1. |
Mikor pedig az egész nép teljesen általment vala a Jordánon, szóla az Úr Józsuénak, mondván:
|
2. |
Vegyetek magatokhoz a népből tizenkét férfiút, egy-egy férfiút egy-egy nemzetségből,
|
3. |
És parancsoljátok nekik, mondván: Vegyetek fel innét a Jordán közepéből, arról a helyről, ahol bátorsággal állanak a papok lábai, tizenkét követ, és vigyétek át azokat magatokkal, és tegyétek le a szálláson, ahol megháltok ez éjszaka!
|
4. |
Előhívá azért Józsué a tizenkét férfiút, akiket az Izrael fiai közül rendelt vala, egy-egy férfiút egy-egy nemzetségből,
|
5. |
És monda nekik Józsué: Menjetek át az Úrnak, a ti Isteneteknek frigyládája előtt a Jordán közepébe, s vegyen fel mindegyikőtök egy-egy követ az ő vállára, az Izrael fiai nemzetségeinek száma szerint,
|
6. |
Hogy legyen ez jelül köztetek! Ha kérdezik majd ezután a ti fiaitok, mondván: Mire valók nektek ezek a kövek?
|
7. |
Mondjátok meg nekik, hogy kétfelé vált a Jordánnak vize az Úr frigyládája előtt, mikor általment a Jordánon; kettévált a Jordánnak vize, és ezek a kövek emlékeztetőül lesznek az Izrael fiainak mindörökre.
|
8. |
És úgy cselekedének Izrael fiai, amint megparancsolta vala Józsué, és felvevének a Jordán közepéből tizenkét követ, amint megmondotta vala az Úr Józsuénak, az Izrael fiai nemzetségeinek száma szerint, és általhozák magukkal az éjjeli szállásra, és ott letevék azokat.
|
9. |
Tizenkét követ állíta fel Józsué a Jordán közepén is, azon a helyen, ahol állottak vala a frigyládát vivő papok lábai. Ott is vannak mind e mai napig.
|
10. |
A papok pedig, a ládának hordozói, állanak vala a Jordán közepén, amíg végbeméne mindaz a dolog, amit parancsolt vala az Úr Józsuénak, hogy mondja meg a népnek, egészen úgy, amint Mózes parancsolta vala Józsuénak. A nép pedig sietett és általméne.
|
11. |
És amint véget ére az egész nép általmenetele, általméne az Úr ládája is, és a papok is a nép előtt.
|
12. |
Általmentek vala a Rúben fiai, a Gád fiai és Manassé félnemzetsége is felfegyverkezve az Izrael fiai előtt, amiképpen szólt vala nekik Mózes.
|
13. |
Mintegy negyvenezernyi fegyveres vitéz ment vala át az Úr előtt a harcra, Jerikónak sík mezejére.
|
14. |
Azon a napon felmagasztalá az Úr Józsuét az egész Izrael szemei előtt, és félék őt, amint félték vala Mózest, életének minden napjaiban.
|
15. |
Mert szólt vala az Úr Józsuénak, mondván:
|
16. |
Parancsold meg a papoknak, akik a bizonyság ládáját hordozzák, hogy jöjjenek fel a Jordánból.
|
17. |
És parancsola Józsué a papoknak, mondván: Jöjjetek fel a Jordánból!
|
18. |
És lőn, hogy amint a papok, az Úr frigyládájának hordozói, feljöttek vala a Jordán közepéből, és érintik vala a papok talpai a szárazt, visszatére a Jordán vize az ő helyére, és folyt vala, mint azelőtt, minden partja felett.
|
19. |
A nép pedig az első hónak tizedik napján jöve fel a Jordánból, és tábort üte Gilgálban, Jerikónak keleti határán.
|
20. |
Azt a tizenkét követ is, amelyeket a Jordánból hoztak vala, Gilgálban állatá fel Józsué.
|
21. |
És szóla Izrael fiainak, mondván: Ha fiaitok kérdezik majd apáiktól, mondván: Mire valók ezek a kövek?
|
22. |
Tudassátok majd a ti fiaitokkal, mondván: Szárazon jött át Izrael ezen a Jordánon.
|
23. |
Mert kiszárította az Úr, a ti Istenetek a Jordán vizét tielőttetek, míg általjövétek rajta, amiképpen cselekedett vala az Úr, a ti Istenetek a Vörös-tengerrel, amelyet megszárított előttünk, míg általjövénk rajta,
|
24. |
Hogy megismerje a földnek minden népe az Úrnak kezét, hogy bizony erős az; hogy féljétek az Urat, a ti Isteneteket minden időben.
|