Példázat a szőlőmívesekről

1. És kezde nekik példázatokban beszélni: Egy ember szőlőt ültetett, és körülvevé gyepűvel, és sajtót ása, és tornyot építe, és kiadá azt munkásoknak, és elutazék.
2. És a maga idejében szolgát külde a munkásokhoz, hogy kapjon a munkásoktól a szőlő gyümölcséből.
3. Azok pedig megfogván azt, megverék, és üresen küldék vissza.
4. És ismét külde hozzájuk egy másik szolgát, azt pedig kővel dobálván meg, fejét betörék, és gyalázattal illetve, visszaküldék.
5. És ismét másikat külde, ezt pedig megölék; és sok másokat; némelyeket megvervén, némelyeket pedig megölvén.
6. Minthogy pedig még egy egyetlen szerelmes fia is vala, utoljára azt is elküldé hozzájuk, [ezt] mondván: A fiamat meg fogják becsülni.
7. Azok a munkások azonban [ezt] mondák maguk között: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, és a miénk lesz az örökség.
8. És megfogván azt, megölék, és a szőlőn kívül veték.
9. Mit cselekszik hát a szőlőnek ura? Eljő és elveszti a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja.
10. Ezt az írást sem olvastátok-e? Amely követ az építők megvetettek, az lett a szeglet fejévé.
11. Az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink előtt.
12. És igyekeznek vala őt megfogni, de féltek a sokaságtól. Mert tudták, hogy a példázatot ellenük mondotta. Azért elhagyván őt, továbbmenének.

Az adófizetésről

13. És küldének hozzá némelyeket a farizeusok és a Heródes-pártiak közül, hogy megfogják őt a beszédben.
14. Azok pedig odamenvén, mondának neki: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és nem gondolsz senkivel, mert nem tekintesz emberek személyére, hanem igazság szerint tanítod az Istennek útját. Szabad-e a császárnak adót fizetni vagy nem? Fizessünk-e vagy ne fizessünk?
15. Ő pedig ismervén az ő képmutatásukat, monda nekik: Mit kísértetek engem? Hozzatok nekem egy pénzt, hogy lássam!
16. Azok pedig hozának. És monda nekik: Kié ez a kép és a felírás? Azok pedig mondának neki: A császáré.
17. És felelvén Jézus, monda nekik: Adjátok meg ami a császáré, a császárnak, és ami az Istené, az Istennek! És elálmélkodának őrajta.

Kérdés a feltámadásról

18. És jövének hozzá szadduceusok, akik azt mondják, hogy nincsen feltámadás. És megkérdezék őt, mondván:
19. Mester, Mózes azt írta nekünk, hogy ha valakinek fitestvére meghalt, és feleséget hagyott hátra, gyermekeket pedig nem hagyott, akkor az ő feleségét vegye el az ő fitestvére, és támasszon magot a fitestvérének.
20. Heten valának tehát fitestvérek. És az első feleséget vőn, de meghalván, magot nem hagya.
21. És a második elvevé az asszonyt, de meghala, és magot ő sem hagya, a harmadik is hasonlóképpen.
22. És mind a hét elvevé azt, és magot nem hagyának. Legutoljára meghalt az asszony is.
23. A feltámadáskor tehát, mikor feltámadnak, melyiküknek lesz a felesége? Mert mind a hétnek a felesége volt.
24. Jézus pedig felelvén, monda nekik: Avagy nem azért tévelyegtek-e, mert nem ismeritek az írásokat, sem az Istennek hatalmát?
25. Mert mikor a halálból feltámadnak, sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyekben.
26. A halottakról pedig, hogy feltámadnak, nem olvastátok-e a Mózes könyvében, a csipkebokornál, hogy mi módon szólott neki az Isten, mondván: Én vagyok Ábrahám Istene, és Izsák Istene, és Jákób Istene.
27. Az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene. Ti tehát igen tévelyegtek.

Kérdés a legnagyobb parancsról

28. Akkor hozzá menvén egy az írástudók közül, aki az ő vetekedésüket hallotta vala, [és] tudván, hogy jól megfelele nekik, megkérdezé tőle: Melyik az első minden parancsolatok között?
29. Jézus pedig felele neki: Minden parancsolatok között az első: Halljad, Izrael: Az Úr, a mi Istenünk egy Úr!
30. Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből és teljes erődből! Ez az első parancsolat.
31. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat! Nincs más ezeknél nagyobb parancsolat.
32. Akkor monda neki az írástudó: Jól van, Mester, igazán mondád, hogy egy Isten van, és nincsen kívüle más.
33. És szeretni őt teljes szívből, teljes elméből, teljes lélekből és teljes erőből, és szeretni [embernek] felebarátját, mint önmagát, többet ér minden égő áldozatnál és véres áldozatnál.
34. Jézus pedig látván, hogy bölcsen felelt vala, monda neki: Nem messze vagy az Isten országától. És többé senki sem meri vala őt megkérdezni.

Krisztus Dávidnak Fia és ura

35. És felele Jézus és monda, amint a templomban tanít vala: Mi módon mondják az írástudók, hogy a Krisztus Dávidnak fia?
36. Hiszen Dávid maga mondotta a Szent Lélek által: Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felől, míglen vetem a te ellenségeidet lábaid alá zsámolyul.
37. Tehát maga Dávid nevezi őt Urának, mi módon fia hát neki? És a nagy sokaság örömest hallgatja vala őt.

Óvás az írástudóktól

38. Ő pedig monda nekik az ő tanításában: Őrizkedjetek az írástudóktól, akik örömest járnak hosszú köntösökben, és [szeretik] a piacokon való köszöntéseket,
39. És a gyülekezetekben az elölüléseket, és a lakomákon a főhelyeket.
40. Akik az özvegyeknek házát fölemésztik, és színből hosszan imádkoznak; ezek súlyosabb ítélet alá esnek.

A szegény özvegy két fillére

41. És leülvén Jézus a templomperselynek átellenében, nézi vala, hogy a sokaság miként vet pénzt a perselybe. Sok gazdag pedig sokat vet vala [abba].
42. És egy szegény özvegyasszony is odajövén, két fillért, azaz egy negyed pénzt vete [bele].
43. Akkor előszólítván tanítványait, monda nekik: Bizony mondom nektek, hogy ez a szegény özvegyasszony többet vetett, hogynem mind a többi, akik a perselybe vetettek vala.
44. Mert azok mindnyájan az ő fölöslegükből vetének, ez pedig az ő szegénységéből, amije csak volt, mind beveté, az ő egész vagyonát.