| 1. | Szóla ismét az Úr Mózesnek a Sínai-hegyen, mondván: |
| 2. | Szólj Izrael fiainak, és mondd meg nekik: Mikor bementek a földre, amelyet én adok nektek, nyugodjék meg a föld az Úrnak szombatja szerint. |
| 3. | Hat esztendőn át vesd a te szántóföldedet, és hat esztendőn át messed a te szőlődet, és takarítsd be annak termését; |
| 4. | A hetedik esztendőben pedig szombati nyugodalma legyen a földnek, az Úrnak szombatja: szántóföldedet ne vesd be, és szőlődet meg ne mesd. |
| 5. | Ami a te tarló földeden magától terem, le ne arasd, és ami a te metszetlen szőlődön terem, meg ne szedjed, mert nyugalom esztendeje lesz az a földnek. |
| 6. | És amit a föld az ő szombatján terem, legyen az eledelül nektek: neked, szolgádnak, szolgálóleányodnak, béresednek és zsellérednek, akik nálad tartózkodnak; |
| 7. | A te barmodnak is és a vadnak, amely a te földeden van, legyen annak minden termése eledelül. |
| 8. | Számlálj azután hét szombatesztendőt, hétszer hét esztendőt úgy, hogy a hét szombatesztendőnek ideje negyvenkilenc esztendő legyen: |
| 9. | Akkor fúvasd végig a riadókürtöt a hetedik hónapban, a hónap tizedikén; az engesztelés napján fúvasd végig a kürtöt a ti egész földeteken. |
| 10. | És szenteljétek meg az ötvenedik esztendőt, és hirdessetek szabadságot a földön, annak minden lakójának; kürtölés[nek esztendeje] legyen ez nektek, és kapja vissza ki-ki az ő birtokát, és térjen vissza ki-ki az ő nemzetségéhez. |
| 11. | Kürtölés[nek esztendeje] ez, az legyen nektek az ötvenedik esztendő; ne vessetek, és le se arassátok, amit önként terem [a föld], és a metszetlen szőlőjét se szedjétek meg annak. |
| 12. | Mert kürtölés[nek esztendeje] ez, szent legyen nektek, a mezőről egyétek meg annak termését. |
| 13. | A kürtölésnek ebben az esztendejében, kapja vissza ismét ki-ki az ő birtokát. |
| 14. | Ha pedig eladsz valami eladnivalót a te felebarátodnak, vagy vásárolsz valamit a te felebarátodtól, egymást meg ne csaljátok. |
| 15. | A kürtölés [esztendejét] követő esztendők száma szerint vásárolj a te felebarátodtól, a terméses esztendők száma szerint adjon el neked. |
| 16. | Az esztendők nagyobb számához képest nagyobb árt adj azért, amit veszel, az esztendők kisebb számához képest pedig kisebb árt adj azért, amit veszel, mert a termések számát adja ő el neked. |
| 17. | Egymást azért meg ne csaljátok, hanem félj a te Istenedtől: mert én vagyok az Úr, a ti Istenetek. |
| 18. | Ha teljesítitek azért az én rendeléseimet, és megtartjátok végzéseimet, és teljesítitek azokat, bátorságosan lakhattok a földön. |
| 19. | És megtermi a föld az ő gyümölcsét, hogy eleget ehessetek, és bátorságosan lakhattok azon. |
| 20. | Ha pedig azt mondjátok: Mit eszünk a hetedik esztendőben, ha nem vetünk, és termésünket be nem takarítjuk? |
| 21. | Én rátok bocsátom majd az én áldásomat a hatodik esztendőben, hogy három esztendőre való termés teremjen. |
| 22. | És mikor a nyolcadik esztendőre vettek, akkor is az ótermésből esztek egészen a kilencedik esztendeig; mindaddig ógabonát esztek, míg ennek termése be nem jön. |
| 23. | A földet pedig senki el ne adja örökre, mert enyém a föld, csak jövevények és zsellérek vagytok ti nálam. |
| 24. | Azért a ti birtokotoknak egész földjén megengedjétek, hogy a föld kiváltható legyen. |
| 25. | Ha elszegényedik a te atyádfia, és elad valamit az ő birtokából, akkor álljon elő az ő rokona, aki közel van őhozzá, és váltsa ki, amit eladott az ő atyjafia. |
| 26. | Ha pedig nincs valakinek kiváltó rokona, de maga tesz szert annyira, hogy elege van annak megváltásához: |
| 27. | Számlálja meg az eladása óta eltelt esztendőket, a felül lévőt pedig térítse meg annak, akinek eladta volt, és újra övé legyen az ő birtoka. |
| 28. | Ha pedig nincsen módjában, hogy visszatéríthesse annak, akkor maradjon az ő eladott birtoka annál, aki megvette azt, [egészen] a kürtölésnek esztendejéig: a kürtölésnek esztendejében pedig szabaduljon fel, és újra övé legyen az ő birtoka. |
