1. |
Közelgetnek vala pedig őhozzá a vámszedők és a bűnösök mind, hogy hallgassák őt.
|
2. |
És zúgolódának a farizeusok és az írástudók, mondván: Ez bűnösöket fogad magához, és velük együtt eszik.
|
3. |
Ő pedig ezt a példázatot beszélé nekik, mondván:
|
4. |
Melyik ember az közületek, akinek ha száz juha van, és egyet azok közül elveszt, nem hagyja ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy az elveszett után, mígnem megtalálja azt?
|
5. |
És ha megtalálta, felveti az ő vállára, örülvén.
|
6. |
És hazamenvén, egybehívja barátait és szomszédait, mondván nekik: Örvendezzetek énvelem, mert megtaláltam az én juhomat, amely elveszett vala!
|
7. |
Mondom nektek, hogy ily módon [nagyobb] öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, hogynem kilencvenkilenc igaz [ember]en, akinek nincs szüksége megtérésre.
|
8. |
Avagy ha valamely asszonynak tíz drakmája van, és egy drakmát elveszt, nem gyújt-e gyertyát, és nem sepri-e ki a házat, és nem keresi-e gondosan, mígnem megtalálja?
|
9. |
És ha megtalálta, egybehívja az ő asszonybarátait és szomszédait, mondván: Örüljetek énvelem, mert megtaláltam a drakmát, melyet elvesztettem vala!
|
10. |
Ezenképpen, mondom nektek, örvendezés van az Isten angyalainak színe előtt egy bűnös [ember] megtérésén.
|
11. |
Monda pedig: Egy embernek vala két fia,
|
12. |
És monda az ifjabbik az ő atyjának: Atyám, add ki a vagyonból rám eső részt! És az megosztá köztük a vagyont.
|
13. |
Nem sok nap múlva aztán a kisebbik fiú összeszedvén mindenét, messze vidékre költözék, és ott eltékozlá vagyonát, mivelhogy dobzódva élt.
|
14. |
Minekutána pedig mindent elköltött, támada nagy éhség azon a vidéken, és ő kezde szükséget látni.
|
15. |
Akkor elmenvén, hozzászegődék annak a vidéknek egyik polgárához; és az elküldé őt az ő mezeire disznókat legeltetni.
|
16. |
És kívánja vala megtölteni az ő gyomrát azzal a moslékkal, amit a disznók ettek; és senki sem ad vala neki.
|
17. |
Mikor aztán magába szállt, monda: Az én atyámnak mily sok bérese bővölködik kenyérben, én pedig éhen halok meg!
|
18. |
Fölkelvén, elmegyek az én atyámhoz, és [ezt] mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened!
|
19. |
És nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hívattassam; tégy engem olyanná, mint a te béreseid közül egy!
|
20. |
És felkelvén, elméne az ő atyjához. Mikor pedig még távol volt, meglátá őt az ő atyja, és megesék rajta a szíve, és odafutván, a nyakába esék, és megcsókolgatá őt.
|
21. |
És monda neki a fia: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened; és nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hívattassam!
|
22. |
Az atyja pedig monda az ő szolgáinak: Hozzátok ki a legszebb ruhát, és adjátok fel rá, és húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábaira!
|
23. |
És előhozván a hízott tulkot, vágjátok le, és együnk és vigadjunk,
|
24. |
Mert ez az én fiam meghalt, és feltámadott; elveszett, és megtaláltatott! Kezdének azért vigadni.
|
25. |
Az ő nagyobbik fia pedig a mezőn vala, és mikor [haza]jövén közelgetett a házhoz, hallá a zenét és táncot.
|
26. |
És előszólítván egyet a szolgák közül, megtudakozá, mi dolog az.
|
27. |
Az pedig monda neki: A te öcséd jött meg, és atyád levágatá a hízott tulkot, mivelhogy egészségben nyerte őt vissza.
|
28. |
Erre ő megharaguvék, és nem akara bemenni. Az ő atyja annak okáért kimenvén, kérlelé őt.
|
29. |
Ő pedig felelvén, monda atyjának: Íme, ennyi esztendőtől fogva szolgálok neked, és soha parancsolatodat át nem hágtam, és nekem soha nem adtál egy kecskefiat, hogy az én barátaimmal vigadjak.
|
30. |
Mikor pedig ez a te fiad megjött, aki paráznákkal emésztette föl a te vagyonodat, levágattad neki a hízott tulkot.
|
31. |
Az pedig monda neki: Fiam, te mindenkor énvelem vagy, és mindenem a tiéd!
|
32. |
Vigadnod és örülnöd kellene hát, hogy ez a te testvéred meghalt és feltámadott, és elveszett és megtaláltatott.
|