| 1. | Lőn pedig, hogy mikor [ezt] meghallották mindama királyok, akik a Jordánon túl a hegyeken és síkon, és a nagy tengernek egész partja mentén valának a Libanon ellenében: a kitteus, az emoreus, a kananeus, a perizeus, a kivveus és a jebuzeus, |
| 2. | Egybegyülekezének, hogy megvívjanak Józsuéval és Izraellel egy akarattal. |
| 3. | De meghallák Gibeon lakosai is, amit Józsué Jerikóval és Aival cselekedett vala. |
| 4. | És ők is ravaszul cselekedének. Elmenének ugyanis, és követekül adák ki magukat. Szerzének azért szamaraikra ócska zsákokat és ócska, megrepedezett és összekötözött borostömlőket; |
| 5. | És ócska, megfoltozott sarukat lábaikra, és ócska ruhákat magukra; az útravaló kenyerük is mind száraz és penészes vala. |
| 6. | Így menének el Józsuéhoz a táborba Gilgálba, és mondának neki és Izrael férfiainak: Messze földről jöttünk, most azért kössetek frigyet mivelünk. |
| 7. | Izrael férfiai pedig mondának a khivveusnak: Hátha közöttem lakol te, hogyan kössek azért frigyet teveled? |
| 8. | Azok pedig mondának Józsuénak: Szolgáid vagyunk mi! És monda nekik Józsué: Kik vagytok, és honnan jöttetek? |
| 9. | És mondának neki: Igen messze földről jöttek a te szolgáid az Úrnak, a te Istenednek nevéért, mert hallottuk az ő hírét és mindazt, amit Egyiptomban cselekedett. |
| 10. | Mindazt is, amit cselekedett az emoreusok két királyával, akik valának túl a Jordánon, Szíhonnal, Hesbon királyával és Óggal, Básán királyával, aki Astarótban vala. |
| 11. | Ezért szólának nekünk a mi véneink és földünk lakosai is mind, mondván: Szerezzetek magatoknak eledelt az útra, és menjetek eléjük, és mondjátok nekik: Szolgáitok vagyunk mi, most azért kössetek frigyet mivelünk! |
| 12. | Ez a mi kenyerünk meleg volt, amikor eleségül elhoztuk a mi házainkból elindulván, hogy hozzátok jöjjünk; most íme, száraz és penészes lett. |
| 13. | Ezek a borostömlők is, amelyeket új korukban töltöttünk vala meg, íme, de megszakadoztak; e mi ruháink és saruink pedig megavultak az útnak igen hosszú volta miatt. |
| 14. | És vőnek a férfiak azoknak eledeléből, az Úr tanácsát pedig nem kérték vala. |
| 15. | És békességesen bánt velük Józsué, és frigyet köte velük, hogy életben hagyja őket, a gyülekezet fejedelmei pedig megesküdének nekik. |
| 16. | De harmadnap múlva azután, hogy frigyet kötöttek vala velük, meghallják, hogy közelvalók azok hozzájuk, sőt közöttük lakoznak azok. |
| 17. | Elindulának azért Izrael fiai, és elju-tának azoknak városaihoz harmadnapon. Városaik pedig valának: Gibeon, Kefira, Beéróth és Kirját-Jeárim. |
| 18. | De nem bánták őket Izrael fiai, mivelhogy megesküdtek vala nekik a gyülekezet főemberei az Úrra, Izrael Istenére, és zúgolódék az egész gyülekezet a főemberek ellen. |
| 19. | Mondának azért mind a főemberek az egész gyülekezetnek: Mi megesküdtünk nekik az Úrra, Izrael Istenére, most hát nem bánthatjuk őket. |
| 20. | Ezt cselekedjük velük, hogy életben hagyjuk őket, és így nem lesz harag ellenünk az esküvésért, amellyel megesküdtünk nekik. |
| 21. | Mondának azért a főemberek nekik: Ám éljenek! És lőnek favágóivá és vízhordozóivá az egész gyülekezetnek, amint szólottak vala nekik a főemberek. |
| 22. | Hívatá ugyanis őket Józsué, és szóla nekik, mondván: Miért csaltatok meg minket, ezt mondván: Igen messziről valók vagyunk mi tőletek, holott ti közöttünk laktok? |
| 23. | Most azért átkozottak legyetek, és ne fogyjon ki közületek a szolga, a favágó és vízhordó az én Istenemnek házába! |
| 24. | Azok pedig felelének Józsuénak, és mondának: Mivelhogy nyilván tudtukra esett a te szolgáidnak az, amit az Úr, a ti Istenetek parancsolt vala Mózesnek, az ő szolgájának, hogy nektek adja ezt az egész földet, és hogy kiirtja előletek a földnek minden lakosát: igen féltettük tőletek a mi életünket, ezért cselekedtük ezt a dolgot. |
| 25. | És most íme, a te kezedben vagyunk, amint cselekedni jónak és igaznak tetszik előtted, úgy cselekedjél mivelünk! |
| 26. | És úgy cselekedék velük, és kiszabadítá őket Izrael fiainak kezéből, és nem ölék meg őket. |
| 27. | És tevé őket Józsué azon a napon favágókká és vízhordókká a gyülekezethez és az Úr oltárához mind e napig, azon a helyen, amelyet választánd. |