| 1. | Ezenközben mikor sok ezerből álló sokaság gyűlt egybe, annyira, hogy egymást letapossák, kezdé az ő tanítványainak mondani: Mindenekelőtt oltalmazzátok meg magatokat a farizeusok kovászától, mely a képmutatás; |
| 2. | Mert nincs oly rejtett dolog, mely napfényre ne jőne, és oly titok, mely ki ne tudódnék. |
| 3. | Annak okáért amit a sötétben mondtatok, a világosságban fog meghallatszani; és amit fülbe súgtatok a rejtekházakban, azt a házak tetején fogják hirdetni. |
| 4. | Mondom pedig nektek, én barátaimnak: Ne féljetek azoktól, kik a testet ölik meg, és azután többet nem árthatnak. |
| 5. | De megmondom nektek, kitől féljetek: Féljetek attól, aki minekutána megöl, van arra is hatalma, hogy a gyehennára vessen! Bizony mondom nektek, ettől féljetek! |
| 6. | Nemde öt verebet meg lehet venni két filléren? És egy sincs azok közül Istennél elfelejtve. |
| 7. | De nektek a fejetek hajszálai is mind számon vannak. Ne féljetek azért, sok verébnél drágábbak vagytok! |
| 8. | Mondom pedig nektek: Valaki vallást tesz énrólam az emberek előtt, az Embernek Fia is vallást tesz arról az Isten angyalai előtt; |
| 9. | Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, megtagadtatik az Isten angyalai előtt. |
| 10. | És ha valaki valamit mond az Embernek Fia ellen, megbocsáttatik annak; de annak, aki a Szent Lélek ellen szól káromlást, meg nem bocsáttatik. |
| 11. | Mikor pedig a zsinagógákba visznek benneteket, és a fejedelmek és hatalmasságok elé, ne aggodalmaskodjatok, mi módon vagy mit szóljatok védelmetekre, vagy mit mondjatok, |
| 12. | Mert a Szent Lélek azon órában megtanít titeket, mit kell mondanotok. |
| 13. | Monda pedig neki egy a sokaság közül: Mester, mondd meg az én testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget! |
| 14. | Ő pedig monda neki: Ember, ki tett engem köztetek bíróvá vagy osztóvá? |
| 15. | Monda azért nekik: Meglássátok, hogy eltávoztassátok a telhetetlenséget, mert nem a vagyonnal való bővölködésben van az embernek az ő élete! |
| 16. | És monda nekik egy példázatot, szólván: Egy gazdag embernek bőségesen termett a földje, |
| 17. | Azért magában okoskodék, mondván: Mit cselekedjem? Mert nincs hová takarnom az én termésemet. |
| 18. | És monda: Ezt cselekszem: az én csűreimet lerontom, és nagyobbakat építek, és azokba takarom minden gabonámat és az én javaimat. |
| 19. | És [ezt] mondom az én lelkemnek: Én lelkem, sok javaid vannak sok esztendőre eltéve, tedd magadat kényelembe, egyél, igyál, gyönyörködjél! |
| 20. | Monda pedig neki az Isten: Bolond, ez éjjel elkérik a te lelkedet tetőled; amiket pedig készítettél, kiéi lesznek? |
| 21. | Így van dolga annak, aki kincset takar magának, és nem az Istenben gazdag. |
| 22. | Monda pedig az ő tanítványainak: Annak okáért mondom nektek, ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek; se a ti testetek felől, mibe öltözködjetek! |
| 23. | Az élet több, hogynem az eledel, és a test, hogynem az öltözet. |
| 24. | Tekintsétek meg a hollókat, hogy nem vetnek, sem nem aratnak, kiknek nincs tárházuk, sem csűrük, és az Isten eltartja őket: mennyivel drágábbak vagytok ti a madaraknál! |
| 25. | Kicsoda pedig az közületek, aki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy arasszal? |
| 26. | Annak okáért ha ami legkisebb dolog, azt sem tehetitek, mit aggodalmaskodtok a többi felől? |
| 27. | Tekintsétek meg a liliomokat, mi módon növekednek: nem fáradoznak és nem fonnak, de mondom nektek: Salamon minden ő dicsőségében sem öltözött úgy, mint ezek közül egy. |
| 28. | Ha pedig a füvet, mely ma a mezőn van, és holnap kemencébe vettetik, így ruházza az Isten, mennyivel inkább titeket, ti kicsinyhitűek! |
| 29. | Ti se kérdezzétek, mit egyetek vagy mit igyatok, és ne kételkedjetek! |
