| 1. | És kiméne onnét, és méne az ő hazájába, és követék őt az ő tanítványai. |
| 2. | És amint eljött vala a szombat, tanítani kezde a zsinagógában; és sokan, akik őt hallák, elálmélkodának vala, mondván: Honnét vannak ennél ezek? És mely bölcsesség az, ami neki adatott, hogy ily csodadolgok is történnek általa? |
| 3. | Avagy nem ez-e az az ácsmester, Máriának a fia, Jakabnak, Józsénak, Júdásnak és Simonnak pedig testvére? És nincsenek-e itt közöttünk az ő nőtestvérei [is]? És megbotránkoznak vala őbenne. |
| 4. | Jézus pedig monda nekik: Nincs próféta tisztesség nélkül, csak a maga hazájában, és a rokonai között, és a maga házában. |
| 5. | Nem is tehet vala ott semmi csodát, csak néhány beteget gyógyíta meg, rájuk vetvén kezeit. |
| 6. | És csodálkozik vala azoknak hitetlenségén. Aztán körös-körül járja vala a falvakat, tanítván. |
| 7. | Majd magához szólítá a tizenkettőt, és kezdé őket kiküldeni kettőnként, és ada nekik hatalmat a tisztátalan lelkeken. |
| 8. | És megparancsolá nekik, hogy az útra semmit ne vigyenek egy pálcán kívül, se táskát, se kenyeret, se pénzt az övükben, |
| 9. | Hanem kössenek sarut, de két ruhát ne öltsenek. |
| 10. | És monda nekik: Ahol valamely házba bementek, ott maradjatok mindaddig, amíg továbbmentek onnét. |
| 11. | Akik pedig nem fogadnak titeket, sem nem hallgatnak rátok, onnét kimenvén, verjétek le a port lábaitokról, bizonyságul őellenük. Bizony mondom nektek: Szodomának vagy Gomorának tűrhetőbb lesz a dolga az ítélet napján, mint annak a városnak. |
| 12. | Kimenvén azért, prédikálják vala, hogy térjenek meg. |
| 13. | És sok ördögöt űznek vala ki, és olajjal sok beteget megkennek és meggyógyítnak vala. |
| 14. | És meghallá ezeket Heródes király (mert nyilvánvalóvá lőn az ő neve), és monda: Keresztelő János támadt fel a halálból, és azért működnek benne ez erők. |
| 15. | Némelyek azt mondják vala, hogy Illés ő, mások meg azt mondják vala, hogy próféta, vagy [olyan], mint egy a próféták közül. |
| 16. | Heródes pedig [ezeket] hallván, monda: Akinek én fejét vétetém, az a János ez, ő támadt fel a halálból. |
| 17. | Mert maga Heródes fogatta el és vettette vala börtönbe Jánost, Heródiás miatt, Fülöpnek, az ő testvérének felesége miatt, mivelhogy azt vette vala feleségül. |
| 18. | Mert János [azt] mondá Heródesnek: Nem szabad neked a testvéred feleségével élned. |
| 19. | Heródiás pedig ólálkodik vala utána, és meg akarja vala őt ölni, de nem teheté. |
| 20. | Mert Heródes fél vala Jánostól, igaz és szent embernek ismervén őt, és oltalmazá őt; és ráhallgatván, sok dologban követi, és örömest hallgatja vala őt. |
| 21. | De egy alkalmas nap jöttével, mikor Heródes a maga születése ünnepén nagyjainak, vezéreinek és Galilea előkelő embereinek lakomát ad vala, |
| 22. | És ennek a Heródiásnak a leánya beméne és táncola, és megtetszék Heródesnek és a vendégeknek, monda a király a leánynak: Kérj tőlem, amit akarsz, és megadom neked. |
| 23. | És megesküvék neki, hogy: Bármit kérsz tőlem, megadom neked, még ha országom felét is. |
| 24. | Az pedig kimenvén, monda az ő anyjának: Mit kérjek? Ez pedig mondja: A Keresztelő János fejét. |
| 25. | És a királyhoz nagy sietve azonnal bemenvén, kéré [őt], mondván: Akarom, hogy mindjárt add ide nekem a Keresztelő János fejét egy tálban! |
| 26. | A király pedig, noha igen megszomorodék, esküje és a vendégek miatt nem akará őt elutasítani. |
| 27. | És azonnal hóhért küldvén a király, megparancsolá, hogy hozzák el annak fejét. |
