| 1. |
És ismét kezde tanítani a tenger mellett. És nagy sokaság gyűle őhozzá, úgyhogy ő a hajóba lépvén, a tengeren ül vala, az egész sokaság pedig a tenger mellett a földön vala.
|
| 2. |
És sokat tanítja vala őket példázatokban, és ezt mondja vala nekik tanításában:
|
| 3. |
Halljátok! Íme, a magvető kiméne vetni.
|
| 4. |
És lőn vetés közben, hogy némely az út mellé esék, és eljövének az égi madarak, és megevék azt.
|
| 5. |
Némely pedig a köves helyre esék, ahol nem sok földje vala, és hamar kikele, mivel nem vala mélyen a földben.
|
| 6. |
Mikor pedig fölkelt a nap, elsüle, és mivelhogy nem volt gyökere, elszárada.
|
| 7. |
Némely pedig a tövisek közé esék, és felnevekedének a tövisek és megfojták azt, és nem ada gyümölcsöt.
|
| 8. |
Némely pedig a jó földbe esék, és ad vala nevekedő és bővölködő gyümölcsöt, és némely hoz vala harmincannyit, némely hatvanannyit, némely pedig százannyit.
|
| 9. |
És monda nekik: Akinek van füle a hallásra, hallja!
|
| 10. |
Mikor pedig egyedül vala, megkérdezék őt a körülötte levők a tizenkettővel együtt a példázat felől.
|
| 11. |
Ő pedig monda nekik: Nektek adatott, hogy az Isten országának titkát tudjátok, ama kívüllevőknek pedig példázatokban adatnak mindenek,
|
| 12. |
Hogy nézvén nézzenek, és ne lássanak, és hallván halljanak, és ne értsenek, hogy soha meg ne térjenek, és bűneik meg ne bocsáttassanak.
|
| 13. |
És monda nekik: Nem értitek ezt a példázatot? Akkor mi módon értitek meg majd a többi példázatot?
|
| 14. |
A magvető az igét hinti.
|
| 15. |
Az útfélen valók pedig azok, akiknek hintik az igét, de mihelyst hallják, azonnal eljő a Sátán, és elragadja a szívükbe vetett igét.
|
| 16. |
És hasonlóképpen a köves helyre vetettek azok, akik mihelyst hallják az igét, mindjárt örömmel fogadják,
|
| 17. |
De nincsen őbennük gyökere, hanem ideigvalók; azután ha nyomorúság vagy háborúság támad az ige miatt, azonnal megbotránkoznak.
|
| 18. |
A tövisek közé vetettek pedig azok, akik az igét hallják,
|
| 19. |
De a világi gondok és a gazdagság csalárdsága és egyéb dolgok kívánsága közbejővén, elfojtják az igét, és gyümölcstelen lesz.
|
| 20. |
A jó földbe vetettek pedig azok, akik hallják az igét és beveszik, és gyümölcsöt teremnek, némely harmincannyit, némely hatvanannyit, némely százannyit.
|
| 21. |
És monda nekik: Avagy azért hozzák-e elő a gyertyát, hogy véka alá tegyék, vagy az ágy alá? És nem azért-e, hogy a gyertyatartóba tegyék?
|
| 22. |
Mert nincs semmi rejtett dolog, ami meg ne jelentetnék; és semmi sem volt eltitkolva, hanem hogy nyilvánosságra jusson.
|
| 23. |
Ha valakinek van füle a hallásra, hallja!
|
| 24. |
És monda nekik: Megjegyezzétek, amit hallotok: Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek, sőt ráadást adnak nektek, akik halljátok.
|
| 25. |
Mert akinek van, annak adatik; és akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van.
|
| 26. |
És monda: Úgy van az Isten országa, mint mikor az ember beveti a magot a földbe.
|
| 27. |
És alszik és fölkel éjjel és nappal; a mag pedig kihajt és felnő, ő maga sem tudja, miképpen.
|
| 28. |
Mert magától terem a föld először füvet, azután kalászt, azután teljes búzát a kalászban.
|
| 29. |
Mihelyt pedig a gabona arra való, azonnal sarlót ereszt reá, mert az aratás elérkezett.
|
| 30. |
És monda: Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Avagy milyen példában példázzuk azt?
|
| 31. |
A mustármaghoz, amely mikor a földbe vettetik, minden földi magnál kisebb,
|
| 32. |
És mikor elvettetik, felnő, és minden veteménynél nagyobb lesz, és nagy ágakat hajt úgy, hogy árnyéka alatt fészket rakhatnak az égi madarak.
|
| 33. |
És sok ilyen példázatban hirdeti vala nekik az igét úgy, amint megérthetik vala.
|
| 34. |
Példázat nélkül pedig nem szól vala nekik; maguk közt azonban a tanítványoknak mindent megmagyaráz vala.
|