1. | És lőn azokban a napokban, Augusztus császártól parancsolat adaték ki, hogy mind az egész föld összeírattassék. |
2. | Ez az összeírás először akkor történt, mikor Szíriában Cirénius volt a helytartó. |
3. | Mennek vala azért mindenek, hogy beírattassanak, ki-ki a maga városába. |
4. | Felméne pedig József is Galileából, Názáret városából Júdeába, a Dávid városába, mely Betlehemnek neveztetik, mivelhogy a Dávid házából és háznépe közül való volt, |
5. | Hogy beírattasék Máriával, aki neki jegyeztetett feleségül, és várandós vala. |
6. | És lőn, hogy mikor ott valának, betelének az ő szülésének napjai. |
7. | És szülé az ő elsőszülött fiát, és bepólyálá őt, és helyezteté őt a jászolba, mivelhogy nem vala nekik helyük a vendégfogadó háznál. |
8. | Valának pedig pásztorok azon a vidéken, akik künn a mezőn tanyáztak, és vigyáztak éjszakán az ő nyájuk mellett. |
9. | És íme, az Úrnak angyala hozzájuk jöve, és az Úrnak dicsősége körülvevé őket, és nagy félelemmel megfélemlének. |
10. | És monda az angyal nekik: Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömöt, mely az egész népnek öröme lészen, |
11. | Mert született nektek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában. |
12. | Ez pedig nektek a jele: találtok egy kisgyermeket bepólyálva feküdni a jászolban. |
13. | És hirtelenséggel jelenék az angyallal mennyei seregek sokasága, akik az Istent dicsérik és ezt mondják vala: |
14. | Dicsőség a magasságos [mennyek]ben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jóakarat! |
15. | És lőn, hogy mikor elmentek az angyalok őtőlük a mennybe, mondának a pásztoremberek egymásnak: Menjünk el mind Betlehemig, és lássuk meg e dolgot, amelyet az Úr megjelentett nekünk! |
16. | Elmenének azért sietséggel, és megtalálák Máriát és Józsefet és a kisgyermeket, ki a jászolban fekszik vala. |
17. | És ezt látván, elhirdeték, ami nekik a gyermek felől mondatott vala. |
18. | És mindenek, akik hallák, elcsodálkozának azokon, amiket a pásztorok nekik mondottak. |
19. | Mária pedig mind ez igéket megtartja, és szívében forgatja vala. |
20. | A pásztorok pedig visszatérének, dicsőítvén és dicsérvén az Istent mindazok felől, amiket hallottak és láttak, amint nekik megmondatott. |
21. | És mikor betölt a nyolc nap, hogy a kisgyermeket körülmetéljék, nevezék az ő nevét Jézusnak, amint őt az angyal nevezte, mielőtt fogantatott volna anyja méhében. |
22. | Mikor pedig betöltek [Mária] tisztulásának napjai a Mózes törvénye szerint, felvivék őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak |
23. | (Amint megíratott az Úr törvényében, hogy: Minden elsőszülött fiú az Úrnak szenteltessék), |
24. | És hogy áldozatot adjanak aszerint, amint megmondatott az Úr törvényében: egy pár gerlicét, vagy két galambfiat. |
25. | És íme, vala Jeruzsálemben egy ember, akinek neve Simeon volt, és ez az ember igaz és istenfélő vala, aki várta az Izrael vigasztalását, és a Szent Lélek vala őrajta. |
26. | És kijelentetett neki a Szent Lélek által, hogy addig halált nem lát, amíg meg nem látja az Úrnak Krisztusát. |
27. | És ő a Lélek indításából a templomba méne, és mikor a gyermek Jézust bevivék szülei, hogy őérette a törvény szokása szerint cselekedjenek, |
28. | Akkor ő karjaiba vevé őt, és áldá az Istent, és monda: |
29. | Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben: |
30. | Mert látták az én szemeim a te üdvösségedet, |
31. | Amelyet készítettél minden népeknek szeme láttára, |
32. | Világosságul a pogányok megvilágosítására, és a te népednek, az Izraelnek dicsőségére! |
33. | József pedig és az ő anyja csodálkozának azokon, amiket őfelőle mondottak. |
34. | És megáldá őket Simeon, és monda Máriának, az ő anyjának: Íme, ez vettetett sokaknak elestére és feltámadására az Izraelben, és jegyül, akinek [sokan] ellene mondanak; |
35. | Sőt, a te lelkedet is általhatja az éles tőr, hogy sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek. |
36. | És vala egy prófétaasszony, Anna, a Fánuel leánya, az Áser nemzetségéből (ez sok időt élt, miután az ő szüzességétől fogva hét esztendeig élt férjével, |
37. | És ez mintegy nyolcvannégy esztendős özvegy vala), aki nem távozék el a templomból, hanem böjtölésekkel és imádkozásokkal szolgál vala éjjel és nappal. |
38. | Ez is ugyanazon órában odaállván, hálát adott az Úrnak, és szóla őfelőle mindeneknek, akik Jeruzsálemben a váltságot várták. |
39. | És mikor mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatérének Galileába, az ő városukba, Názáretbe. |
40. | A kisgyermek pedig növekedék és erősödék lélekben, teljesedve bölcsességgel, és az Istennek kegyelme vala őrajta. |
41. | Az ő szülei pedig évenként feljártak Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. |
42. | És mikor tizenkét esztendős lett, felmenének Jeruzsálembe az ünnep szokása szerint. |
43. | És mikor eltelének a napok, mikor ők visszatérének, a gyermek Jézus visszamarada Jeruzsálemben, és nem vevék észre sem József, sem az ő anyja, |
44. | Hanem azt gondolván, hogy az úti társaságban van, egynapi járóföldet menének, és keresék őt a rokonok és az ismerősök között; |
45. | És mikor nem találák őt, visszamenének Jeruzsálembe, hogy megkeressék. |
46. | És lőn, hogy harmadnapra megtalálták őt a templomban a doktorok között ülve, amint őket hallgatta, és kérdezgette őket. |
47. | És mindnyájan, akik őt hallgatták, elálmélkodának az ő értelmén és az ő feleletein. |
48. | És meglátván őt, elcsodálkozának, és monda neki az ő anyja: Fiam, miért cselekedted ezt velünk? Íme, atyád és én nagy bánattal kerestünk téged. |
49. | Ő pedig monda nekik: Mi dolog, hogy engem kerestetek? Avagy nem tudjátok-e, hogy nekem azokban kell foglalatosnak lennem, amelyek az én Atyámnak dolgai? |
50. | De ők nem érték e beszédet, amit őnekik szóla. |
51. | És aláméne velük, és méne Názáretbe, és engedelmes vala nekik. És az ő anyja szívében tartá mindezeket a dolgokat. |
52. | Jézus pedig gyarapodék bölcsességben és testének állapotában, és az Isten és emberek előtt való kedvességben. |