| 1. | Monda pedig nekik példázatot is arról, hogy mindig imádkozni kell, és meg nem restülni, |
| 2. | Mondván: Volt egy bíró egy városban, aki Istent nem félt, és embert nem becsült. |
| 3. | Volt pedig abban a városban egy özvegyasszony, és elméne ahhoz, mondván: Állj bosszút értem az én ellenségemen! |
| 4. | Az pedig nem akará egy ideig, de azután monda őmagában: Jóllehet Istent nem félek, és embert nem becsülök, |
| 5. | Mindazáltal mivelhogy nekem terhemre van ez az özvegyasszony, megszabadítom őt, hogy szüntelen reám járván, ne gyötörjön engem. |
| 6. | Monda pedig az Úr: Halljátok, mit mond e hamis bíró! |
| 7. | Hát az Isten nem áll-e bosszút az ő választottaiért, kik őhozzá kiáltanak éjjel és nappal, ha hosszútűrő is irántuk? |
| 8. | Mondom nektek, hogy bosszút áll értük hamar. Mindazáltal az Embernek Fia mikor eljő, avagy talál-e hitet e földön? |
| 9. | Némelyeknek pedig, kik elbizakodtak magukban, hogy ők igazak, és a többieket semmibe sem vették, ezt a példázatot is mondá: |
| 10. | Két ember méne fel a templomba imádkozni; az egyik farizeus, és a másik vámszedő. |
| 11. | A farizeus megállván, ily módon imádkozék magában: Isten! Hálákat adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint ím, e vámszedő is. |
| 12. | Böjtölök kétszer egy héten; dézsmát adok mindenből, amit szerzek. |
| 13. | A vámszedő pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek! |
| 14. | Mondom nektek, ez megigazulva méne alá az ő házához inkább, hogynem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik. |
| 15. | Vivének pedig hozzá kisgyermekeket is, hogy illesse azokat, mikor pedig a tanítványok ezt látták, megdorgálák azokat. |
| 16. | De Jézus magához híván őket, monda: Engedjétek, hogy a kisgyermekek énhozzám jöjjenek, és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Istennek országa. |
| 17. | Bizony mondom nektek: Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképpen nem megy be abba. |
| 18. | És megkérdé őt egy főember, mondván: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet elnyerhessem? |
| 19. | Monda pedig neki Jézus: Miért mondasz engem jónak? Nincs senki jó, csak egy, az Isten. |
| 20. | A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál, ne ölj, ne lopj, hamis tanúbizonyságot ne tégy, tiszteld atyádat és anyádat! |
| 21. | Az pedig monda: Mindezeket ifjúságomtól fogva megtartottam. |
| 22. | Jézus ezeket hallván, monda neki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, amid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyországban; és jer, kövess engem! |
| 23. | Az pedig ezeket hallván, igen megszomorodék, mert igen gazdag vala. |
| 24. | És mikor látta Jézus, hogy az igen megszomorodék, monda: Mily nehezen mennek be az Isten országába, akiknek gazdagságuk van! |
| 25. | Mert könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni. |
| 26. | Akik pedig ezt hallották, mondának: Ki üdvözülhet tehát? |
| 27. | Ő pedig monda: Ami embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél. |
| 28. | És monda Péter: Íme, mi mindent elhagytunk, és követtünk téged. |
| 29. | Ő pedig monda nekik: Bizony mondom nektek, hogy senki sincs, aki elhagyta házát, vagy szüleit, vagy testvéreit, vagy feleségét, vagy gyermekeit az Isten országáért, |
| 30. | Aki sokszorta többet ne kapna ebben az időben, a jövendő világon pedig örök életet. |
| 31. | És maga mellé vévén a tizenkettőt, monda nekik: Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az Embernek Fián, amit a próféták megírtak. |
| 32. | Mert a pogányok kezébe adatik, és megcsúfoltatik, és meggyaláztatik, és megköpdöstetik; |
| 33. | És megostorozván, megölik őt, és harmadnapon feltámad. |
| 34. | Ők pedig ezekből semmit nem értének, és a beszéd őelőlük el vala rejtve, és nem fogták fel a mondottakat. |
| 35. | Lőn pedig, mikor Jerikóhoz közeledett, egy vak ül vala az út mellett koldulván. |
| 36. | És mikor hallotta a mellette elmenő sokaságot, tudakozódék, mi dolog az. |
| 37. | Megmondák pedig neki, hogy a názáretbeli Jézus megy el arra. |
| 38. | És kiálta, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam! |
| 39. | Akik pedig elöl mentek, dorgálák őt, hogy hallgasson, de ő annál inkább kiálta: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam! |
| 40. | És Jézus megállván, parancsolá, hogy vigyék azt hozzá; és mikor közel ért, megkérdé őt, |
| 41. | Mondván: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? Az pedig monda: Uram, hogy az én szemem világa megjöjjön! |
| 42. | És Jézus monda neki: Láss, a te hited téged megtartott! |
| 43. | És azonnal megjöve annak szeme világa, és követé őt, dicsőítvén az Istent; az egész sokaság pedig [ezt] látván, dicsőséget ada az Istennek. |