1. | Emlékezzél meg, Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat! |
2. | A mi örökségünk idegenekre szállt, házaink a jövevényekéi. |
3. | Apátlan árvák lettünk, anyáink, mint az özvegyek. |
4. | Vizünket pénzért isszuk, tűzifánkat áron kapjuk. |
5. | Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk. |
6. | Egyiptomnak adtunk kezet, az asszíroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel. |
7. | Apáink vétkeztek, nincsenek, mi hordozzuk vétkeiket. |
8. | Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs, aki megszabadítson kezükből. |
9. | Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt. |
10. | Bőrünk, mint a kemence, megfeketedett az éhség lázától. |
11. | Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szüzeket Júda városaiban. |
12. | A fejedelmeket kezükkel akasztották fel, a vének orcáit nem becsülik. |
13. | Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el. |
14. | A vének eltűntek a kapuból, [megszűntek] az ifjak énekelni. |
15. | Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtáncunk! |
16. | Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nekünk, mert vétkeztünk! |
17. | Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink; |
18. | A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon! |
19. | Te, Uram, örökké megmaradsz, a te királyi széked nemzedékről nemzedékre! |
20. | Miért feledkezel el örökre mirólunk, [miért] hagysz el minket hosszú időre? |
21. | Téríts vissza, Uram, magadhoz, és visszatérünk, újítsd meg a mi napjainkat, mint régen! |
22. | Mert bizony-bizony megvetettél minket, megharagudtál ránk felettébb! |