Józsué halála után Júda törzse kezdi a harcot

1. És lőn Józsué halála után, hogy megkérdék az Izrael fiai az Urat, mondván: Ki menjen legelőször közülünk a kananeusra, hogy hadakozzék őellene?
2. És monda az Úr: Júda menjen! Íme, az ő kezébe adtam [azt] a földet.
3. Ekkor monda Júda az ő atyjafiának, Simeonnak: Jer velem együtt a nekem sors által jutott örökségbe, hogy hadakozzunk a kananeus ellen, és én is elmegyek veled a neked sors által jutott örökségbe. És Simeon elméne vele.
4. És felméne Júda, és kezükbe adá az Úr a kananeust és a perizeust, és levágtak közülük Bézekben tízezer embert.
5. És találák Adonibézeket Bézekben, és hadakozának őellene, és megverék a kananeust és a perizeust.
6. És megfutamodott Adonibézek, de űzőbe vevék, és elfogván őt, elvágták kezeinek és lábainak hüvelykujjait.
7. Ekkor monda Adonibézek: Hetven király szedeget vala asztalom alatt, akiknek elvágattam kezeik és lábaik hüvelykujjait; amint én cselekedtem, úgy fizetett nekem az Isten. Azután elvivék őt Jeruzsálembe, és ott meghala.
8. Azután Jeruzsálem ellen hadakoztak a Júda fiai, és elfoglalván azt, [lakosait] levágták fegyvernek élével, a várost pedig lángba borították.
9. Azután pedig alámenének a Júda fiai, hogy harcoljanak a hegységen, a déli tartományban és a lapályon lakó kananeus ellen.
10. És elment Júda a Hebronban lakó kananeus ellen – Hebron neve azelőtt Kirját-Arba volt –, és megverték Sésait, Achimánt és Thalmáit.
11. Onnan pedig méne Debir lakói ellen. Debir neve pedig azelőtt Kirját-Széfer volt.
12. És monda Káleb: Aki Kirját-Széfert megveri és elfoglalja, annak feleségül adom az én leányomat, Akszát.
13. És elfoglalá azt Othniel, Kénáz fia, Káleb öccse, és neki adá Akszát, az ő leányát feleségül.
14. És lőn, hogy amikor eljöve az, biztatá őt, hogy kérjen mezőt az ő atyjától. Leszálla azért a szamárról, Káleb pedig monda neki: Mi bajod van?
15. Ő pedig monda neki: Adj áldást nekem, mert déli vidékre helyeztettél engem, adj most vízforrásokat is! És neki adá Káleb a felső forrást és az alsó forrást.
16. És Keneusnak, a Mózes ipának fiai is felmentek a pálmák városából a Júda fiaival a Júda pusztájára, mely délre van Aradtól, és elmentek és letelepedtek a nép között.
17. És elment Júda az ő atyjafiával, Simeonnal, és megverék a Céfátban lakó kananeust, és elpusztították azt, és elnevezték a várost Hormának.
18. Azután elfoglalta Júda Gázát és annak határát, Askelont és annak határát, Ekront és annak határát.
19. Vala pedig az Úr Júdával, és kiűzé a hegység [lakóit], de a völgy lakóit nem lehetett kiűzni, mert vasszekereik voltak.
20. És Kálebnek adták Hebront, amint meghagyta volt Mózes, és kiűzé onnan Anák három fiát.

Nem minden kananeust űznek ki

21. De a jebuzeust, Jeruzsálemnek lakóját nem űzték el a Benjámin fiai, és ezért lakik a jebuzeus a Benjámin fiaival Jeruzsálemben még máig is.
22. És felméne a József háza is Bétel ellen, és az Úr volt ővele.
23. És kikémlelteté a József háza Bételt. A város neve pedig régen Lúz volt.
24. És látának a kémek egy férfiút, aki a városból jött vala, és mondának neki: Mutasd meg a város bejárását, és irgalmasságot cselekszünk veled!
25. És mikor ez megmutatta nekik a város bejárását, a várost fegyver élére hányták, de azt a férfiút és egész háza népét elbocsáták.
26. És elment az a férfiú a kitteusok földjére, és várost épített, és elnevezé azt Lúznak. Ez annak neve mind e mai napig.
27. És nem űzte el Manassé [a lakosokat] sem Bétseánból és annak mezővárosaiból, sem Taanakból és mezővárosaiból, sem Dórból és mezővárosaiból, sem a Jibleámnak és mezővárosainak lakosait, sem Megiddónak és mezővárosainak lakosait. És a kananeusnak tetszett ott lakni azon a földön.
28. És mikor Izrael megerősödött, adófizetőjévé tette a kananeust, de elűzni nem űzte el.
29. És Efraim sem űzte ki a kananeust, aki Gézerben lakott, hanem a kananeus ott lakott közöttük Gézerben.
30. Zebulon sem űzte el sem Kitron lakosait, sem Nahalólnak lakóit, hanem közöttük lakozott a kananeus, és adófizetőikké lettek.
31. Áser sem űzte el sem Akkó, sem Szidon, sem Akhláb, sem Akzib, sem Helba, sem Afik, sem Rehob lakóit.
32. És ott lakott Áser a kananeusok, a föld lakói között, mert nem űzte el őket.
33. Naftali sem űzte el sem Bét-Semes lakosait, sem Bét-Anath lakóit, hanem [ott] lakott a kananeusok, a föld lakói között, és Bét-Semes és Bét-Anath lakói adófizetőikké lettek.
34. Az emoreusok pedig felszorították a Dán fiait a hegységbe, mert nem engedték meg, hogy lejöjjenek a völgybe.
35. És az emoreusoknak tetszett ott lakni a Héresz hegységen, Ajalonban és Saalbimban, de mikor a József házának keze rájuk nehezedett, adófizetőkké lettek.
36. Az emoreusok határa pedig az Akrabbim hágójától és Sélától fölfelé volt.