1. |
És monda az Úr Józsuénak: Ne félj és ne rettegj! Vedd magadhoz mind a fegyverfogható népet, és kelj fel, és menj fel Aiba! Meglásd, kezedbe adom Ainak királyát, és az ő népét, városát és földjét.
|
2. |
Úgy cselekedjél Aival és az ő királyával, amint cselekedtél Jerikóval és az ő királyával, de zsákmányolnivalóját és barmait magatoknak zsákmányolhatjátok! Vess lest a városnak annak háta mögött!
|
3. |
Felkele azért Józsué és az egész fegyverfogható nép, hogy felmenjenek Aiba, és kiválaszta Józsué harmincezer erős férfiút, és elküldé őket éjjel.
|
4. |
És parancsola nekik, mondván: Vigyázzatok! Ti lest vettek a városnak a város háta mögött; igen messzire ne menjetek a várostól, és mindnyájan készen legyetek!
|
5. |
Én pedig, és az egész nép, amely velem van, megközelítjük a várost. És ha kijönnek ellenünk, mint először, akkor megfutamodunk előttük,
|
6. |
És utánunk jönnek, mígnem elszakasztjuk őket a várostól, mert azt fogják mondani: Futnak előlünk, mint először. És amíg futunk előttük,
|
7. |
Ti támadjatok elő a leshelyből, és foglaljátok el a várost, mert az Úr, a ti Istenetek adja azt a ti kezetekbe!
|
8. |
És ha majd beveszitek a várost, gyújtsátok fel a várost tűzzel! Az Úrnak szava szerint cselekedjetek, vigyázzatok, megparancsoltam nektek!
|
9. |
Elküldé azért őket Józsué, és elmenének a leshelyre, és megszállának Bétel és Ai között, Aitól napnyugat felé. Józsué pedig ez éjszakán a nép között hála.
|
10. |
És felkele Józsué jó reggel, és megszemlélé a népet, és felméne ő és Izraelnek vénei a nép előtt Aiba.
|
11. |
És felméne a fegyverfogható nép is mind, amely vele vala, és elközelítének, és jutának a város elé, és táborba szállának Aitól északra, a völgy pedig köztük és Ai közt vala.
|
12. |
És vőn mintegy ötezer férfiút, és lesbe állítá őket Bétel és Ai között a városnak nyugati részén.
|
13. |
Így állíták fel a népet, az egész tábort, amely Aitól észak felé, utócsapatja pedig a várostól napnyugat felé vala. Józsué pedig beméne ez éjszakán a völgynek közepébe.
|
14. |
És lőn, hogy mikor meglátta vala Ainak királya, sietve felkelének, és kijövének a város férfiai Izrael ellen a harcra, ő és egész népe a megszabott helyre, a síkság elejére, mert nem tudja vala, hogy lest vetének neki a város háta mögött.
|
15. |
Józsué pedig, és az egész Izrael, mintha megverettek volna, előttük futnak vala a puszta felé [vivő] úton.
|
16. |
És felriasztaték az egész nép, amely a városban vala, hogy üldözze őket. És üldözék Józsuét, és elszakadának a várostól.
|
17. |
És nem marada ember Aiban, sem Bételben, aki nem jött volna Izrael után, és otthagyák a várost kinyitva, és üldözék Izraelt.
|
18. |
Az Úr pedig monda Józsuénak: Emeld fel a kopját, amely kezedben van, Ai felé, mert kezedbe adom azt. És felemelé Józsué a kopját, amely kezében vala, a város felé.
|
19. |
A lesben levők pedig nagy hamarsággal felkelének helyükről, és amint felemelte vala kezét, futásnak eredének, és bemenének a városba, és bevevék azt, és nagy hamarsággal tűzbe boríták a várost.
|
20. |
Ai férfiai pedig hátratekintének, és láták, hogy íme, a városnak füstje felszáll vala az ég felé, és hogy nincsen módjukban imide vagy amoda elfutni, mert a nép, amely fut vala a pusztának, visszafordul vala az üldöző felé.
|
21. |
Józsué ugyanis, és az egész Izrael látták vala, hogy a lesben levők bevették a várost, és hogy a városnak füstje felszállott vala: visszafordulának azért, és vágák Ainak férfiait.
|
22. |
Amazok pedig a városból jövének ki ellenük, és így közben valának Izraelnek: ezek innen, amazok meg amonnan, és vágák őket mindaddig, amíg egy sem marada közülük élve, vagy aki elszaladt volna.
|
23. |
Ainak királyát is elfogák élve, és elvivék őt Józsué elé.
|
24. |
Mikor pedig leöldösé Izrael Ainak minden lakosát a mezőn a pusztában, ahol üldözték vala őket, és mikor mindnyájan elhullottak vala az utolsóig fegyver éle alatt, visszafordula az egész Izrael Ai ellen, és vágá azt fegyver élével.
|
25. |
Mindazok pedig, akik e napon elhullottak, férfiak és asszonyok együtt, tizenkétezren valának, Ainak minden embere.
|
26. |
Józsué ugyanis nem voná vissza a kezét, amelyet a kopjával együtt felemelt vala, míglen megölék Ainak minden lakosát.
|
27. |
A barmot azonban, és ami zsákmányolnivalója volt ennek a városnak, magának zsákmányolá el Izrael az Úr rendelete szerint, amint utasította vala Józsuét.
|
28. |
Ait pedig felgyújtatá Józsué, és tevé örökkévaló kőhalommá, pusztasággá mind e napig.
|
29. |
Ainak királyát pedig felakasztá fára, [és ott vala] estvéig; de naplementekor parancsolt Józsué, és levevék annak holttestét a fáról, és veték a város kapujának bejáratához, és nagy rakás követ hordának fölébe mind e napig.
|