| 1. |
A Gileádból való Jefte pedig nagy hős volt, és [egy] parázna asszonynak volt a fia, s Jeftét Gileád nemzette.
|
| 2. |
De [mikor] Gileádnak a felesége [is] szült neki fiakat, és megnőttek az ő feleségének fiai, akkor elűzték Jeftét és azt mondták neki: Nem fogsz örökösödni atyánknak házában, mert más asszonynak vagy a fia.
|
| 3. |
És elfutott Jefte az ő atyjafiai elől, és Tób földjén telepedett meg, és henyélő emberek gyűltek össze Jefte körül, és együtt portyáztak.
|
| 4. |
És történt napok múlva, hogy az Ammon fiai harcba keveredtek Izraellel.
|
| 5. |
És lőn, hogy amint harcolni [kezdtek] az Ammon fiai Izraellel, Gileád vénei elmentek, hogy visszahozzák Jeftét a Tób földjéről.
|
| 6. |
És mondának Jeftének: Jer el, és légy nekünk fejedelmünk, és harcoljunk az Ammon fiai ellen!
|
| 7. |
Jefte pedig monda Gileád véneinek: Avagy nem ti vagytok-e, akik engem meggyűlöltetek, és kiűztetek atyámnak házából? És miért jöttetek most hozzám a ti nyomorúságtoknak idején?
|
| 8. |
És mondának Gileád vénei Jeftének: Azért fordultunk most hozzád, hogy jöjj el velünk, és hadakozzál az Ammon fiai ellen, és légy minekünk fejünk, és Gileád minden lakosainak!
|
| 9. |
És monda Jefte Gileád véneinek: Ha visszavisztek engem, hogy hadakozzam az Ammon fiai ellen, és kezembe adja őket az Úr: [igazán] fejetekké leszek?
|
| 10. |
Akkor mondának Gileád vénei Jeftének: Az Úr a tanúnk, ha a te beszéded szerint nem cselekeszünk!
|
| 11. |
És elment Jefte Gileád véneivel, és a nép a maga fejévé és fejedelmévé tette őt. És megmondá Jefte minden beszédét az Úr előtt Mispában.
|
| 12. |
És követeket küldött Jefte az Ammon fiainak királyához, [ezt] üzenvén: Mi dolgom van nekem veled, hogy hozzám jöttél, hogy hadakozzál az én földem ellen?
|
| 13. |
És monda az Ammon fiainak királya Jefte követeinek: Mert elvette Izrael az én földemet, mikor Egyiptomból feljött, az Arnontól fogva Jabbókig és a Jordánig, most te add azokat vissza békességgel!
|
| 14. |
Ismét külde pedig Jefte követeket az Ammon fiainak királyához,
|
| 15. |
És monda neki: Ezt üzeni Jefte: Nem vette el Izrael sem a Moáb földjét, sem az Ammon fiainak földjét,
|
| 16. |
Mert mikor kijött Egyiptomból, a pusztában bolyongott Izrael egész a Vörös- tengerig, és mikor Kádesbe ért,
|
| 17. |
Követeket küldött Izrael Edom királyához, mondván: Hadd menjek át, kérlek, országodon; de Edom királya nem hallgatta meg. Majd Moáb királyához is küldött, de ez sem engedé, és [így] Izrael ott maradt Kádesben.
|
| 18. |
És mikor [tovább]vándorolt a pusztában, megkerülte Edom földjét és Moáb földjét, és napkelet felől érkezett a Moáb földjéhez, és [ott] táborozott túl az Arnonon, de Moáb határába nem ment be, mert az Arnon Moáb határa.
|
| 19. |
Ekkor követeket küldött Izrael Szíhonhoz, az emoreusok királyához, Hesbon királyához, és monda neki Izrael: Hadd menjek át, kérlek, országodon az én helyemre!
|
| 20. |
De Szíhon nem hitt Izraelnek, hogy átvonul az ő határán, hanem összegyűjtötte Szíhon az ő egész népét, és táborba szállott Jahásban, és harcolt az Izrael ellen.
|
| 21. |
Az Úr, az Izrael Istene pedig Szíhont és egész népét Izrael kezébe adta, és megverték őket, és elfoglalta Izrael az emoreusoknak, ama föld lakóinak, egész országát.
|
| 22. |
És birtokába vette az emoreusok egész határát, az Arnontól fogva Jabbókig, és a pusztától a Jordánig.
|
| 23. |
És mikor az Úr, az Izrael Istene [maga] űzte ki az emoreusokat az ő népe, az Izrael elől, most te akarnád ezt elfoglalni?
|
| 24. |
Hát nem úgy van-e, hogy amit bírnod adott neked Kámos, a te istened, azt bírod? Mi meg mindazoknak örökségét bírjuk, akiket az Úr, a mi Istenünk űzött ki mielőlünk.
|
| 25. |
És most vajon mennyivel vagy te különb Báláknál, Cippor fiánál, Moáb királyánál? Avagy versengett-e [ez] az Izraellel, és hadakozott-e valaha ellenük?
|
| 26. |
Míg Izrael Hesbonban és annak mezővárosaiban, Aroerben és ennek mezővárosaiban és az Arnon mellett való összes városokban háromszáz esztendőn át lakott: miért nem foglaltátok el abban az időben?
|
| 27. |
Én nem vétettem teellened, hanem te cselekszel velem gonoszt, hogy harcolsz ellenem. Az Úr, a bíró, tegyen ma ítéletet az Izrael és az Ammon fiai között!
|
| 28. |
De az Ammon fiainak királya nem hallgatott Jefte szavaira, amelyeket üzent neki.
|