |
Mert elbocsátám előttetek a darazsakat, és űzék azokat előletek: az emoreusok két királyát, de nem a te fegyvered által, de nem a te kézíved által!
|
| 13. |
És adék nektek földet, amelyben nem munkálkodtál, és városokat, amelyeket nem építettetek vala, mégis bennük laktok; szőlőket és olajfákat, amelyeket nem ti ültettetek, de esztek [azokról].
|
| 14. |
Azért hát féljétek az Urat, és szolgáljatok neki tökéletességgel és hűséggel; és hányjátok el az isteneket, akiknek szolgáltak a ti atyáitok túl a folyóvizen és Egyiptomban; szolgáljatok az Úrnak!
|
| 15. |
Hogyha pedig rossznak látjátok azt, hogy szolgáljatok az Úrnak, válasszatok magatoknak még ma, akit szolgáljatok: akár azokat az isteneket, akiknek a ti atyáitok szolgáltak, amíg túl valának a folyóvízen, akár az emoreusok isteneit, akiknek földjén lakoztok; én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk!
|
| 16. |
A nép pedig felele, és monda: Távol legyen tőlünk, hogy elhagyjuk az Urat, szolgálván idegen isteneknek!
|
| 17. |
Sőt, inkább az Úr, a mi Istenünk az, aki felhozott minket és atyáinkat Egyiptom földjéből, a szolgák házából, és aki ezeket a nagy jeleket tette a mi szemeink előtt, és megtartott minket minden utunkban, amelyen jártunk, és mindama népek között, amelyek között általjöttünk.
|
| 18. |
És kiűzött az Úr minden népet, az emoreust is, e földnek lakóját, a mi orcánk elől: Mi is szolgálunk az Úrnak, mert ő a mi Istenünk!
|
| 19. |
Józsué pedig monda a népnek: Nem szolgálhattok az Úrnak, mert szent Isten ő, féltőn szerető Isten ő; nem bocsátja meg a ti vétkeiteket és bűneiteket.
|
| 20. |
Hogyha elhagyjátok az Urat, és szolgáltok idegen isteneknek, akkor elfordul és rosszal illet benneteket, és megemészt titeket, minekutána jól cselekedett veletek.
|
| 21. |
Akkor monda a nép Józsuénak: Nem, mert mi az Úrnak szolgálunk!
|
| 22. |
Józsué pedig monda a népnek: Bizonyságok vagytok magatok ellen, hogy ti választottátok magatoknak az Urat, hogy neki szolgáljatok. És mondának: Bizonyságok!
|
| 23. |
Most azért hányjátok el az idegen isteneket, akik köztetek vannak, és hajtsátok szíveteket az Úrhoz, Izraelnek Istenéhez!
|
| 24. |
És monda a nép Józsuénak: Az Úrnak, a mi Istenünknek szolgálunk, és az ő szavára hallgatunk!
|
| 25. |
Szerze azért Józsué szövetséget a néppel e napon, és ada eleibe rendelést és végzést Sikemben.
|
| 26. |
És beírá Józsué e dolgokat az Isten törvényének könyvébe, és vőn egy nagy követ, és odahelyezteté azt a cserfa alá, amely vala az Úrnak szent házában.
|
| 27. |
És monda Józsué az egész népnek: Íme, ez a kő lesz ellenünk bizonyságul, mert ez hallotta az Úrnak minden beszédét, amelyet szólott vala nekünk; és lesz ellenetek bizonyságul, hogy ne hazudjatok a ti Istenetek ellen.
|
| 28. |
És elbocsátá Józsué a népet, kit-kit a maga örökségébe.
|