A szombatnapi kalásztépés és a száradt kezű meggyógyítása igazoltatik

1. Lőn pedig a [húsvét] szombatját követő második szombaton, hogy a vetések között méne által, és az ő tanítványai gabonafejeket szaggatván és azokat kezeikkel kimorzsolván, ettek.
2. Némelyek pedig a farizeusok közül mondának nekik: Miért cselekszitek azt, amit szombatnapokon nem szabad cselekedni?
3. És felelvén Jézus, monda nekik: Nem olvastátok-e, mit cselekedett Dávid, mikor megéhezett ő és akik vele voltak?
4. Mi módon ment be az Úrnak házába, és vette el a szent kenyereket, és ette meg, és adott azoknak is, akik vele voltak, amelyeket [pedig] nem szabad megenni, hanem csak a papoknak?
5. És monda nekik: Az Embernek Fia ura a szombatnak is.
6. Lőn pedig más szombaton is, hogy ő a zsinagógába méne és taníta, és vala ott egy ember, akinek a jobb keze száradt volt.
7. Az írástudók és farizeusok pedig leselkedének őutána, ha vajon gyógyít-e majd szombatnapon, hogy vádat találjanak ellene.
8. Ő pedig tudván azoknak gondolatait, monda a száradt kezű embernek: Kelj fel és állj elő! És felkelvén, előálla.
9. Monda azért nekik Jézus: Valamit kérdek tőletek: Szabad-e szombaton jót tenni vagy rosszat tenni? Az életet megtartani vagy elveszteni?
10. És körültekintve mindnyájukon, monda az embernek: Nyújtsd ki a kezedet! Az pedig úgy cselekedék, és keze oly éppé lőn, mint a másik.
11. Azok pedig eltelének esztelenséggel, és beszélgetnek vala egymás közt, hogy mit cselekedjenek Jézussal.

Tizenkét apostol választása

12. És lőn azokban a napokban, kiméne a hegyre imádkozni, és az éjszakát az Istenhez való imádkozásban tölté el.
13. És mikor megvirrada, előszólítá az ő tanítványait, és kiválaszta azok közül tizenkettőt, akiket apostoloknak is neveze:
14. Simont, akit Péternek is neveze, és Andrást, annak testvérét, Jakabot és Jánost, Filepet és Bertalant,
15. Mátét és Tamást, Jakabot, az Alfeus fiát, és Simont, aki Zelotesnek nevezteték,
16. Júdást, a Jakab [fiát], és iskariótes Júdást, aki árulóvá is lőn.

Krisztus mezei prédikácziója

17. És alámenvén ővelük, megálla a síkságon, és az ő tanítványainak serege és a népnek nagy sokasága egész Júdeából, és Jeruzsálemből, és Tírusznak és Szidonnak tengermelléki határából, akik jöttek, hogy hallgassák őt és meggyógyíttassanak betegségeikből.
18. És akik tisztátalan lelkektől gyötrettek, meggyógyulának.
19. És az egész sokaság igyekezik vala őt illetni, mert erő származék belőle, és mindeneket meggyógyíta.
20. Ő pedig felemelvén szemeit az ő tanítványaira, monda: Boldogok [vagytok], ti szegények, mert tiétek az Isten országa.
21. Boldogok ti, kik most éheztek, mert megelégíttettek. Boldogok ti, kik most sírtok, mert nevetni fogtok.
22. Boldogok lesztek, mikor titeket az emberek gyűlölnek és kirekesztenek és szidalmaznak titeket, és kivetik a ti neveteket, mint gonoszt, az Embernek Fiáért.
23. Örüljetek azon a napon és örvendezzetek, mert íme, a ti jutalmatok bőséges a mennyben, hiszen hasonlóképpen cselekedtek a prófétákkal az ő atyáik.
24. De jaj nektek, gazdagoknak, mert elvettétek a ti vigasztalástokat!
25. Jaj nektek, kik beteltetek, mert éhezni fogtok! Jaj nektek, kik most nevettek, mert sírni és jajgatni fogtok!
26. Jaj nektek, mikor minden ember jót mond felőletek, mert éppen így cselekedtek a hamis prófétákkal az ő atyáik!
27. De nektek mondom, kik [engem] hallgattok: Szeressétek ellenségeiteket, jól tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek,
28. Áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik titeket háborgatnak!
29. Aki [egyik] arcodat megüti, fordítsd neki a másikat is, és attól, aki felsőruhádat elveszi, ne vond meg alsóruhádat se!
30. Mindennek pedig, aki tőled kér, adj; és attól, aki elveszi a tiédet, ne kérd vissza!
31. És amint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is akképpen cselekedjetek azokkal!
32. Mert ha [csak] azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik.
33. És ha [csak] azokkal tesztek jól, akik veletek jól tesznek, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is ugyanazt cselekszik.
34. És ha [csak] azoknak adtok kölcsönt, akiktől reménylitek, hogy visszakapjátok, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is adnak kölcsönt a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza.
35. Hanem szeressétek ellenségeiteket, és jól tegyetek, és adjatok kölcsönt, semmit érte nem várván; és a ti jutalmatok sok lesz, és ama magasságos [Istennek] fiai lesztek, mert ő jóltévő a háládatlanokkal és gonoszokkal.
36. Legyetek azért irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas!
37. Ne ítéljetek, és nem ítéltettek; ne kárhoztassatok, és nem kárhoztattok; megbocsássatok, nektek is megbocsáttatik;
38. Adjatok, nektek is adatik: jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek nektek, amellyel ti mértek.
39. Példabeszédet is monda nekik: Vajon a vak vezetheti-e a világtalant? Avagy nem mindketten a verembe esnek-e?
40. Nem feljebbvaló a tanítvány az ő mesterénél, hanem mikor tökéletes lesz, mindenki olyan lesz, mint a mestere.
41. Miért nézed pedig a szálkát, amely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, mely a te saját szemedben van, nem veszed észre?
42. Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Atyámfia, hadd vessem ki a szálkát a te szemedből, holott te a te szemedben lévő gerendát nem látod! Te képmutató, vesd ki először a gerendát a te szemedből, és azután gondolj arra, hogy kivesd a szálkát, amely a te atyádfia szemében van!
43. Nem jó fa az, amely romlott gyümölcsöt terem, és nem romlott fa az, amely jó gyümölcsöt terem.
44. Mert minden fa az ő tulajdon gyümölcséről ismertetik meg; mert a tövisről nem szednek fügét, sem a szederindáról nem szednek szőlőt.
45. A jó ember az ő szívének jó kincséből hoz elő jót, és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincséből hoz elő gonoszt: mert a szívnek teljességéből szól az ő szája.
46. Miért mondjátok pedig nekem: Uram, Uram, ha nem művelitek, amiket mondok?
47. Valaki énhozzám jő, és hallgatja az én beszédeimet, és azokat megtartja, megmondom nektek, mihez hasonló:
48. Hasonló valamely házépítő emberhez, aki leásott és mélyre hatolt, és kősziklára vetett fundamentumot; mikor aztán árvíz lett, beleütközött a folyóvíz abba a házba, de azt meg nem mozdíthatta, mert kősziklán épült.
49. Aki pedig hallgatja, de nem tartja meg, hasonló ahhoz az emberhez, aki [csak] a földön építette házát fundamentum nélkül, amelybe beleütközvén a folyóvíz, azonnal összeomlott, és nagy lett annak a háznak romlása.