KG JúdásJúdás levél 1. fejezet
1. Júdás, Jézus Krisztusnak szolgája, Jakabnak pedig atyjafia, az elhívottaknak, akik az Atya Istentől megszenteltettek és Jézus Krisztustól megtartattak:
2. Irgalmasság, békesség és szeretet adassék nektek bőségesen!

Óvás gonosz ámítóktól

3. Szeretteim, mivelhogy minden igyekezettel azon vagyok, hogy írjak nektek a közös üdvösség felől, kénytelen voltam, hogy intőleg írjak nektek, hogy tusakodjatok a hitért, amely egyszer a szenteknek adatott.
4. Mert belopózkodtak valami emberek, akik régen előre beírattak ezen ítéletre, istentelenek, kik a mi Istenünknek kegyelmét bujálkodásra fordítják, és az egyedüli Urat, az Istent, és a mi Urunkat, a Jézus Krisztust megtagadják.
5. Emlékeztetni akarlak továbbá titeket, mint akik egyszer [már] tudjátok, hogy az Úr, amikor a népet Egyiptom földjéből kiszabadította, viszontag azokat, akik nem hittek, elvesztette.
6. És az angyalokat is, akik nem tartották meg fejedelemségüket, hanem elhagyták az ő lakóhelyüket, a nagy nap ítéletére örök bilincseken, sötétségben tartotta.
7. Miképpen Szodoma és Gomora és a körülöttük lévő városok [is], amelyek azokhoz hasonlóan paráználkodtak, és más test után jártak, például vannak [előttünk], örök tűznek büntetését szenvedvén.
8. Hasonlóképpen mégis ezek is álomba merülvén a testet megfertőztetik, a hatalmasságot megvetik, és a méltóságokat káromolják.
9. Pedig Mihály arkangyal, mikor az ördöggel vitatkozván Mózes teste felett vetélkedett, nem mert arra káromló ítéletet mondani, hanem azt mondá: Dorgáljon meg téged az Úr!
10. Ezek pedig azokat káromolják, amiket nem tudnak; amiket pedig természet szerint tudnak, mint az oktalan állatok, azok által megromolnak.
11. Jaj nekik! Mert a Káin útján indultak el, és a Bálám tévelygéseivel bérért szakadtak ki, és a Kóré ellenkezésével vesztek el.
12. Ezek szennyfoltok a ti szeretetvendégségeiteken, tartózkodás nélkül veletek lakmároznak, magukat hizlalják; víztelen, szelektől hányt-vetett fellegek; el-hervadt, gyümölcstelen, kétszer meghalt és tőből kiszaggatott fák;
13. Tengernek megvadult habjai, a maguk rútságát tajtékozók; tévelygő csillagok, akiknek a sötétség homálya van fenntartva örökre.
14. Ezekről is prófétált pedig Énok, aki Ádámtól fogva a hetedik volt, mondván: Íme, eljött az Úr az ő sok ezer szentjével,
15. Hogy ítéletet tartson mindenek felett, és feddőzzék mindazok ellen, akik közöttük istentelenek, istentelenségüknek minden cselekedetéért, amelyekkel istentelenkedtek, és minden kemény beszédért, amelyet az istentelen bűnösök szóltak őellene.
16. Ezek zúgolódók, panaszolkodók, a maguk kívánságai szerint járók; szájuk kevélységet szól, haszonlesésből személyimádók.
17. Ti azonban, szeretteim, emlékezzetek meg azokról a beszédekről, amelyeket a mi Urunk, Jézus Krisztus apostolai mondottak!
18. Mert azt mondták nektek, hogy az utolsó időben lesznek csúfolódók, akik az ő istentelen kívánságaik szerint járnak.
19. Ezek azok, akik különszakadnak, érzékiek, kikben nincsen [Szent] Lélek.

Intés a hitben és tiszta tudományban való állhatatosságra

20. Ti pedig, szeretteim, épülvén a ti szentséges hitetekben, imádkozván Szent Lélek által,
21. Tartsátok meg magatokat Istennek szeretetében, várván a mi Urunk, Jézus Krisztusnak irgalmasságát az örök életre.
22. És könyörüljetek némelyeken, megkülönböztetvén őket,
23. Másokat pedig rettentéssel mentsetek meg, kiragadva őket a tűzből, és utálva még a ruhát is, amelyet a test beszennyezett!

Befejezés

24. Annak pedig, aki titeket a bűntől megőrizhet, és az ő dicsősége elé állíthat feddhetetlenségben nagy örömmel,
25. Az egyedül bölcs Istennek, a mi megtartónknak dicsőség, nagyság, erő és hatalom most és mindörökké! Ámen.
 Előző
2025 © biblia.szeroczei.hu. Minden jog fenntartva.
Használati feltételek