A százados szolgájáról

1. Mikor pedig minden ő beszédeit a nép hallatára elvégezte, beméne Kapernaumba.
2. Egy századosnak szolgája pedig, aki annál nagy becsületben volt, igen rosszul lévén, már halófélben vala.
3. Az pedig, mikor hallott Jézus felől, hozzá küldé a zsidók véneit, kérvén őt, hogy jöjjön el és gyógyítsa meg az ő szolgáját.
4. Azok pedig Jézushoz menvén, igen kérék őt, mondván: Méltó, hogy megtedd neki,
5. Mert szereti a mi nemzetünket, és a zsinagógát [is] ő építtette nekünk.
6. Jézus tehát elméne velük. Mikor azonban már nem messze volt a háztól, eléje küldé a százados néhány jó barátját, üzenvén neki: Uram, ne fáraszd magad, mert nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj,
7. Amiért is magamat sem tartottam érdemesnek arra, hogy hozzád menjek: hanem [csak] szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám.
8. Mert én is hatalom alá vetett ember vagyok, és vitézek vannak alattam, és [ha] az egyiknek azt mondom: Eredj el, elmegy; vagy a másiknak: Jövel, eljő; és [ha] szolgámnak [szólok]: Tedd ezt, azt teszi.
9. Jézus pedig ezeket hallván, elcsodálkozék őrajta, és hátrafordulván, monda az őt követő sokaságnak: Mondom nektek, ilyen hitet Izraelben sem találtam!
10. És a küldöttek visszatérvén a házhoz, a beteg szolgát [már] egészségben találák.

A naini özvegy fiáról

11. És lőn másnap, hogy méne Nain nevű városba, és az ő tanítványai sokan menének ővele, és nagy sokaság.
12. Mikor pedig a város kapujához közelített, íme, egy halottat hoznak vala ki, egyetlenegy fiát az anyjának, és az özvegyasszony vala; és a városból nagy sokaság volt ővele.
13. És látván őt az Úr, megkönyörüle rajta, és monda neki: Ne sírj!
14. És odamenvén, illeté a koporsót, a vivők pedig megállának. És monda: Ifjú, neked mondom, kelj föl!
15. És felüle a megholt, és kezde szólni; és adá őt anyjának.
16. És elfogá mindazokat a félelem, és dicsőíték az Istent, mondván: Nagy próféta támadt miköztünk; és: Az Isten megtekintette az ő népét.
17. És kiméne őfelőle e hír az egész Júdeába, és a körül való minden tartományba.

Keresztelő János követei

18. És Jánosnak mindezeket elmondák a tanítványai. És János az ő tanítványai közül kettőt előszólítván,
19. Elküldé Jézushoz, mondván: Te vagy-e az, aki eljövendő [vala], vagy mást várjunk?
20. Mikor azért azok a férfiak hozzá mentek, mondának: Keresztelő János küldött minket tehozzád, mondván: Te vagy-e az, aki eljövendő [vala], vagy mást várjunk?
21. Azon órában pedig sokakat gyógyíta meg betegségekből, csapásokból, tisztátalan lelkektől, és sok vaknak adá meg szeme világát.
22. És felelvén Jézus, monda nekik: Elmenvén, mondjátok meg Jánosnak, amiket láttatok és hallottatok: hogy a vakok szemeik világát veszik, a sánták járnak, a poklosok megtisztulnak, a siketek hallanak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek az evangélium prédikáltatik.
23. És boldog, valaki énbennem meg nem botránkozik.
24. Mikor pedig elmentek a János követei, kezdé mondani a sokaságnak János felől: Mit látni mentetek ki a pusztába? Szélingatta nádszálat-e?
25. Hát mit látni mentetek ki? Puha ruhákba öltözött embert-e? Íme, akik drága öltözetben és gyönyörűségben vannak, a királyok palotáiban vannak.
26. Hát mit látni mentetek ki? Prófétát-e? Bizony mondom nektek, prófétánál is nagyobbat.
27. Ez az, aki felől meg van írva: Íme, én elküldöm az én követemet a te orcád előtt, ki elkészíti előtted a te utadat.
28. Mert mondom nektek, hogy azok között, akik asszonytól születtek, egy sincs nagyobb próféta Keresztelő Jánosnál; de aki kisebb az Isten országában, nagyobb őnála.
29. És mikor ezt hallotta az egész nép és a vámszedők, igazat adának az Istennek, megkeresztelkedvén a János keresztségével.
30. A farizeusok pedig és a törvénytudók az Isten tanácsát megveték ő magukra nézve, nem keresztelkedvén meg őtőle.
31. Monda pedig az Úr: Mihez hasonlítsam azért e nemzetségnek embereit? És mihez hasonlók?
32. Hasonlók a piacon ülő gyermekekhez, kik egymásnak kiáltanak, és ezt mondják: Sípoltunk nektek, és nem táncoltatok, siralmas énekeket énekeltünk nektek, és nem sírtatok.
33. Mert eljött Keresztelő János, aki kenyeret sem eszik, bort sem iszik, és ezt mondjátok: Ördög van benne.
34. Eljött az Embernek Fia, aki eszik és iszik, és ezt mondjátok: Íme, a falánk és borivó ember, a vámszedők és bűnösök barátja.
35. És igazoltatik a bölcsesség minden ő fiaitól.

A bűnös nő Jézus lábait megkeni

36. Kéré pedig őt egy a farizeusok közül, hogy ővele egyék; annak okáért bemenvén a farizeus házába, leüle enni.
37. És íme, a városban egy asszony, aki bűnös vala, mikor megtudta, hogy ő a farizeus házában leült enni, hoza egy alabástrom[szelence drága] kenetet.
38. És megállván hátul az ő lábainál sírva, könnyeivel kezdé öntözni az ő lábait, és fejének hajával törlé meg, és csókolgatá az ő lábait, és megkené [drága] kenettel.
39. Mikor pedig ezt látta a farizeus, aki őt meghívta, monda magában: Ez, ha próféta volna, tudná, ki és miféle asszony az, aki őt illeti: hogy bűnös.
40. És felelvén Jézus, monda neki: Simon, van valami mondanivalóm neked. És az monda: Mester, mondjad!
41. Egy hitelezőnek két adósa vala: az egyik adós vala ötszáz pénzzel, a másik pedig ötvennel.
42. És mikor nem volt nekik miből megadni, mind a kettőnek elengedé. E kettő közül azért, mondd meg, melyik szereti őt jobban?
43. Felelvén pedig Simon, monda: Azt gondolom, hogy az, akinek többet engedett el. És [Jézus] monda neki: Igazán ítéltél.
44. És az asszonyhoz fordulván, monda Simonnak: Látod-e ez asszonyt? Bejövék a te házadba, az én lábaimnak vizet nem adál, ez pedig könnyeivel öntözé az én lábaimat, és fejének hajával törlé meg.
45. Engem meg nem csókolál, ez pedig az időtől fogva, hogy bejöttem, nem szűnt meg az én lábaimat csókolgatni.
46. Olajjal az én fejemet meg nem kented, ez pedig [drága] kenettel kené meg az én lábaimat.
47. Minek okáért mondom neked: Neki sok bűne bocsáttatott meg, mert igen szeretett; akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret.
48. És monda annak: Megbocsáttattak neked a te bűneid!
49. És akik együtt ülének vele az asztalnál, kezdék magukban mondani: Ki ez, hogy a bűnöket is megbocsátja?
50. Monda pedig az asszonynak: A te hited megtartott téged. Eredj el békességgel!