| 1. | Közelgetnek vala pedig őhozzá a vámszedők és a bűnösök mind, hogy hallgassák őt. |
| 2. | És zúgolódának a farizeusok és az írástudók, mondván: Ez bűnösöket fogad magához, és velük együtt eszik. |
| 3. | Ő pedig ezt a példázatot beszélé nekik, mondván: |
| 4. | Melyik ember az közületek, akinek ha száz juha van, és egyet azok közül elveszt, nem hagyja ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy az elveszett után, mígnem megtalálja azt? |
| 5. | És ha megtalálta, felveti az ő vállára, örülvén. |
| 6. | És hazamenvén, egybehívja barátait és szomszédait, mondván nekik: Örvendezzetek énvelem, mert megtaláltam az én juhomat, amely elveszett vala! |
| 7. | Mondom nektek, hogy ily módon [nagyobb] öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, hogynem kilencvenkilenc igaz [ember]en, akinek nincs szüksége megtérésre. |
| 8. | Avagy ha valamely asszonynak tíz drakmája van, és egy drakmát elveszt, nem gyújt-e gyertyát, és nem sepri-e ki a házat, és nem keresi-e gondosan, mígnem megtalálja? |
| 9. | És ha megtalálta, egybehívja az ő asszonybarátait és szomszédait, mondván: Örüljetek énvelem, mert megtaláltam a drakmát, melyet elvesztettem vala! |
| 10. | Ezenképpen, mondom nektek, örvendezés van az Isten angyalainak színe előtt egy bűnös [ember] megtérésén. |
| 11. | Monda pedig: Egy embernek vala két fia, |
| 12. | És monda az ifjabbik az ő atyjának: Atyám, add ki a vagyonból rám eső részt! És az megosztá köztük a vagyont. |
| 13. | Nem sok nap múlva aztán a kisebbik fiú összeszedvén mindenét, messze vidékre költözék, és ott eltékozlá vagyonát, mivelhogy dobzódva élt. |
| 14. | Minekutána pedig mindent elköltött, támada nagy éhség azon a vidéken, és ő kezde szükséget látni. |
| 15. | Akkor elmenvén, hozzászegődék annak a vidéknek egyik polgárához; és az elküldé őt az ő mezeire disznókat legeltetni. |
| 16. | És kívánja vala megtölteni az ő gyomrát azzal a moslékkal, amit a disznók ettek; és senki sem ad vala neki. |
| 17. | Mikor aztán magába szállt, monda: Az én atyámnak mily sok bérese bővölködik kenyérben, én pedig éhen halok meg! |
| 18. | Fölkelvén, elmegyek az én atyámhoz, és [ezt] mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened! |
| 19. | És nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hívattassam; tégy engem olyanná, mint a te béreseid közül egy! |
| 20. | És felkelvén, elméne az ő atyjához. Mikor pedig még távol volt, meglátá őt az ő atyja, és megesék rajta a szíve, és odafutván, a nyakába esék, és megcsókolgatá őt. |
| 21. | És monda neki a fia: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened; és nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hívattassam! |
| 22. | Az atyja pedig monda az ő szolgáinak: Hozzátok ki a legszebb ruhát, és adjátok fel rá, és húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábaira! |
| 23. | És előhozván a hízott tulkot, vágjátok le, és együnk és vigadjunk, |
| 24. | Mert ez az én fiam meghalt, és feltámadott; elveszett, és megtaláltatott! Kezdének azért vigadni. |
| 25. | Az ő nagyobbik fia pedig a mezőn vala, és mikor [haza]jövén közelgetett a házhoz, hallá a zenét és táncot. |
| 26. | És előszólítván egyet a szolgák közül, megtudakozá, mi dolog az. |
| 27. | Az pedig monda neki: A te öcséd jött meg, és atyád levágatá a hízott tulkot, mivelhogy egészségben nyerte őt vissza. |
| 28. | Erre ő megharaguvék, és nem akara bemenni. Az ő atyja annak okáért kimenvén, kérlelé őt. |
| 29. | Ő pedig felelvén, monda atyjának: Íme, ennyi esztendőtől fogva szolgálok neked, és soha parancsolatodat át nem hágtam, és nekem soha nem adtál egy kecskefiat, hogy az én barátaimmal vigadjak. |
| 30. | Mikor pedig ez a te fiad megjött, aki paráznákkal emésztette föl a te vagyonodat, levágattad neki a hízott tulkot. |
| 31. | Az pedig monda neki: Fiam, te mindenkor énvelem vagy, és mindenem a tiéd! |
| 32. | Vigadnod és örülnöd kellene hát, hogy ez a te testvéred meghalt és feltámadott, és elveszett és megtaláltatott. |