| 28. | Ez pedig elmenvén, fejét vevé annak a börtönben, és előhozá a fejét egy tálban, és adá a leánynak, a leány pedig az anyjának adá azt. |
| 29. | A tanítványai pedig, amikor [ezt] meghallották vala, eljövének, és elvivék a testét, és sírba tevék. |
| 30. | És az apostolok összegyülekezének Jézushoz, és elbeszélének neki mindent, azt is, amiket cselekedtek, azt is, amiket tanítottak vala. |
| 31. | Ő pedig monda nekik: Jertek el csupán ti magatok valamely puszta helyre, és pihenjetek meg egy kevéssé! Mert sokan valának a járókelők, és még evésre sem volt alkalmas idejük. |
| 32. | És elmenének hajón egy puszta helyre, csupán ő maguk. |
| 33. | A sokaság pedig meglátá őket, amint mennek vala, és sokan megismerék őt; és minden városból egybefutának oda gyalog, és megelőzék őket, és hozzá gyülekezének. |
| 34. | És kimenvén Jézus nagy sokaságot láta, és megszáná őket, mert olyanok valának, mint a pásztor nélkül való juhok. És kezdé őket sokra tanítani. |
| 35. | Mikor pedig immár nagy idő vala, hozzá menvén az ő tanítványai, mondának: Puszta ez a hely, és immár nagy idő van: |
| 36. | Bocsásd el őket, hogy elmenvén a körülfekvő majorokba és falvakba, vegyenek maguknak kenyeret, mert nincs mit enniük. |
| 37. | Ő pedig felelvén, monda nekik: Adjatok nekik ti enniük! És mondának neki: Elmenvén, vegyünk-e kétszáz pénz árú kenyeret, hogy enni adjunk nekik? |
| 38. | Ő pedig monda nekik: Hány kenyeretek van? Menjetek, és nézzétek meg! És megtudván, mondának: Öt, és két halunk. |
| 39. | És parancsolá nekik, hogy ültessenek le mindenkit csoportonként a zöld pázsitra. |
| 40. | Letelepedének azért szakaszonként, százával és ötvenével. |
| 41. | Ő pedig vette vala az öt kenyeret és a két halat, és az égre tekintvén, hálákat ada; és megszegé a kenyereket és adá tanítványainak, hogy tegyék azok elé; és a két halat [is] elosztá mindnyájuk között. |
| 42. | Evének azért mindnyájan, és megelégedének, |
| 43. | És maradékot is szedének fel tizenkét tele kosárral, és a halakból [is]. |
| 44. | Akik pedig a kenyerekből ettek, mintegy ötezren valának férfiak. |
| 45. | És azonnal kényszeríté tanítványait, hogy hajóba szálljanak, és menjenek át előre a túlsó partra Betsaida felé, amíg ő a sokaságot elbocsátja. |
| 46. | Minekutána pedig elbocsátotta őket, fölméne a hegyre imádkozni. |
| 47. | És mikor beesteledék, a hajó a tenger közepén vala, ő pedig egymaga a szárazon. |
| 48. | És látá őket, amint vesződnek az evezéssel, mert a szél szembefú vala velük; és az éj negyedik szakában hozzájuk méne a tengeren járva, és el akar vala haladni mellettük. |
| 49. | Azok pedig látván őt a tengeren járni, kísértetnek vélték, és felkiáltának, |
| 50. | Mert mindnyájan látják vala őt, és megrémülének. De ő azonnal megszólítá őket, és monda nekik: Bízzatok, én vagyok, ne féljetek! |
| 51. | Ekkor beméne hozzájuk a hajóba, és elállt a szél; ők pedig magukban szerfölött álmélkodnak és csodálkoznak vala. |
| 52. | Mert nem okultak a kenyereken, mivelhogy a szívük meg vala keményedve. |
| 53. | És átkelve, eljutának Genezáret földjére, és kikötének. |
| 54. | De mihelyt kiszálltak a hajóból, azonnal megismerék őt, |
| 55. | És azt az egész környéket befutván, kezdék a betegeket a nyoszolyákon ide-oda hordozni, amerre hallják vala, hogy ő ott van. |
| 56. | És ahová bemegy vala a falvakba, vagy városokba, vagy majorokba, a betegeket letevék a piacokon, és kérik vala őt, hogy legalább a ruhája szegélyét illethessék. És valahányan csak illeték, meggyógyulának. |