| 1. | Jaj, de sűrű felhőt borított haragjában az Úr Sionnak leányára! Az égből a földre veté Izrael ékességét, és nem emlékezett meg lábainak zsámolyáról az ő haragja napján. |
| 2. | Elnyelte az Úr, nem kímélte Jákóbnak minden hajlékát, letörte haragjában Júda leányának erősségeit, a földre terítette; megfertőzteté az országot és fejedelmeit. |
| 3. | Felgerjedt haragjában letördelé Izraelnek minden szarvát; hátravoná jobb kezét az ellenség elől, Jákób ellen pedig mint lángoló tűz emésztett körös-körül. |
| 4. | Feszítette kézívét, mint valami ellenség, kinyújtá jobb kezét, mint támadó, és megölt mindent, ami a szemnek kívánatos; Sion leányának sátorában, mint a tüzet önté ki búsulását. |
| 5. | Olyan volt az Úr, mint valami ellenség, elnyelte Izraelt, elnyelte minden palotáját, elrontá erősségeit, és megsokasította Júda leányának a búját, baját. |
| 6. | És eltapodta sátorát, mint valami kertet, lerombolta gyülekezése helyét; elfeledtete az Úr a Sionon ünnepet és szombatot, és megutált haragja hevében királyt és papot. |
| 7. | Megvetette az Úr az ő oltárát, megutálta szent helyét, ellenség kezébe adá palotáinak kőfalait, zajt ütöttek az Úr házában, mint ünnepnapon. |
| 8. | Gondolá az Úr, hogy lerontja Sion leányának kőfalát; kiterjeszté a mérőkötelet, nem vonta vissza kezét a pusztítástól, és siralomra jutott a bástya és a kőfal, együtt búslakodnak! |
| 9. | Kapui besüllyedtek a földbe, elveszté és összetöré annak zárait; királya és fejedelmei a pogányok közt vannak. Nincsen törvény, sőt prófétái sem nyernek kijelentést az Úrtól. |
| 10. | A földön ülnek, elnémultak Sion leányának vénei, port szórtak a fejükre; zsákba öltöztek, földre csüggesztették fejüket Jeruzsálemnek szüzei. |
| 11. | Elsenyvedtek szemeim a könnyhullatástól, belső részeim háborognak, májam a földre omlik az én népem leányának romlása miatt, mikor elalélt a kisgyermek és a csecsszopó a város utcáin. |
| 12. | Azt mondták anyjuknak: hol a kenyér meg a bor, mikor elaléltak, mint a sebesültek a város utcáin, mikor kilehelték lelküket anyjuknak keblén. |
| 13. | Mivel bizonyítsak melletted, mihez hasonlítsalak, Jeruzsálem leánya, mivel mérjelek össze téged, hogy megvigasztaljalak, Sionnak szűz leánya?! Bizony nagy a te romlásod, mint a tenger: kicsoda gyógyít meg téged?! |
| 14. | A te prófétáid hazugságot és bolondságot hirdettek neked, és nem fedték fel a te álnokságodat, hogy elfordították volna fogságodat, hanem láttak teneked hazug és megtévelyítő prófétálásokat. |
| 15. | Összecsapják feletted kezüket minden járókelők, süvöltenek és csóválják fejüket Jeruzsálem leánya felett: Ez-e az a város, amelyről azt mondták: tökéletes szépség, az egész földnek öröme? |
| 16. | Feltátották ellened szájukat minden ellenségeid; süvöltenek és csikorgatják fogukat, mondván: Nyeljük el őt! Bizony ez a nap az, amelyet vártunk; megértük, látjuk! |
| 17. | Megcselekedte az Úr, amiket gondolt; beváltotta szavát, amelyet szólt eleitől fogva; rombolt és nem kímélt, és megvidámította rajtad az ellenséget, felemelte szarvát a te szorongatóidnak. |
| 18. | Kiáltott az ő szívük az Úrhoz: Oh, Sion leányának kőfala! Folyjon alá könnyed, mint a patak, éjjel és nappal; ne szakadjon félbe, síró szemed meg se pihenjen! |
| 19. | Kelj fel, riadj éjjel, az őrjárások kezdetén; öntsd ki, mint a vizet, a te szívedet az Úr színe előtt; emeld fel hozzá kezeidet a te kisdedeidnek életéért, akik elaléltak az éhség miatt minden utcának szegletén! |
| 20. | Lásd meg, Uram, és tekintsd meg, kivel cselekedtél így! Avagy megegyék-e az asszonyok az ő méhüknek gyümölcsét, dédelgetett kisdedeiket; avagy megölettessék-e az Úrnak szent helyén pap és próféta? |
| 21. | Az utcákon a földön fekszik gyermek és vén, szüzeim és ifjaim fegyver miatt hullottak el, öldököltél haragod napján, mészároltál, nem kíméltél. |
| 22. | Egybehívtad, mint valami ünnepnapra az én rettegtetőimet mindenfelől, és nem volt az Úr haragjának napján, aki elmenekült és megszabadult volna. Akiket dédelgettem és felneveltem, ellenségem emésztette meg őket! |