| 1. | Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván: |
| 2. | Parancsold meg Izrael fiainak, hogy hozzanak neked tiszta faolajat, amelyet a világításhoz sajtoltak, hogy szünet nélkül égő lámpákat gyújthassanak. |
| 3. | A bizonyság függönyén kívül, a gyülekezet sátorában úgy helyeztesse el [azokat] Áron, hogy estétől fogva reggelig az Úr előtt legye[nek]. Örökkévaló rendtartás legyen ez a ti nemzetségeiteknél. |
| 4. | A tiszta [arany] gyertyatartóra rakja fel a mécseket; az Úr előtt legyenek szüntelen. |
| 5. | És végy lisztlángot, és süss abból tizenkét lepényt; kéttized [efából] legyen egy lepény. |
| 6. | És helyeztesd el azokat két rendben; hatot egy rendbe, a tiszta [arany] asztalra az Úr elé. |
| 7. | És tégy mindenik rendhez tiszta tömjént, és legyen emlékeztetőül a kenyér mellett tűzáldozatul az Úrnak. |
| 8. | Szombatnapról szombatnapra rakja fel azt [a pap] az Úr elé szüntelen; örök szövetség ez Izrael fiaival. |
| 9. | Azután legyen az Ároné és az ő fiaié, akik egyék meg azokat szent helyen, mert mint igen szentséges, az övé az, az Úrnak tűzáldozataiból, örök rendelés szerint. |
| 10. | Kiméne pedig egy izraelbeli asszonynak fia, aki egyiptomi férfiútól való vala, Izrael fiai közé, és versengének a táborban az izraelbeli asszonynak fia és egy izraelbeli férfi. |
| 11. | És káromlá az izraelbeli asszony fia az [Isten] nevét, és átkozódék, elvivék azért azt Mózeshez. Az ő anyjának neve pedig Selomith vala, Dibrinek leánya, Dán nemzetségéből. |
| 12. | És őrizet alá veték azt, míg kijelentést nyernének az Úr akarata felől. |
| 13. | Szóla azért az Úr Mózesnek, mondván: |
| 14. | Vidd ki az átkozódót a táboron kívül, és mindazok, akik hallották, tegyék kezeiket annak fejére, és kövezze agyon azt az egész gyülekezet. |
| 15. | Izrael fiainak pedig szólj, ezt mondván: Ha valaki az ő Istenét átkozza, viselje az ő bűnének terhét. |
| 16. | És aki szidalmazza az Úrnak nevét, halállal lakoljon, kövezze azt agyon az egész gyülekezet; akár jövevény, akár bennszülött, ha szidalmazza az [Úrnak] nevét, halállal lakoljon. |
| 17. | Ha valaki agyonüt valamely embert, halállal lakoljon. |
| 18. | Ha pedig barmot üt agyon valaki, fizesse meg azt: barmot baromért. |
| 19. | És ha valaki sérelmet ejt a felebarátján, amint ő cselekedett, vele is úgy cselekedjenek: |
| 20. | Törést törésért, szemet szemért, fogat fogért; amilyen sérelmet ő ejtett máson, olyan ejtessék rajta is. |
| 21. | Aki barmot üt agyon, fizesse meg azt, de aki embert üt agyon, halállal lakoljon. |
| 22. | Egy törvény legyen nálatok: a jövevény olyan legyen, mint a bennszülött, mert én vagyok az Úr, a ti Istenetek. |
| 23. | Szóla azért Mózes Izrael fiainak, és kivivék az átkozódót a táboron kívül, és agyonverék azt kővel. És úgy cselekedének Izrael fiai, amint parancsolta vala az Úr Mózesnek. |