| 1. | Ugyanebben az időben, amikor nem volt király Izraelben, mint jövevény tartózkodott az Efraim hegység oldalán egy lévita, aki ágyas nőt szerzett magának Júda Betleheméből. |
| 2. | Paráználkodék pedig nála az ő ágyasa, és elméne tőle atyjának házához Júdának Betlehemébe, és ott maradt négy hónapig. |
| 3. | Ekkor felkelvén az ő férje, utánament, hogy lelkére beszéljen, [és] hogy visszavigye őt. Szolgája és egy pár szamár volt vele. Az pedig bevezette őt az ő atyjának házába, és mikor meglátta őt a leánynak atyja, örvendve eléje ment. |
| 4. | És ott tartóztatá őt ipa, a leánynak atyja, és ő ott maradt nála három napig, és ettek, ittak, és ott [is] háltak. |
| 5. | És mikor a negyedik napon reggel korán felkeltek, és ő felkészült, hogy elmenjen, monda a leánynak atyja az ő vejének: Erősítsd meg szívedet egy falat kenyérrel, azután menjetek el! |
| 6. | És leültek, és mindketten együtt ettek és ittak, és monda a leány atyja a férfiúnak: Gondold meg, és hálj itt az éjjel, és gyönyörködjék a te szíved! |
| 7. | Mikor pedig felkelt az a férfiú, hogy elmenjen, addig marasztá őt az ipa, hogy ott maradt [megint] éjszakára. |
| 8. | És felkelt azután az ötödik napon jókor reggel, hogy elmenjen, és monda a leánynak atyja: Erősítsd meg, kérlek, a te szívedet! És mulatozának, míg elhanyatlék a nap, és [együtt] evének mindketten. |
| 9. | Ekkor felkele az a férfiú, hogy elmenjen ágyasával és szolgájával, de ipa, a leánynak atyja, így szólt hozzá: Íme, a nap már lehanyatlik, hogy beesteledjék, azért háljatok meg itt! Íme, nyugalomra hajlik a nap, hálj itt, és gyönyörködjék a te szíved; holnap aztán készüljetek fel jókor reggel a ti utatokra, és menj el sátorodba! |
| 10. | De a férfiú nem akart [ott] meghálni, és felkelt és elment, és egész Jebusig jutott – ez Jeruzsálem. Egy pár megterhelt szamár és ágyasa volt vele. |
| 11. | Mikor pedig Jebus mellett voltak, a nap már igen alászállott, és monda a szolga az ő urának: Jerünk és térjünk be a jebuzeusok e városába, és háljunk ott! |
| 12. | És monda neki az ő ura: Ne térjünk be az idegenek városába, ahol senki sincs az Izrael fiai közül, inkább menjünk el Gibeáig! |
| 13. | És monda az ő szolgájának: Siess, és menjünk e két hely valamelyikébe, és háljunk vagy Gibeában, vagy Rámában! |
| 14. | És továbbvonultak, és elmenének, és a nap Gibea mellett ment le felettük, amely Benjáminé. |
| 15. | És odatértek, hogy bemenjenek és megháljanak Gibeában. Mikor pedig oda bement, leült a város piacán, mert nem volt senki, aki őket házába behívná éjszakára. |
| 16. | És íme, egy öregember jöve a munkából a mezőről [késő] este. Ez a férfiú az Efraim hegységéről való volt, és [csak] jövevény Gibeában, míg a helynek lakói benjáminiták voltak. |
| 17. | És mikor felemelte szemeit, és meglátta azt az utas embert a város piacán, monda az öregember neki: Hová mégy és honnan jössz? |
| 18. | Ez pedig monda neki: Megyünk Júda Betleheméből az Efraim hegység oldaláig, ahonnan való vagyok. Júda Betlehemében voltam, és most az Úr házához megyek, és nincsen senki, aki házába fogadna engem. |
| 19. | Pedig szalmánk és abrakunk is van szamaraink számára, és kenyerem és borom is van a magam és a te szolgálód és emez ifjú számára, ki szolgáddal van, [úgy]hogy semmiben sem szűkölködünk. |
| 20. | Ekkor monda a vén ember: Békesség neked! Mindarra, ami nélkül csak szűkölködöl, nekem lesz gondom. Csak nem hálsz itt az utcán?! |
| 21. | És elvezette őt az ő házához, és abrakot adott az ő szamarainak. Azután megmosták lábaikat, és ettek és ittak. |
| 22. | És mikor vígan laknának, íme, a város férfiai, a Béliál fiainak emberei, körülvették a házat, és az ajtót döngetve mondának az öregembernek, a ház urának, mondván: Hozd ki azt a férfiút, aki házadhoz jött, hogy ismerjük meg őt! |
| 23. | És kiment hozzájuk az a férfiú, a háznak ura, és monda nekik: Ne, atyámfiai, ne cselekedjetek ilyen gonoszt, minekutána az a férfiú az én házamhoz jött, ne tegyétek [vele] azt az alávaló dolgot! |
| 24. | Íme, itt van hajadon leányom és az ő ágyasa, ezeket hozom ki nektek, és ezeket nyomorgassátok, és tegyétek velük azt, amit csak tetszik, csak e férfiúval ne cselekedjétek azt az alávaló dolgot! |
| 25. | A férfiak azonban nem akartak reá se hallgatni. Ekkor [kézen] fogta az a férfiú az ő ágyasát, és kivitte nekik az utcára. Ezek pedig megszeplősíték őt, és gonoszul élének vele egész éjszaka reggelig, és csak mikor feltetszett a hajnal, akkor bocsátották el. |
| 26. | És elment az asszony virradat előtt, és reggel ott rogyott össze annak a férfiúnak háza ajtajánál, amelyben az ő ura volt reggelig. |
| 27. | Mikor pedig felkelt az ő ura reggel, és kinyitotta a ház ajtaját, és kiment, hogy útnak induljon, íme, az asszony, az ő ágyasa, ott feküdt elterülve a ház ajtaja előtt, és kezei a küszöbön. |
| 28. | És monda neki: Kelj fel, és menjünk el! De az nem felelt neki. Ekkor feltette őt a szamárra, és felkelt a férfiú, és elment hazájába. |
| 29. | És mikor hazaért, kést vett elő, és megfogta ágyasát, és tagról tagra szétvagdalta őt tizenkét darabba, és szétküldözte Izrael minden határába. |
| 30. | Lőn pedig, hogy mindenki, aki ezt látta, azt mondotta: Nem történt és nem láttatott ehhez hasonló dolog, mióta csak feljöttek az Izrael fiai Egyiptomnak földjéből mind e mai napig. Gondolkodjatok e dolog felől, tartsatok tanácsot és beszéljétek meg! |