| 1. | Monda pedig az ő tanítványainak is: Vala egy gazdag ember, kinek vala egy sáfára, és az bevádoltaték nála, hogy javait eltékozolja. |
| 2. | Hívá azért azt, és monda neki: Mit hallok felőled? Adj számot a te sáfárságodról, mert nem lehetsz tovább sáfár! |
| 3. | Monda pedig magában a sáfár: Mit műveljek, mivelhogy az én uram elveszi tőlem a sáfárságot? Kapálni nem tudok, koldulni szégyellek! |
| 4. | Tudom, mit tegyek, hogy mikor a sáfárságtól megfosztatom, befogadjanak engem házaikba. |
| 5. | És magához hívatván az ő urának minden egyes adósát, monda az elsőnek: Mennyivel tartozol az én uramnak? |
| 6. | Az pedig monda: Száz bátus olajjal. És monda neki: Vedd a te írásodat, és leülvén, hamar írj ötvenet! |
| 7. | Azután monda másnak: Te pedig mennyivel tartozol? Az pedig monda: Száz kórus búzával. És monda annak: Vedd a te írásodat, és írj nyolcvanat! |
| 8. | És dicséré az úr a hamis sáfárt, hogy eszesen cselekedett, mert e világnak fiai eszesebbek a világosságnak fiainál a maguk nemében. |
| 9. | Én is mondom nektek, szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy mikor meghaltok, befogadjanak benneteket az örök hajlékokba. |
| 10. | Aki hű a kevesen, a sokon is hű az; és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az. |
| 11. | Ha azért a hamis mammonon hívek nem voltatok, ki bízná reátok az igazi [kincset]? |
| 12. | És ha a másén hívek nem voltatok, ki adja oda nektek, ami a tiétek? |
| 13. | Egy szolga sem szolgálhat két úrnak: mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak! |
| 14. | Hallák pedig mindezeket a farizeusok is, kik pénzszeretők valának, és csúfolák őt. |
| 15. | És monda nekik: Ti vagytok, akik az emberek előtt magatokat megigazítjátok, de az Isten ismeri a ti szíveteket: mert ami az emberek közt magasztos, az Isten előtt utálatos. |
| 16. | A törvény és a próféták [Keresztelő] Jánosig [valának]: az időtől fogva az Istennek országa hirdettetik, és mindenki erőszakkal tör abba. |
| 17. | Könnyebb pedig a mennynek és a földnek elmúlni, hogynem a törvényből egy pontocskának elesni. |
| 18. | Valaki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, paráználkodik; és valaki férjétől elbocsátott asszonyt vesz feleségül, paráználkodik. |
| 19. | Vala pedig egy gazdag ember, és öltözik vala bíborba és patyolatba, mindennap dúsan vigadozván, |
| 20. | És vala egy Lázár nevű koldus, ki az ő kapuja elé volt vetve, fekélyekkel tele. |
| 21. | És kíván vala megelégedni a morzsalékokkal, melyek hullanak vala a gazdagnak asztaláról, de az ebek is eljővén, nyalják vala az ő sebeit. |
| 22. | Lőn pedig, hogy meghala a koldus, és viteték az angyaloktól az Ábrahám keblébe; meghala pedig a gazdag is, és eltemetteték. |
| 23. | És a pokolban felemelé az ő szemeit, kínokban lévén, és látá Ábrahámot távol, és Lázárt annak keblében. |
| 24. | És ő kiáltván, monda: Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam, és bocsásd el Lázárt, hogy mártsa az ő ujjának hegyét vízbe, és hűsítse meg az én nyelvemet, mert gyötrettetem e lángban! |
| 25. | Monda pedig Ábrahám: Fiam, emlékezzél meg róla, hogy te javaidat elvetted a te életedben, hasonlóképpen Lázár is az ő bajait: most pedig ez vigasztaltatik, te pedig gyötrettetel. |
| 26. | És mindenekfelett, miköztünk és tiközöttetek nagy közbevetés van, úgyhogy akik akarnának innét tihozzátok általmenni, nem mehetnek, sem azok onnét hozzánk át nem jöhetnek. |
| 27. | Monda pedig amaz: Kérlek azért téged, Atyám, hogy bocsásd el őt az én atyámnak házához, |
| 28. | Mert van öt testvérem, hogy bizonyságot tegyen nekik, hogy ők is ide, e gyötrelemnek helyére ne jussanak! |
| 29. | Monda neki Ábrahám: Van Mózesük és prófétáik; hallgassák azokat! |
| 30. | Ama pedig monda: Nem úgy, atyám, Ábrahám, hanem ha a halottak közül megy valaki hozzájuk, megtérnek! |
| 31. | Ő pedig monda neki: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki a halottak közül feltámad. |