| 1. | És mikor Jeruzsálemhez közeledének, Betfagé és Betánia felé, az Olajfák hegyénél, elkülde kettőt tanítványai közül, |
| 2. | És monda nekik: Eredjetek abba a faluba, amely előttetek van, és amikor abba bejuttok, azonnal találtok egy megkötött vemhet, amelyen ember nem ült még soha; azt oldjátok el és hozzátok ide! |
| 3. | És ha valaki azt mondja nektek: Miért teszitek ezt?, mondjátok: Az Úrnak van szüksége rá. És azonnal elbocsátja azt ide. |
| 4. | Elmenének azért, és megtalálák a megkötött vemhet az ajtónál kívül a kettős útnál, és eloldák azt. |
| 5. | Az ott állók közül pedig némelyek mondának nekik: Mit műveltek, hogy eloldjátok a vemhet? |
| 6. | Ők pedig felelének nekik úgy, amint Jézus megparancsolta vala. És elbocsáták őket. |
| 7. | És odavivék a vemhet Jézushoz, és ráveték felsőruháikat, ő pedig felüle rá. |
| 8. | Sokan pedig felsőruháikat az útra teríték, mások pedig ágakat szegdelnek vala a fákról, és az útra hányják vala. |
| 9. | Akik pedig előtte menének, és akik követék, kiáltának, mondván: Hozsánna! Áldott, aki jő az Úrnak nevében! |
| 10. | Áldott a mi Atyánknak, Dávidnak országa, amely jő az Úrnak nevében! Hozsánna a magasságban! |
| 11. | És beméne Jézus Jeruzsálembe, és a templomba; és mindent körülnézvén, mivelhogy az idő már késő vala, kiméne Betániába a tizenkettővel. |
| 12. | És másnap, mikor Betániából kimentek vala, megéhezék. |
| 13. | És meglátván messziről egy [füge]fát, amely leveles vala, odaméne, ha talán találna valamit rajta; de odaérvén ahhoz, levélnél egyebet semmit sem talála, mert nem vala fügeérésnek ideje. |
| 14. | Akkor felelvén Jézus, monda a fügefának: Soha örökké ne egyék rólad gyümölcsöt senki! És hallák az ő tanítványai. |
| 15. | És Jeruzsálembe érkezének. És Jézus bemenvén a templomba, kezdé kiűzni azokat, akik a templomban árulnak és vásárolnak vala; a pénzváltók asztalait, és a galambárusok székeit pedig felforgatá, |
| 16. | És nem engedi vala, hogy valaki edényt vigyen a templomon keresztül. |
| 17. | És tanít vala, mondván nekik: Nincsen-e megírva: Az én házam imádság házának neveztetik minden nép között? Ti pedig rablók barlangjává tettétek azt. |
| 18. | És meghallák az írástudók és a főpapok, és tanakodnak vala, hogy mi módon veszíthetnék el őt. Mert félnek vala tőle, mivelhogy az egész sokaság álmélkodik vala az ő tanításán. |
| 19. | És mikor beesteledék, kiméne a városból. |
| 20. | Reggel pedig, amikor mellette menének el, látják vala, hogy a fügefa gyökerestől kiszáradott. |
| 21. | És Péter visszaemlékezvén, monda neki: Mester, nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál, kiszáradott! |
| 22. | És Jézus felelvén, monda nekik: Legyen hitetek Istenben! |
| 23. | Mert bizony mondom nektek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel, és ugorjál a tengerbe; és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, meglesz neki, amit mondott. |
| 24. | Azért mondom nektek: Amit könyörgésetekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen nektek. |
| 25. | És mikor imádkozva megállotok, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami [panaszotok] van, hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa nektek a ti vétkeiteket. |
| 26. | Ha pedig ti meg nem bocsátotok, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket. |
| 27. | És ismét Jeruzsálembe menének. Mikor pedig ő a templomban körüljára, hozzá mennek vala a főpapok, és az írástudók, és a vének. |
| 28. | És mondának neki: Micsoda hatalommal cselekszed ezeket? És ki adta neked a hatalmat, hogy ezeket cselekedd? |
| 29. | Jézus pedig felelvén, monda nekik: Én is kérdek egy dolgot tőletek, és feleljetek meg nekem, akkor megmondom nektek, hogy miféle hatalomnál fogva cselekszem ezeket: |
| 30. | A János keresztsége mennyből vala-e, vagy emberektől? Feleljetek nekem! |
| 31. | Azok pedig tanakodnak vala maguk között, mondván: Ha [azt] mondjuk: Mennyből; azt fogja mondani: Miért nem hittetek tehát neki? |
| 32. | Ha pedig [azt] mondjuk: Emberektől; félnek vala a néptől. Mert mindenki azt tartja vala Jánosról, hogy valóban próféta vala. |
| 33. | Felelvén tehát, mondának Jézusnak: Nem tudjuk. Jézus is felelvén, monda nekik: Én sem mondom meg nektek, miféle hatalomnál fogva cselekszem ezeket. |