| 1. | Onnan pedig felkelvén Júdea határaiba méne, a Jordánon túl való részen által; és ismét sokaság gyűl vala hozzá, ő pedig szokása szerint ismét tanítja vala őket. |
| 2. | És a farizeusok hozzá menvén megkérdezék tőle, ha szabad-e férjnek feleségét elbocsátani, kísértvén őt. |
| 3. | Ő pedig felelvén, monda nekik: Mit parancsolt nektek Mózes? |
| 4. | Ők pedig mondának: Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk, és elváljunk. |
| 5. | És Jézus felelvén, monda nekik: A ti szívetek keménysége miatt írta nektek ezt a parancsolatot; |
| 6. | De a teremtés kezdete óta férfiúvá és asszonnyá teremté őket az Isten. |
| 7. | Annak okáért elhagyja az ember az ő atyját és anyját, és ragaszkodik a feleségéhez, |
| 8. | És lesznek ketten egy testté. Azért többé nem két, hanem egy test. |
| 9. | Annak okáért amit az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válassza! |
| 10. | És odahaza az ő tanítványai ismét megkérdezék őt e dolog felől. |
| 11. | Ő pedig monda nekik: Aki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el az ellen. |
| 12. | Ha pedig a feleség hagyja el a férjét és mással kel egybe, házasságtörést követ el. |
| 13. | Ekkor gyermekeket hozának hozzá, hogy illesse meg őket, a tanítványok pedig feddik vala azokat, akik hozák. |
| 14. | Jézus pedig ezt látván, haragra gerjede, és monda nekik: Engedjétek hozzám jőni a gyermekeket, és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Istennek országa! |
| 15. | Bizony mondom nektek: Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképpen sem megy be abba. |
| 16. | Aztán ölébe vevé azokat, és kezét rájuk vetvén, megáldá őket. |
| 17. | És mikor útnak indult vala, hozzá futván egy ember és letérdelvén előtte, kérdezi vala őt: Jó mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet elnyerhessem? |
| 18. | Jézus pedig monda neki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten. |
| 19. | A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál, ne ölj, ne lopj, hamis tanúbizonyságot ne tégy, kárt ne tégy, tiszteljed atyádat és anyádat! |
| 20. | Az pedig felelvén, monda neki: Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva. |
| 21. | Jézus pedig rátekintvén, megkedvelé őt, és monda neki: Egy fogyatkozásod van: eredj el, add el minden vagyonodat, és add a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben, és jer, kövess engem, felvévén a keresztet. |
| 22. | Az pedig elszomorodván e beszéden, elméne búsan, mert sok jószága vala. |
| 23. | Jézus pedig körültekintvén, monda tanítványainak: Mily nehezen mennek be az Isten országába, akiknek gazdagságuk van! |
| 24. | A tanítványok pedig álmélkodának az ő beszédén; de Jézus ismét felelvén, monda nekik: Gyermekeim, mily nehéz azoknak, akik a gazdagságban bíznak, az Isten országába bemenni! |
| 25. | Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni. |
| 26. | Azok pedig még inkább álmélkodnak vala, mondván maguk között: Kicsoda üdvözülhet tehát? |
| 27. | Jézus pedig rájuk tekintvén, monda: Az embereknél lehetetlen, de nem az Istennél, mert az Istennél minden lehetséges. |
| 28. | És Péter kezdé mondani neki: Íme, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged. |
| 29. | Jézus pedig felelvén, monda: Bizony mondom nektek, senki sincs, aki elhagyta házát, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldjeit énértem és az evangéliumért, |
| 30. | Aki százannyit ne kapna most ebben az időben, házakat, fitestvéreket, nőtestvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket, üldözésekkel együtt; a jövendő világon pedig örök életet. |
| 31. | Sok elsők pedig lesznek utolsók, és [sok] utolsók elsők. |
| 32. | Útban valának pedig Jeruzsálembe menve fel, és előttük megy vala Jézus, ők pedig álmélkodának, és követvén őt, félnek vala. És ő a tizenkettőt ismét maga mellé vévén, kezde nekik szólni azokról a dolgokról, amik majd vele történnek, |
| 33. | [Mondván]: Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Embernek Fia átadatik a főpapoknak és az írástudóknak, és halálra kárhoztatják őt, és a pogányok kezébe adják őt; |
| 34. | És megcsúfolják őt, és megostorozzák őt, és megköpdösik őt, és megölik őt; de harmadnapon feltámad. |
| 35. | És hozzájárulának Jakab és János, a Zebedeus fiai, [ezt] mondván: Mester, szeretnők, hogy amire kérünk, tedd meg nekünk. |
| 36. | Ő pedig monda nekik: Mit kívántok, hogy tegyek veletek? |
| 37. | Azok pedig mondának neki: Add meg nekünk, hogy egyikünk jobb kezed felől, másikunk pedig bal kezed felől üljön a te dicsőségedben. |
| 38. | Jézus pedig monda nekik: Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-e a pohárt, amelyet én megiszom, és megkeresztelkedhettek-e azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem? |
| 39. | Azok pedig mondának neki: Megtehetjük. Jézus pedig monda nekik: A pohárt ugyan, amelyet én megiszom, megisszátok, és a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek; |
| 40. | De az én jobb és bal kezem felől való ülést nem az én dolgom megadni, hanem [azoké lesz az], akiknek elkészíttetett. |
| 41. | És hallván ezt a [tíz tanítvány], haragudni kezdének Jakabra és Jánosra. |
| 42. | Jézus pedig magához szólítván őket, monda nekik: Tudjátok, hogy azok, akik a pogányok között fejedelmeknek tartatnak, uralkodnak felettük, és az ő nagyjaik hatalmaskodnak rajtuk. |
| 43. | De nem így lesz közöttetek; hanem, aki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a ti szolgátok, |
| 44. | És aki közületek első akar lenni, mindenkinek szolgája legyen. |
| 45. | Mert az Embernek Fia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért. |
| 46. | És Jerikóba érkezének; és mikor ő és az ő tanítványai és nagy sokaság Jerikóból kimennek vala, a Timeus fia, a vak Bartimeus, ott üle az úton, koldulván. |
| 47. | És amikor meghallá, hogy ez a názáreti Jézus, kezde kiáltani, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam! |
| 48. | És sokan feddik vala őt, hogy hallgasson, de ő annál jobban kiáltja vala: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam! |
| 49. | Akkor Jézus megállván, mondá, hogy hívják elő. És előhívják vala a vakot, mondván neki: Bízzál, kelj föl, hív tégedet. |
| 50. | Az pedig felsőruháját ledobván, [és] felkelvén, Jézushoz méne. |
| 51. | És felelvén Jézus, monda neki: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? A vak pedig monda neki: Mester, hogy lássak. |
| 52. | Jézus pedig monda neki: Eredj el, a te hited megtartott téged! És azonnal megjött a szeme világa, és követi vala Jézust az úton. |