| 1. | Mikor pedig elmúlt a szombat, Mária Magdaléna, és Mária, a Jakab [anyja], és Salomé drága keneteket vásárlának, hogy elmenvén, megkenjék őt. |
| 2. | És korán reggel, a hétnek első napján a sírbolthoz menének napfelkeltekor. |
| 3. | És mondják vala maguk között: Kicsoda hengeríti el nekünk a követ a sírbolt szájáról? |
| 4. | És odatekintvén, láták, hogy a kő el van hengerítve; mert felette nagy vala. |
| 5. | És bemenvén a sírboltba, látának egy ifjút ülni jobb felől, fehér ruhába öltözve; és megfélemlének. |
| 6. | Az pedig monda nekik: Ne féljetek! A názáreti Jézust keresitek, aki megfeszíttetett; föltámadott, nincsen itt; íme, a hely, ahová őt helyezék. |
| 7. | De menjetek el, mondjátok meg az ő tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megyen Galileába; ott meglátjátok őt, amint megmondotta nektek! |
| 8. | És nagyhamar kijövén, elfutának a sírbolttól, mert félelem és álmélkodás fogta vala el őket; és senkinek semmit sem szólának, mert félnek vala. |
| 9. | Mikor pedig reggel, a hétnek első napján föltámadott vala, megjelenék először Mária Magdalénának, akiből hét ördögöt űzött vala ki. |
| 10. | Ez elmenvén, megjelenté azoknak, akik vele valának, [és] keseregnek és sírnak vala. |
| 11. | Azok pedig mikor hallották, hogy él és ő látta vala, nem hivék. |
| 12. | Ezután pedig közülük kettőnek jelenék meg más alakban, útközben, mikor a mezőre mennek vala. |
| 13. | Ezek is elmenvén, megjelenték a többieknek; ezeknek sem hivének. |
| 14. | Azután, mikor asztalnál ülnek vala, megjelenék magának a tizenegynek, és szemükre hányá az ő hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy azoknak, akik őt feltámadva látták vala, nem hivének, |
| 15. | És monda nekik: Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek. |
| 16. | Aki hiszen és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hiszen, elkárhozik. |
| 17. | Azokat pedig, akik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek; új nyelveken szólnak; |
| 18. | Kígyókat vesznek föl; és ha valami halálost isznak, meg nem árt nekik; betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak. |
| 19. | Az Úr azért, minekutána szólott vala nekik, felviteték a mennybe, és üle az Istennek jobbjára. |
| 20. | Azok pedig kimenvén, prédikálának mindenütt, az Úr együtt munkálván velük, és megerősítvén az igét a jelek által, amelyek követik vala. Ámen! |