| 30. | Mert mindezeket a világi pogányok kérdezik; a ti Atyátok pedig tudja, hogy nektek szükségetek van ezekre. |
| 31. | Csak keressétek az Isten országát, és ezek mind megadatnak nektek! |
| 32. | Ne félj, te kicsiny nyáj, mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot! |
| 33. | Adjátok el, amitek van, és adjatok alamizsnát; szerezzetek magatoknak oly erszényeket, melyek meg nem avulnak, elfogyhatatlan kincset a mennyországban, ahol a tolvaj hozzá nem fér, sem a moly meg nem emészti! |
| 34. | Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is. |
| 35. | Legyenek a ti derekaitok felövezve, és szövétnekeitek meggyújtva, |
| 36. | Ti meg hasonlók az olyan emberekhez, akik az ő urukat várják, mikor jő meg a menyegzőről, hogy mihelyt megjő és zörget, azonnal megnyissák neki. |
| 37. | Boldogok azok a szolgák, kiket az úr, mikor haza megy, vigyázva talál: bizony mondom nektek, hogy felövezvén magát, leülteti azokat, és előjövén, szolgál nekik. |
| 38. | És ha megjő a második őrváltáskor, és ha a harmadik őrváltáskor jő meg, és úgy találja [őket], boldogok azok a szolgák. |
| 39. | Ezt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház gazdája, mely órában jő el a tolvaj, vigyázna, és nem engedné, hogy az ő házába törjön. |
| 40. | Ti is azért legyetek készek: mert amely órában nem gondolnátok, abban jő el az Embernek Fia! |
| 41. | Monda pedig neki Péter: Uram, nekünk mondod-e ezt a példázatot, vagy mindenkinek is? |
| 42. | Monda pedig az Úr: Kicsoda hát a hű és bölcs sáfár, kit az úr gondviselővé tőn az ő háza népén, hogy adja ki nekik élelmüket a maga idejében? |
| 43. | Boldog az a szolga, akit az ő ura, mikor hazajő, ilyen munkában talál! |
| 44. | Bizony mondom nektek, hogy minden jószága felett gondviselővé teszi őt. |
| 45. | Ha pedig az a szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt; és kezdené verni a szolgákat és szolgálóleányokat, és enni és inni és részegeskedni: |
| 46. | Megjő annak a szolgának az ura, amely napon nem várja és amely órában nem gondolja, és kettévágatja őt, és a hitetlenek sorsára juttatja. |
| 47. | És amely szolga tudta az ő urának akaratát, és nem végezte el, sem annak akarata szerint nem cselekedett, sokkal büntettetik meg; |
| 48. | Aki pedig nem tudta, és büntetésre méltó dolgokat cselekedett, kevesebbel büntettetik. És valakinek sokat adtak, sokat követelnek tőle, és akire sokat bíztak, többet kívánnak tőle. |
| 49. | Azért jöttem, hogy e világra tüzet bocsássak: és mit akarok, ha [az] immár meggerjedett? |
| 50. | De keresztséggel kell nekem megkereszteltetnem, és mely igen szorongattatom, míglen [az] elvégeztetik. |
| 51. | Gondoljátok-e, hogy azért jöttem, hogy békességet adjak e földön? Nem, mondom nektek, sőt inkább meghasonlást. |
| 52. | Mert mostantól fogva öten lesznek egy házban, akik meghasonlanak, három kettő ellen, és kettő három ellen. |
| 53. | Meghasonlik az atya a fiú ellen, és a fiú az atya ellen; és az anya a leány ellen, és a leány az anya ellen; napa a menye ellen, és a menye a napa ellen. |
| 54. | Monda pedig a sokaságnak is: Mikor látjátok, hogy napnyugatról felhő támad, azonnal [ezt] mondjátok: Záporeső jő; és úgy lesz. |
| 55. | És mikor [halljátok] fújni a déli szelet, [ezt] mondjátok: Hőség lesz; és [úgy] lesz. |
| 56. | Képmutatók, az égnek és a földnek ábrázatáról tudtok ítéletet tenni, erről az időről pedig mi dolog, hogy nem tudtok ítéletet tenni? |
| 57. | És mi dolog, hogy ti magatoktól is meg nem ítélitek, mi az igaz? |
| 58. | Mikor pedig a te ellenségeddel a fejedelem elé mégy, igyekezzél az úton megmenekedni tőle, hogy téged ne vonjon a bíró elé, és a bíró át ne adjon téged a poroszlónak, és a poroszló a tömlöcbe ne vessen téged. |
| 59. | Mondom neked, hogy nem jössz ki onnét, mígnem megfizetsz mind az utolsó fillérig. |