| 1. | De az Izrael fiai hűtlenül bántak vala a teljesen [Istennek] szentelt dolgokkal, mert elvőn a teljesen [Istennek] szentelt dolgokból Ákán, Kárminak fia (ki a Zabdi fia, ki a Zéra fia a Júda nemzetségéből). Felgerjede azért az Úrnak haragja Izrael fiai ellen. |
| 2. | Külde ugyanis Józsué férfiakat Jerikóból Aiba, amely Betaven mellett van, Bételtől napkelet felé, és szóla nekik, mondván: Menjetek fel, és kémleljétek ki azt a földet. És felmenének a férfiak, és kikémlelék Ait. |
| 3. | Majd visszatérének Józsuéhoz, és mondának neki: Ne menjen fel az egész nép; mintegy kétezer férfi, vagy mintegy háromezer férfi menjen fel, és megverik Ait! Ne fáraszd oda az egész népet, hiszen kevesen vannak azok! |
| 4. | Felméne azért oda a népből mintegy háromezer férfi, de elfutának Ai férfiai elől. |
| 5. | És megölének közülük Ai férfiai mintegy harminchat férfit, és üldözék őket a kaputól kezdve egész Sébarimig, és levágták őket a lejtőn. Azért megolvada a népnek szíve, és lőn olyanná, mint a víz. |
| 6. | Józsué pedig megszaggatá az ő ruháit, és földre borula arccal az Úrnak ládája előtt mind estvéig, ő és Izrael vénei, és port hintének a fejükre. |
| 7. | És monda Józsué: Ah, Uram, Istenem! Miért is hozád által ezt a népet a Jordánon, hogyha az emoreus kezébe adsz minket, hogy elveszítsen? Vajha úgy akartuk volna, hogy maradtunk volna túl a Jordánon! |
| 8. | Oh, Uram! Mit mondjak, miután meghátrált Izrael az ő ellenségei előtt?! |
| 9. | Ha meghallják a kananeusok és e földnek minden lakói, és ellenünk fordulnak, és kiirtják nevünket e földről: mit cselekszel majd a te nagy nevedért? |
| 10. | És monda az Úr Józsuénak: Kelj fel! Miért is borulsz te arcra? |
| 11. | Vétkezett Izrael, és általhágták szövetségemet is, amelyet rendeltem nekik, mert elvettek a teljesen [nekem] szentelt dolgokból is, és loptak is, és hazudtak is, és edényeik közé is dugdostak. |
| 12. | Ezért nem bírtak megállni Izrael fiai az ő ellenségeik előtt, hátat fordítottak ellenségeiknek, mert átkozottakká lettek. Nem leszek többé veletek, ha ki nem vesztitek magatok közül azt a [nekem] szentelt dolgot. |
| 13. | Kelj fel, és tisztítsd meg a népet, és mondjad: Tisztítsátok meg magatokat holnapra, mert ezt mondá az Úr, Izraelnek Istene: [Istennek] szentelt dolog van közötted, Izrael! Nem állhatsz meg a te ellenségeid előtt, míg el nem távolítjátok közületek az [Istennek] szentelt dolgot. |
| 14. | Azért jöjjetek elő reggel nemzetségeitek szerint; a nemzetség pedig, amelyet bűnösnek jelent az Úr, jöjjön elő családonként; a család pedig, amelyet bűnösnek jelent az Úr, jöjjön elő házanként; a ház pedig, amelyet bűnösnek jelent az Úr, jöjjön elő férfianként! |
| 15. | És lészen, hogy aki az [Istennek] szentelt dologban bűnösnek találtatik, tűzzel égettessék meg, ő és mindene, amije van, mivelhogy megszegte az Úrnak szövetségét, és mivel alávaló dolgot cselekedett Izraelben! |
| 16. | Felkele azért Józsué, és jó reggel előállítá Izraelt az ő nemzetségei szerint, és bűnösnek jelenteték a Júda nemzetsége. |
| 17. | Ekkor előállítá a Júda családjait, és bűnösnek jelenteték a Zéra családja. Azután előállítá a Zéra családját férfianként, és bűnösnek jelenteték a Zabdi [háza]. |
| 18. | És előállítá az ő házát férfianként, és bűnösnek találtaték Ákán, Kárminak fia, aki Zabdi fia, aki a Júda nemzetségéből való Zérának fia. |
| 19. | Monda azért Józsué Ákánnak: Fiam, adj dicsőséget, kérlek, az Úrnak, Izrael Istenének, és tégy neki vallást, és add tudtomra, kérlek, nekem, mit cselekedtél, és el ne titkoljad tőlem! |
| 20. | Ákán pedig felele Józsuénak, és monda: Bizony, én vétkeztem az Úr ellen, Izrael Istene ellen, és ezt s ezt cselekedtem. |
| 21. | Láték ugyanis a zsákmány közt egy jó babiloni köntöst, kétszáz siklus ezüstöt és egy aranyvesszőt, amelynek súlya ötven siklus vala, és megkívántam ezeket, és elvevém ezeket, és íme, elrejtve vannak a földben, a sátoromnak közepében, az ezüst pedig alatta van. |
| 22. | Ekkor követeket külde Józsué, s ezek a sátorba futának, és íme, elrejtve vala az az ő sátorában, és az ezüst is alatta vala. |
| 23. | Kivivék azért azokat a sátor közepéből, és vivék Józsuéhoz és Izraelnek minden fiához, és lerakák azokat az Úr előtt. |
| 24. | Józsué pedig fogá Ákánt, a Zéra fiát, az ezüstöt, a köntöst és az aranyvesszőt, az ő fiait és leányait, az ő ökreit, szamarait és juhait, sátorát, és mindent, amije vala, és vele lévén az egész Izrael is, vivék azokat Akor völgyébe. |
| 25. | És monda Józsué: Miért rontottál meg minket? Rontson meg téged e napon az Úr! És elborítá őt egész Izrael kövekkel, és megégeték őket tűzzel, miután megkövezték vala őket. |
| 26. | És nagy kőhalmot rakának föléje; [megvan] mind e napig. És megszűnék az Úr haragjának gerjedezése. Ezért nevezik ezt a helyet Akor völgyének mind e napig. |