Mika bálványimádást rendez be

1. Vala pedig egy férfiú Efraimnak hegyéről való, kinek neve Míka vala,
2. És monda az ő anyjának: Az az ezerszáz ezüst, mely tőled elvétetett, és amely miatt te átkozódál, és füleimbe is mondtad, íme, az az ezüst énnálam van, én vettem el azt. És monda az ő anyja: Légy megáldva, fiam, az Úrtól!
3. És visszaadta az ezerszáz ezüst[pénzt] az ő anyjának. És monda az ő anyja: Szentelve szentelem e pénzt az Úrnak az én kezeimből fiaimért, hogy egy faragott és öntött bálvány készíttessék abból, azért most visszaadom azt teneked.
4. De ő [megint] visszaadá a pénzt anyjának, és vőn az ő anyja kétszáz ezüst[pénzt], és odaadá azt az ötvösnek, és az készített abból [egy] faragott és öntött bálványt. Ez azután a Míka házában volt.
5. És a férfiúnak, Míkának, volt [egy] temploma, és készített efódot és terafimot, és felszentele az ő fiai közül egyet, és ez lőn neki papja.
6. Ebben az időben nem volt király Izraelben, hanem ki-ki azt cselekedte, amit jónak látott.
7. Vala pedig egy ifjú, Júdának Betleheméből, a Júda nemzetségéből való, ki lévita vala, és ott tartózkodott vala.
8. És elméne ez a férfiú Júdának Betlehem városából, hogy ott tartózkodjék, ahol [helyet] talál. Így jött az Efraim hegyére, Míka házához, vándorlása közben.
9. És monda neki Míka: Honnan jössz? És monda: Lévita vagyok Júdának Betleheméből, és járok s kelek, hogy hol találnék [helyet].
10. És monda neki Míka: Maradj nálam, és légy nekem atyám és papom, és én adok neked esztendőnként tíz ezüst[pénzt] és egy öltöző ruhát és eledelt. És a lévita beszegődött.
11. És tetszék a lévitának, hogy megmaradjon annál a férfiúnál, és olyan lőn neki az az ifjú, mint egyik az ő fiai közül.
12. És felszentelte Míka a lévitát; így lett papjává az ifjú, és maradt Míka házánál.
13. És monda Míka: Most tudom, hogy jól fog velem tenni az Úr, mert e lévita lett papom.