| 1. | És ismét beméne a zsinagógába, és vala ott egy megszáradt kezű ember. |
| 2. | És lesik vala őt, hogy meggyógyítja-e szombatnapon, hogy vádolhassák őt. |
| 3. | Akkor monda a megszáradt kezű embernek: Állj elő a középre! |
| 4. | Azoknak pedig monda: Szabad-e szombatnapon jót vagy rosszat tenni? Lelket menteni, vagy kioltani? De azok hallgatnak vala. |
| 5. | Ő pedig elnézvén őket haraggal, bánkódván szívük keménysége miatt, monda az embernek: Nyújtsd ki a kezedet! És kinyújtá, és meggyógyult a keze, és éppé lőn, mint a másik. |
| 6. | Akkor a farizeusok kimenvén, a Heródes-pártiakkal mindjárt tanácsot tartának ellene, hogy elveszítsék őt. |
| 7. | Jézus pedig elméne tanítványaival a tenger mellé, és nagy sokaság követé őt Galileából és Júdeából, |
| 8. | És Jeruzsálemből és Idumeából és a Jordánon túlról; és a Tírusz és a Szidon környékiek [is], amikor hallották, hogy miket művel vala, nagy sokasággal jövének őhozzá. |
| 9. | És megmondá tanítványainak, hogy egy kis hajót tartsanak neki készen a sokaság miatt, hogy ne szorongassák őt. |
| 10. | Mert sokakat meggyógyított, úgyhogy akiknek valami bajuk volt, reá rohanának, hogy illethessék őt. |
| 11. | A tisztátalan lelkek is, mikor meglátták vala őt, leborulának előtte, és kiáltának, mondván: Te vagy az Istennek a Fia! |
| 12. | Ő pedig erősen fenyegeti vala őket, hogy őt ki ne jelentsék. |
| 13. | Azután felméne a hegyre, és magához szólítá, akiket akar vala; és hozzá menének. |
| 14. | És választa tizenkettőt, hogy vele legyenek, és hogy kiküldje őket prédikálni, |
| 15. | És hatalmuk legyen a betegeket gyógyítani, és az ördögöket kiűzni: |
| 16. | Simont, akinek Péter nevet ada, |
| 17. | És Jakabot, a Zebedeus fiát, és Jánost, a Jakab testvérét; és Boanerges nevet ada nekik, amely azt teszi: mennydörgés fiai, |
| 18. | És Andrást és Filepet, Bertalant és Mátét, Tamást és Jakabot, az Alfeus fiát, Taddeust és a kananeai Simont, |
| 19. | És iskariótes Júdást, aki el is árulta őt. |
| 20. | Azután hazatérének. És ismét egybegyűle a sokaság annyira, hogy még nem is ehetének. |
| 21. | Amint az övéi ezt meghallák, eljövének, hogy megfogják őt, mert azt mondják vala, hogy magánkívül van. |
| 22. | Az írástudók pedig, akik Jeruzsálemből jöttek vala le, azt mondák, hogy: Belzebúb van vele, és: Az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket. |
| 23. | Ő pedig magához híván azokat, példázatokban monda nekik: Sátán miként tud Sátánt kiűzni? |
| 24. | És ha egy ország önmagában meghasonlik, meg nem maradhat az az ország. |
| 25. | És ha egy ház önmagában meghasonlik, meg nem maradhat az a ház. |
| 26. | És ha a Sátán önmaga ellen támadt és meghasonlott, nem maradhat meg, hanem vége van. |
| 27. | Nem rabolhatja el senki az erősnek kincseit, bemenvén annak házába, hanemha előbb az erőset megkötözi, és azután rabolja ki annak házát. |
| 28. | Bizony mondom nektek, hogy minden bűn megbocsáttatik az emberek fiainak, [még] a káromlások is mind, amelyekkel káromlanak, |
| 29. | De aki a Szent Lélek ellen szól káromlást, nem nyer bocsánatot soha, hanem örök kárhozatra méltó; |
| 30. | Mivelhogy ezt mondják vala: Tisztátalan lélek van benne. |
| 31. | És megérkezének az ő testvérei és az ő anyja, és kívül megállva, beküldének hozzá, hívatván őt. |
| 32. | Körülötte pedig sokaság ül vala, és mondának neki: Íme, a te anyád és a te testvéreid ott künn keresnek téged. |
| 33. | Ő pedig felele nekik, mondván: Ki az én anyám, vagy kik az én testvéreim? |
| 34. | Azután elnézvén körös-körül a körülötte ülőkön, monda: Íme, az én anyám és az én testvéreim. |
| 35. | Mert aki az Isten akaratát cselekszi, az az én fitestvérem, és nőtestvérem, és az én anyám. |