| 1. | És kezde nekik példázatokban beszélni: Egy ember szőlőt ültetett, és körülvevé gyepűvel, és sajtót ása, és tornyot építe, és kiadá azt munkásoknak, és elutazék. |
| 2. | És a maga idejében szolgát külde a munkásokhoz, hogy kapjon a munkásoktól a szőlő gyümölcséből. |
| 3. | Azok pedig megfogván azt, megverék, és üresen küldék vissza. |
| 4. | És ismét külde hozzájuk egy másik szolgát, azt pedig kővel dobálván meg, fejét betörék, és gyalázattal illetve, visszaküldék. |
| 5. | És ismét másikat külde, ezt pedig megölék; és sok másokat; némelyeket megvervén, némelyeket pedig megölvén. |
| 6. | Minthogy pedig még egy egyetlen szerelmes fia is vala, utoljára azt is elküldé hozzájuk, [ezt] mondván: A fiamat meg fogják becsülni. |
| 7. | Azok a munkások azonban [ezt] mondák maguk között: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, és a miénk lesz az örökség. |
| 8. | És megfogván azt, megölék, és a szőlőn kívül veték. |
| 9. | Mit cselekszik hát a szőlőnek ura? Eljő és elveszti a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja. |
| 10. | Ezt az írást sem olvastátok-e? Amely követ az építők megvetettek, az lett a szeglet fejévé. |
| 11. | Az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink előtt. |
| 12. | És igyekeznek vala őt megfogni, de féltek a sokaságtól. Mert tudták, hogy a példázatot ellenük mondotta. Azért elhagyván őt, továbbmenének. |
| 13. | És küldének hozzá némelyeket a farizeusok és a Heródes-pártiak közül, hogy megfogják őt a beszédben. |
| 14. | Azok pedig odamenvén, mondának neki: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és nem gondolsz senkivel, mert nem tekintesz emberek személyére, hanem igazság szerint tanítod az Istennek útját. Szabad-e a császárnak adót fizetni vagy nem? Fizessünk-e vagy ne fizessünk? |
| 15. | Ő pedig ismervén az ő képmutatásukat, monda nekik: Mit kísértetek engem? Hozzatok nekem egy pénzt, hogy lássam! |
| 16. | Azok pedig hozának. És monda nekik: Kié ez a kép és a felírás? Azok pedig mondának neki: A császáré. |
| 17. | És felelvén Jézus, monda nekik: Adjátok meg ami a császáré, a császárnak, és ami az Istené, az Istennek! És elálmélkodának őrajta. |
| 18. | És jövének hozzá szadduceusok, akik azt mondják, hogy nincsen feltámadás. És megkérdezék őt, mondván: |
| 19. | Mester, Mózes azt írta nekünk, hogy ha valakinek fitestvére meghalt, és feleséget hagyott hátra, gyermekeket pedig nem hagyott, akkor az ő feleségét vegye el az ő fitestvére, és támasszon magot a fitestvérének. |
| 20. | Heten valának tehát fitestvérek. És az első feleséget vőn, de meghalván, magot nem hagya. |
| 21. | És a második elvevé az asszonyt, de meghala, és magot ő sem hagya, a harmadik is hasonlóképpen. |
| 22. | És mind a hét elvevé azt, és magot nem hagyának. Legutoljára meghalt az asszony is. |
| 23. | A feltámadáskor tehát, mikor feltámadnak, melyiküknek lesz a felesége? Mert mind a hétnek a felesége volt. |
| 24. | Jézus pedig felelvén, monda nekik: Avagy nem azért tévelyegtek-e, mert nem ismeritek az írásokat, sem az Istennek hatalmát? |
| 25. | Mert mikor a halálból feltámadnak, sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyekben. |
| 26. | A halottakról pedig, hogy feltámadnak, nem olvastátok-e a Mózes könyvében, a csipkebokornál, hogy mi módon szólott neki az Isten, mondván: Én vagyok Ábrahám Istene, és Izsák Istene, és Jákób Istene. |
| 27. | Az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene. Ti tehát igen tévelyegtek. |
| 28. | Akkor hozzá menvén egy az írástudók közül, aki az ő vetekedésüket hallotta vala, [és] tudván, hogy jól megfelele nekik, megkérdezé tőle: Melyik az első minden parancsolatok között? |
| 29. | Jézus pedig felele neki: Minden parancsolatok között az első: Halljad, Izrael: Az Úr, a mi Istenünk egy Úr! |
| 30. | Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből és teljes erődből! Ez az első parancsolat. |
| 31. | A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat! Nincs más ezeknél nagyobb parancsolat. |
| 32. | Akkor monda neki az írástudó: Jól van, Mester, igazán mondád, hogy egy Isten van, és nincsen kívüle más. |
| 33. | És szeretni őt teljes szívből, teljes elméből, teljes lélekből és teljes erőből, és szeretni [embernek] felebarátját, mint önmagát, többet ér minden égő áldozatnál és véres áldozatnál. |
| 34. | Jézus pedig látván, hogy bölcsen felelt vala, monda neki: Nem messze vagy az Isten országától. És többé senki sem meri vala őt megkérdezni. |
| 35. | És felele Jézus és monda, amint a templomban tanít vala: Mi módon mondják az írástudók, hogy a Krisztus Dávidnak fia? |
| 36. | Hiszen Dávid maga mondotta a Szent Lélek által: Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felől, míglen vetem a te ellenségeidet lábaid alá zsámolyul. |
| 37. | Tehát maga Dávid nevezi őt Urának, mi módon fia hát neki? És a nagy sokaság örömest hallgatja vala őt. |
| 38. | Ő pedig monda nekik az ő tanításában: Őrizkedjetek az írástudóktól, akik örömest járnak hosszú köntösökben, és [szeretik] a piacokon való köszöntéseket, |
| 39. | És a gyülekezetekben az elölüléseket, és a lakomákon a főhelyeket. |
| 40. | Akik az özvegyeknek házát fölemésztik, és színből hosszan imádkoznak; ezek súlyosabb ítélet alá esnek. |
| 41. | És leülvén Jézus a templomperselynek átellenében, nézi vala, hogy a sokaság miként vet pénzt a perselybe. Sok gazdag pedig sokat vet vala [abba]. |
| 42. | És egy szegény özvegyasszony is odajövén, két fillért, azaz egy negyed pénzt vete [bele]. |
| 43. | Akkor előszólítván tanítványait, monda nekik: Bizony mondom nektek, hogy ez a szegény özvegyasszony többet vetett, hogynem mind a többi, akik a perselybe vetettek vala. |
| 44. | Mert azok mindnyájan az ő fölöslegükből vetének, ez pedig az ő szegénységéből, amije csak volt, mind beveté, az ő egész vagyonát. |