| 29. | Ha valaki lakóházat ad el kerített városban, az kiválthatja azt az eladás esztendejének elteléséig; egy esztendőn át válthatja ki azt. |
| 30. | Ha pedig ki nem váltják az esztendőnek teljes elteléséig, akkor a ház, amely kerített városban van, örökre azé és annak nemzetségeié marad, aki megvette azt; nem szabadul fel a kürtölésnek esztendejében. |
| 31. | Az olyan falvak házai pedig, amelyek nincsenek körülkerítve, mezei földek gyanánt számíttassanak, kiválthatók legyenek, és a kürtölésnek esztendejében felszabaduljanak. |
| 32. | Ami pedig a léviták városait illeti, az ő birtokukban lévő városok házai a léviták által mindenkor kiválthatók legyenek, |
| 33. | De amit ki [nem] vált [is] valaki a léviták közül, szabaduljon fel a kürtölésnek esztendejében, az eladott ház és az ő birtokának városa, mert a léviták városainak házai [tulajdon] birtokuk nekik Izrael fiai között. |
| 34. | De a városaikhoz tartozó szántóföldeket el ne adják, mert örök birtokuk az nekik. |
| 35. | Ha a te atyádfia elszegényedik, és keze erőtlenné lesz melletted, segítsd meg őt, akár jövevény, akár zsellér, hogy megélhessen melletted. |
| 36. | Ne végy őtőle kamatot vagy uzsorát, hanem félj a te Istenedtől, hogy megélhessen melletted a te atyádfia. |
| 37. | Pénzedet ne add neki kamatra, se uzsoráért ne add a te eleségedet. |
| 38. | Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, aki kihoztalak titeket Egyiptom földjéről, hogy nektek adjam Kánaán földjét, [és] Istenetek legyek nektek. |
| 39. | Ha pedig elszegényedik melletted a te atyádfia, és eladja magát neked, ne szolgáltassad úgy, mint rabszolgát. |
| 40. | Mint béres, mint zsellér legyen nálad, a kürtölésnek esztendejéig szolgáljon nálad. |
| 41. | Azután menjen el tőled ő és vele az ő gyermekei, és térjen vissza az ő nemzetségéhez, és térjen vissza az ő atyáinak örökségébe. |
| 42. | Mert az én szolgáim ők, akiket kihoztam Egyiptom földjéről: nem adathatnak el, mint rabszolgák. |
| 43. | Ne uralkodjál rajta kegyetlenül, hanem félj a te Istenedtől. |
| 44. | Mind szolgád, mind szolgálóleányod, akik lesznek neked, a körülöttetek lévő népek közül [legyenek]: azokból vásárolj szolgát és szolgálóleányt, |
| 45. | Meg a zsellérek gyermekei közül is, akik nálatok tartózkodnak, azokból is vásárolhattok, és azoknak nemzetségéből, akik veletek vannak, akiket a ti földeteken nemzettek, és legyenek a ti tulajdonotok. |
| 46. | És örökül hagyhatjátok azokat a tiutánatok való fiaitoknak, hogy örökségül bírják azokat, örökké dolgoztathattok velük; de a ti atyátokfiain, az Izrael fiain, egyik a másikán senki ne uralkodjék kegyetlenül. |
| 47. | És ha a jövevény vagy zsellér vagyonra tesz szert melletted, a te atyádfia pedig elszegényedik mellette, és eladja magát a melletted lévő jövevénynek, zsellérnek, vagy jövevény nemzetségéből való sarjadéknak, |
| 48. | Mindamellett is, hogy eladta magát, megváltható legyen, akárki megválthassa azt az ő atyjafiai közül. |
| 49. | Vagy nagybátyja, vagy nagybátyjának fia váltsa meg azt, vagy az ő nemzetségéből való vérrokona váltsa meg azt, vagy ha módja van hozzá, maga váltsa meg ő magát. |
| 50. | És vessen számot azzal, aki megvette őt, attól az esztendőtől kezdve, amelyen eladta magát annak, a kürtölésnek esztendejéig, és az ő eladásának ára az esztendők száma szerint legyen, a béres ideje szerint legyen nála. |
| 51. | Ha még sok esztendő van [hátra, azokhoz] képest térítse meg annak a váltságot az ő megvásárlásának árából. |
| 52. | Ha pedig kevés esztendő van hátra a kürtölésnek esztendejéig, akkor is vessen számot vele, és az évek számához képest fizesse vissza az ő váltságát. |
| 53. | Mint esztendőről esztendőre fogadott béres legyen nála; ne uralkodjék kegyetlenül rajta teelőtted. |
| 54. | Ha pedig ilyen módon meg nem váltatik, a kürtölésnek esztendejében szabaduljon fel: ő és vele az ő gyermekei. |
| 55. | Mert az én szolgáim Izrael fiai, az én szolgáim ők, akiket kihoztam Egyiptom földjéről. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek. |