| 1. | A hétnek első [napján] pedig kora reggel a sírhoz menének, vivén az elkészített fűszerszámokat, és némely [más asszonyok is] velük. |
| 2. | És a követ a sírról elhengerítve találák. |
| 3. | És mikor bementek, nem találák az Úr Jézus testét. |
| 4. | És lőn, hogy mikor ők efelett megdöbbenének, íme, két férfiú álla melléjük fényes öltözetben. |
| 5. | És mikor ők megrémülvén a földre hajták orcájukat, azok mondának nekik: Mit keresitek a holtak között az élőt? |
| 6. | Nincs itt, hanem feltámadott! Emlékezzetek rá, mint beszélt nektek, még mikor Galileában volt, |
| 7. | Mondván: Szükség az Ember Fiának átadatni a bűnös emberek kezébe, és megfeszíttetni, és harmadnapon feltámadni. |
| 8. | Megemlékezének azért az ő szavairól. |
| 9. | És visszatérvén a sírtól, elmondák mindezeket a tizenegynek, és mind a többieknek. |
| 10. | Valának pedig Mária Magdaléna, és Johanna, és a Jakab [anyja], Mária, és egyéb asszonyok ővelük, akik ezeket mondák az apostoloknak. |
| 11. | De az ő szavuk csak üres beszédnek látszék azok előtt; és nem hivének nekik. |
| 12. | Péter azonban felkelvén elfuta a sírhoz, és behajolván látá, hogy csak a lepedők vannak ott, és elméne, magában csodálkozván e dolgon. |
| 13. | És íme, azok közül ketten mennek vala ugyanazon a napon egy faluba, mely Jeruzsálemtől hatvan futamatnyira vala, melynek neve vala Emmaus. |
| 14. | És beszélgetének maguk közt mindazokról, amik történtek. |
| 15. | És lőn, hogy amint beszélgetének és egymástól kérdezősködének, maga Jézus hozzájuk menvén, velük együtt megy vala az úton. |
| 16. | De az ő szemeik visszatartóztatának, hogy őt meg ne ismerjék. |
| 17. | Monda pedig nekik: Micsoda szavak ezek, amelyeket egymással váltotok jártotokban? És [miért] vagytok szomorú ábrázattal? |
| 18. | Felelvén pedig az egyik, kinek neve Kleofás, monda neki: Csak te vagy-e jövevény Jeruzsálemben, és nem tudod, minémű dolgok lettek abban e napokon? |
| 19. | És monda nekik: Micsoda dolgok? Azok pedig mondának neki: Amelyek [esének] a názáretbeli Jézuson, ki próféta vala, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten előtt és az egész nép előtt; |
| 20. | És mi módon adák őt a főpapok és a mi főembereink halálos ítéletre, és megfeszíték őt. |
| 21. | Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, aki meg fogja váltani az Izraelt. De mindezek mellett ma van harmadnapja, hogy ezek lettek. |
| 22. | Hanem valami közülünk való asszonyok is megdöbbentettek minket, kik jó reggel a sírnál valának; |
| 23. | És mikor nem találták az ő testét, [haza]jöttek, mondván, hogy angyalok jelenését is látták, kik azt mondják, hogy ő él. |
| 24. | És azok közül némelyek, kik velünk valának, elmenének a sírhoz, és úgy találák, amint az asszonyok is mondták; őt pedig nem látták. |
| 25. | És ő monda nekik: Oh, balgatagok és rest szívűek mindazoknak elhivésére, amiket a próféták szóltak! |
| 26. | Avagy nem ezeket kellett-e szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az ő dicsőségébe? |
| 27. | És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nekik minden Írásokban, amik őfelőle megírattak. |
| 28. | Elközelítének pedig a faluhoz, amelybe mennek vala, és ő úgy tőn, mintha tovább menne. |
| 29. | De kényszeríték őt, mondván: Maradj velünk, mert immár beestvéledik, és a nap lehanyatlott! Beméne azért, hogy velük maradjon. |
| 30. | És lőn, mikor leült velük, a kenyeret vévén, megáldá, és megszegvén, nekik adá. |
| 31. | És megnyilatkozának az ő szemeik, és megismerék őt, de ő eltűnt előlük. |
| 32. | És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-e a mi szívünk mibennünk, mikor nekünk szóla az úton, és mikor magyarázá nekünk az Írásokat? |
| 33. | És felkelvén azon órában, visszatérének Jeruzsálembe, és egybegyűlve találák a tizenegyet és azokat, akik velük valának. |
| 34. | Kik ezt mondják vala: Feltámadott az Úr bizonnyal, és megjelent Simonnak! |
| 35. | És ezek is elbeszélék, mi történt az úton, és miképpen ismerték meg ők a kenyér megszegéséről. |
| 36. | És mikor ezeket beszélék, megálla maga Jézus őközöttük, és monda nekik: Békesség nektek! |
| 37. | Megrémülvén pedig és félvén, azt hivék, hogy valami lelket látnak. |
| 38. | És monda nekik: Miért háborodtatok meg, és miért támadnak szívetekben okoskodások? |
| 39. | Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok; tapogassatok meg engem, és lássatok, mert a léleknek nincs húsa és csontja, amint látjátok, hogy nekem van! |
| 40. | És ezeket mondván, megmutatá nekik kezeit és lábait. |
| 41. | Mikor pedig még nem hivék az öröm miatt, és csodálkozának, monda nekik: Van-e itt valami ennivalótok? |
| 42. | Ők pedig adának neki egy darab sült halat, és valami lépesmézet, |
| 43. | Melyeket elvőn, és előttük evék. |
| 44. | És monda nekik: Ezek azok a beszédek, melyeket szóltam nektek, mikor még veletek valék, hogy szükség beteljesedni mindazoknak, amik megírattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban énfelőlem. |
| 45. | Akkor megnyilatkoztatá az ő elméjüket, hogy értsék az Írásokat. |
| 46. | És monda nekik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon, |
| 47. | És prédikáltatni az ő nevében a megtérésnek és a bűnök bocsánatának minden pogányok között, Jeruzsálemtől elkezdve. |
| 48. | Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai. |
| 49. | És íme, én elküldöm tireátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erővel. |
| 50. | Kivivé pedig őket Betániáig; és felemelvén az ő kezeit, megáldá őket. |
| 51. | És lőn, hogy míg áldá őket, tőlük elszakadván, felviteték a mennybe. |
| 52. | Ők pedig imádván őt, visszatérének nagy örömmel Jeruzsálembe, |
| 53. | És mindenkor a templomban valának, dicsérvén és áldván az Istent. Ámen. |