A csodálatos átkelés emlékkövei

1. Mikor pedig az egész nép teljesen általment vala a Jordánon, szóla az Úr Józsuénak, mondván:
2. Vegyetek magatokhoz a népből tizenkét férfiút, egy-egy férfiút egy-egy nemzetségből,
3. És parancsoljátok nekik, mondván: Vegyetek fel innét a Jordán közepéből, arról a helyről, ahol bátorsággal állanak a papok lábai, tizenkét követ, és vigyétek át azokat magatokkal, és tegyétek le a szálláson, ahol megháltok ez éjszaka!
4. Előhívá azért Józsué a tizenkét férfiút, akiket az Izrael fiai közül rendelt vala, egy-egy férfiút egy-egy nemzetségből,
5. És monda nekik Józsué: Menjetek át az Úrnak, a ti Isteneteknek frigyládája előtt a Jordán közepébe, s vegyen fel mindegyikőtök egy-egy követ az ő vállára, az Izrael fiai nemzetségeinek száma szerint,
6. Hogy legyen ez jelül köztetek! Ha kérdezik majd ezután a ti fiaitok, mondván: Mire valók nektek ezek a kövek?
7. Mondjátok meg nekik, hogy kétfelé vált a Jordánnak vize az Úr frigyládája előtt, mikor általment a Jordánon; kettévált a Jordánnak vize, és ezek a kövek emlékeztetőül lesznek az Izrael fiainak mindörökre.
8. És úgy cselekedének Izrael fiai, amint megparancsolta vala Józsué, és felvevének a Jordán közepéből tizenkét követ, amint megmondotta vala az Úr Józsuénak, az Izrael fiai nemzetségeinek száma szerint, és általhozák magukkal az éjjeli szállásra, és ott letevék azokat.
9. Tizenkét követ állíta fel Józsué a Jordán közepén is, azon a helyen, ahol állottak vala a frigyládát vivő papok lábai. Ott is vannak mind e mai napig.
10. A papok pedig, a ládának hordozói, állanak vala a Jordán közepén, amíg végbeméne mindaz a dolog, amit parancsolt vala az Úr Józsuénak, hogy mondja meg a népnek, egészen úgy, amint Mózes parancsolta vala Józsuénak. A nép pedig sietett és általméne.
11. És amint véget ére az egész nép általmenetele, általméne az Úr ládája is, és a papok is a nép előtt.
12. Általmentek vala a Rúben fiai, a Gád fiai és Manassé félnemzetsége is felfegyverkezve az Izrael fiai előtt, amiképpen szólt vala nekik Mózes.
13. Mintegy negyvenezernyi fegyveres vitéz ment vala át az Úr előtt a harcra, Jerikónak sík mezejére.
14. Azon a napon felmagasztalá az Úr Józsuét az egész Izrael szemei előtt, és félék őt, amint félték vala Mózest, életének minden napjaiban.
15. Mert szólt vala az Úr Józsuénak, mondván:
16. Parancsold meg a papoknak, akik a bizonyság ládáját hordozzák, hogy jöjjenek fel a Jordánból.
17. És parancsola Józsué a papoknak, mondván: Jöjjetek fel a Jordánból!
18. És lőn, hogy amint a papok, az Úr frigyládájának hordozói, feljöttek vala a Jordán közepéből, és érintik vala a papok talpai a szárazt, visszatére a Jordán vize az ő helyére, és folyt vala, mint azelőtt, minden partja felett.
19. A nép pedig az első hónak tizedik napján jöve fel a Jordánból, és tábort üte Gilgálban, Jerikónak keleti határán.
20. Azt a tizenkét követ is, amelyeket a Jordánból hoztak vala, Gilgálban állatá fel Józsué.
21. És szóla Izrael fiainak, mondván: Ha fiaitok kérdezik majd apáiktól, mondván: Mire valók ezek a kövek?
22. Tudassátok majd a ti fiaitokkal, mondván: Szárazon jött át Izrael ezen a Jordánon.
23. Mert kiszárította az Úr, a ti Istenetek a Jordán vizét tielőttetek, míg általjövétek rajta, amiképpen cselekedett vala az Úr, a ti Istenetek a Vörös-tengerrel, amelyet megszárított előttünk, míg általjövénk rajta,
24. Hogy megismerje a földnek minden népe az Úrnak kezét, hogy bizony erős az; hogy féljétek az Urat, a ti Isteneteket minden időben.