| 1. |
És mondának az Efraim férfiai neki: Miért cselekedted azt mivelünk, hogy el nem hívtál minket, mikor a Midián ellen való hadakozásra indultál? És erősen feddőzének vele.
|
| 2. |
Ő pedig monda nekik: Vajon cselekedtem-e én olyan dolgot, mint ti? Nem többet ér-e Efraim szőlőmezgerlése, mint Abiézer [egész] szüretje?
|
| 3. |
Kezetekbe adta az Isten Midiánnak fejedelmeit, Orebet és Zéebet; hát mit cselekedhettem én olyat, mint ti?! Akkor lecsendesedék az ő felháborodott lelkük, mikor e beszédet mondotta vala.
|
| 4. |
Mikor pedig Gedeon a Jordánhoz ére, átkele azzal a háromszáz férfiúval, akik vele valának, az üldözéstől kifáradottan.
|
| 5. |
És monda a Szukkót férfiainak: Adjatok, kérlek, e népnek, mely engem követ, kenyeret, mert fáradtak, én pedig űzöm Zébát és Sálmunáht, Midiánnak királyait.
|
| 6. |
És mondának Szukkót elöljárói: Zébá-nak és Sálmunáhnak öklét már kezedben tartod-e, hogy kenyeret adjunk a te seregednek?
|
| 7. |
Gedeon pedig monda: Ha kezembe adja az Úr Zébát és Sálmunáht, a pusztának tüskéivel és csalánjaival csépelem meg testeteket.
|
| 8. |
És felmenvén onnan Pénuelbe, hasonlóképpen szóla azoknak is, és Pénuel férfiai [éppen] úgy feleltek neki, amint feleltek volt a Szukkót férfiai.
|
| 9. |
És szóla a Pénuel férfiainak is, mondván: Mikor békességben visszatérek, lerontom ezt a tornyot.
|
| 10. |
Zéba pedig és Sálmunáh Kárkorban valának, és az ő seregük velük, mintegy tizenötezren, mind, akik megmaradtak a napkeletieknek egész táborából. Az elesettek [száma] százhúszezer fegyverfogható férfiú [volt].
|
| 11. |
És felméne Gedeon a sátorban lakók útján keletre Nobahtól és Jogbehától, és szétverte a tábort, pedig a tábor biztonságban [érezte magát].
|
| 12. |
És Zéba és Sálmunáh elfutottak, de ő utánuk ment, és elfogta a Midián két királyát: Zébát és Sálmunáht, és szétszórta az egész tábort.
|
| 13. |
Mikor pedig Gedeon, a Joás fia, visszatért a harcból a Heresz hágójától,
|
| 14. |
Megfogott egy gyermeket a szukkótbeliek közül, és tudakozódott tőle. Ez pedig felírta neki Szukkótnak elöljáróit és véneit, hetvenhét férfiút.
|
| 15. |
Mikor aztán a Szukkót férfiaihoz ment vala, monda: Ímhol Zéba és Sálmunáh, akik miatt gúnyolódtatok velem, mondván: Vajon Zéba és Sálmunáh öklét már kezedben tartod-e, hogy kenyeret adjunk kifáradott embereidnek?
|
| 16. |
És előfogá a város véneit, és a pusztának töviseit és csalánjait [vévén], megtanítá azokkal Szukkótnak férfiait.
|
| 17. |
Azután Pénuel tornyát rontá le, és a város férfiait ölte meg.
|
| 18. |
És monda Zébának és Sálmunáhnak: Milyenek voltak azok a férfiak, akiket a Tábor [hegyén] megöltetek? Ők pedig mondának: Mint amilyen te vagy, olyanok voltak ők is, és mindenik olyan arcú, mint egy-egy királyfi.
|
| 19. |
És monda: Az én atyámfiai, az én anyámnak fiai voltak azok. Él az Úr, ha életben hagytátok volna őket, én sem ölnélek meg titeket!
|
| 20. |
És monda Jéthernek, az ő elsőszülöttjének: Kelj fel, öld meg őket! De a fiú nem húzta ki kardját, mert fél vala, mivelhogy még gyermek vala.
|
| 21. |
És monda Zéba és Sálmunáh: Kelj fel te, és [te] ölj meg minket, mert amilyen a férfiú, olyan az ő ereje. És felkele Gedeon, és megölé Zébát és Sálmunáht, és elvevé az ő tevéiknek nyakán levő ékességeket.
|