| 17. |
És alámenvén ővelük, megálla a síkságon, és az ő tanítványainak serege és a népnek nagy sokasága egész Júdeából, és Jeruzsálemből, és Tírusznak és Szidonnak tengermelléki határából, akik jöttek, hogy hallgassák őt és meggyógyíttassanak betegségeikből.
|
| 18. |
És akik tisztátalan lelkektől gyötrettek, meggyógyulának.
|
| 19. |
És az egész sokaság igyekezik vala őt illetni, mert erő származék belőle, és mindeneket meggyógyíta.
|
| 20. |
Ő pedig felemelvén szemeit az ő tanítványaira, monda: Boldogok [vagytok], ti szegények, mert tiétek az Isten országa.
|
| 21. |
Boldogok ti, kik most éheztek, mert megelégíttettek. Boldogok ti, kik most sírtok, mert nevetni fogtok.
|
| 22. |
Boldogok lesztek, mikor titeket az emberek gyűlölnek és kirekesztenek és szidalmaznak titeket, és kivetik a ti neveteket, mint gonoszt, az Embernek Fiáért.
|
| 23. |
Örüljetek azon a napon és örvendezzetek, mert íme, a ti jutalmatok bőséges a mennyben, hiszen hasonlóképpen cselekedtek a prófétákkal az ő atyáik.
|
| 24. |
De jaj nektek, gazdagoknak, mert elvettétek a ti vigasztalástokat!
|
| 25. |
Jaj nektek, kik beteltetek, mert éhezni fogtok! Jaj nektek, kik most nevettek, mert sírni és jajgatni fogtok!
|
| 26. |
Jaj nektek, mikor minden ember jót mond felőletek, mert éppen így cselekedtek a hamis prófétákkal az ő atyáik!
|
| 27. |
De nektek mondom, kik [engem] hallgattok: Szeressétek ellenségeiteket, jól tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek,
|
| 28. |
Áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik titeket háborgatnak!
|
| 29. |
Aki [egyik] arcodat megüti, fordítsd neki a másikat is, és attól, aki felsőruhádat elveszi, ne vond meg alsóruhádat se!
|
| 30. |
Mindennek pedig, aki tőled kér, adj; és attól, aki elveszi a tiédet, ne kérd vissza!
|
| 31. |
És amint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is akképpen cselekedjetek azokkal!
|
| 32. |
Mert ha [csak] azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik.
|
| 33. |
És ha [csak] azokkal tesztek jól, akik veletek jól tesznek, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is ugyanazt cselekszik.
|
| 34. |
És ha [csak] azoknak adtok kölcsönt, akiktől reménylitek, hogy visszakapjátok, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is adnak kölcsönt a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza.
|
| 35. |
Hanem szeressétek ellenségeiteket, és jól tegyetek, és adjatok kölcsönt, semmit érte nem várván; és a ti jutalmatok sok lesz, és ama magasságos [Istennek] fiai lesztek, mert ő jóltévő a háládatlanokkal és gonoszokkal.
|
| 36. |
Legyetek azért irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas!
|
| 37. |
Ne ítéljetek, és nem ítéltettek; ne kárhoztassatok, és nem kárhoztattok; megbocsássatok, nektek is megbocsáttatik;
|
| 38. |
Adjatok, nektek is adatik: jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek nektek, amellyel ti mértek.
|
| 39. |
Példabeszédet is monda nekik: Vajon a vak vezetheti-e a világtalant? Avagy nem mindketten a verembe esnek-e?
|
| 40. |
Nem feljebbvaló a tanítvány az ő mesterénél, hanem mikor tökéletes lesz, mindenki olyan lesz, mint a mestere.
|
| 41. |
Miért nézed pedig a szálkát, amely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, mely a te saját szemedben van, nem veszed észre?
|
| 42. |
Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Atyámfia, hadd vessem ki a szálkát a te szemedből, holott te a te szemedben lévő gerendát nem látod! Te képmutató, vesd ki először a gerendát a te szemedből, és azután gondolj arra, hogy kivesd a szálkát, amely a te atyádfia szemében van!
|
| 43. |
Nem jó fa az, amely romlott gyümölcsöt terem, és nem romlott fa az, amely jó gyümölcsöt terem.
|
| 44. |
Mert minden fa az ő tulajdon gyümölcséről ismertetik meg; mert a tövisről nem szednek fügét, sem a szederindáról nem szednek szőlőt.
|
| 45. |
A jó ember az ő szívének jó kincséből hoz elő jót, és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincséből hoz elő gonoszt: mert a szívnek teljességéből szól az ő szája.
|
| 46. |
Miért mondjátok pedig nekem: Uram, Uram, ha nem művelitek, amiket mondok?
|
| 47. |
Valaki énhozzám jő, és hallgatja az én beszédeimet, és azokat megtartja, megmondom nektek, mihez hasonló:
|
| 48. |
Hasonló valamely házépítő emberhez, aki leásott és mélyre hatolt, és kősziklára vetett fundamentumot; mikor aztán árvíz lett, beleütközött a folyóvíz abba a házba, de azt meg nem mozdíthatta, mert kősziklán épült.
|
| 49. |
Aki pedig hallgatja, de nem tartja meg, hasonló ahhoz az emberhez, aki [csak] a földön építette házát fundamentum nélkül, amelybe beleütközvén a folyóvíz, azonnal összeomlott, és nagy lett annak a háznak romlása.
|