| 1. | Lőn pedig, amint meghallák az emoreusok minden királyai, akik a Jordánon túl laknak napnyugat felé, és a kananeusok minden királyai, akik a tenger mellett laknak vala, hogy kiszárasztotta az Úr a Jordánnak vizét az Izrael fiai előtt, amíg általjöttünk vala, megolvada az ő szívük, és nem vala többé bátorság bennük Izrael fiai miatt. |
| 2. | Ez időben monda az Úr Józsuénak: Csinálj magadnak kőkéseket, és másodszor is metéld körül az Izrael fiait! |
| 3. | És csinála Józsué magának kőkéseket, és körülmetélé Izrael fiait a körülmetéletlenség halmán. |
| 4. | Az ok pedig, amiért körülmetélé őket Józsué, ez: Mindaz a nép, amely kijött vala Egyiptomból, a férfiak, a hadakozó emberek mindnyájan meghaltak vala a pusztában útközben, amíg jöttek vala Egyiptomból. |
| 5. | Mert körül volt ugyan metélve mindaz a nép, amely kijött vala, de azt a népet, amely a pusztában született útközben, amíg jöttek vala Egyiptomból, nem metélték vala körül; |
| 6. | Mert negyven esztendeig jártak Izrael fiai a pusztában, mialatt elemészteték a hadakozó férfiaknak egész népsége, akik Egyiptomból jöttek vala ki, mivelhogy nem hallgattak vala az Úr szavára; akiknek megesküdött az Úr, hogy nem láttatja meg velük a földet, amely felől megesküdött vala az Úr az ő atyáiknak, hogy nekünk adja azt a tejjel és mézzel folyó földet. |
| 7. | Fiaikat állította vala azért helyükbe, ezeket metélé körül Józsué, mert körülmetéletlenek valának, mivelhogy nem metélék vala körül őket az úton. |
| 8. | Miután pedig mind az egész nép körülmetéltetett vala, veszteg lőnek az ő helyükön a táborban, míglen meggyógyulának. |
| 9. | És monda az Úr Józsuénak: Ma fordítottam el rólatok Egyiptom gyalázatát, ezért hívják e hely nevét Gilgálnak mind a mai napig. |
| 10. | És Gilgálban táborozának Izrael fiai, és megkészíték a páskát a hónapnak tizennegyedik napján este, Jerikónak mezején. |
| 11. | És evének a föld terméséből a páskának másodnapján kovásztalan kenyeret, és pörkölt gabonát ugyanezen a napon. |
| 12. | És másnaptól kezdve, hogy ettek vala a föld terméséből, megszűnék a manna, és nem volt többé mannájuk az Izrael fiainak, hanem Kánaán földjének gyümölcséből evének abban az esztendőben. |
| 13. | Lőn pedig, amikor Józsué Jerikónál vala, felemelé az ő szemeit, és látá, hogy íme, egy férfiú áll vala előtte meztelen karddal kezében. És hozzáméne Józsué, és monda neki: Közülünk való vagy-e te, vagy ellenségeink közül? |
| 14. | Az pedig monda: Nem, mert én az Úr seregének fejedelme vagyok, most jöttem. És leborula Józsué a földre arccal, és meghajtá magát, és monda neki: Mit szól az én Uram az ő szolgájának? |
| 15. | És monda az Úr seregének fejedelme Józsuénak: Oldd le a te saruidat lábaidról, mert szent a hely, amelyen állasz. És úgy cselekedék Józsué. |