| 1. | Azokban a napokban, mivelhogy fölötte nagy volt a sokaság, és nem volt mit enniük, magához szólította Jézus az ő tanítványait, és monda nekik: |
| 2. | Szánakozom e sokaságon, mert immár harmadnapja, hogy velem vannak, és nincs mit enniük; |
| 3. | És ha éhen bocsátom haza őket, kidőlnek az úton, mert némelyek őközülük messzünnen jöttek. |
| 4. | Az ő tanítványai pedig felelének neki: Honnan elégíthetné meg ezeket valaki kenyérrel itt e pusztában? |
| 5. | És megkérdé őket: Hány kenyeretek van? Azok pedig mondának: Hét. |
| 6. | Akkor megparancsolá a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre. És vevén a hét kenyeret, és hálákat adván megszegé, és adá az ő tanítványainak, hogy eléjük tegyék. És a sokaság elé tevék. |
| 7. | Volt egy kevés haluk is. És hálákat adván mondá, hogy tegyék eléjük azokat is. |
| 8. | Evének azért, és megelégedének, és fölszedék a maradék darabokat hét kosárral. |
| 9. | Valának pedig, akik ettek, mintegy négyezren, és elbocsátá őket. |
| 10. | És azonnal a hajóba szálla tanítványaival, és méne Dalmánuta vidékére. |
| 11. | És kijövének a farizeusok, és kezdék őt faggatni, mennyei jelt kívánván tőle, hogy kísértsék őt. |
| 12. | Ő pedig lelkében felfohászkodván, monda: Miért kíván jelt ez a nemzetség? Bizony mondom nektek: Nem adatik jel ennek a nemzetségnek. |
| 13. | És otthagyván őket, ismét hajóba szálla, és a túlsó partra méne. |
| 14. | De elfelejtének kenyeret vinni, és egy kenyérnél nem vala velük több a hajóban. |
| 15. | És ő inti vala őket, mondván: Vigyázzatok, őrizkedjetek a farizeusok kovászától és a Heródes kovászától! |
| 16. | Ekkor egymás között tanakodván, mondának: Nincs kenyerünk. |
| 17. | Jézus pedig észrevévén [ezt], monda nekik: Mit tanakodtok, hogy nincsen kenyeretek? Mégsem látjátok-e be, és nem értitek-e? Mégis kemény-e a szívetek? |
| 18. | Szemeitek lévén, nem láttok-e, és füleitek lévén, nem hallotok-e, és nem emlékeztek-e? |
| 19. | Mikor az öt kenyeret megszegtem az ötezernek, hány kosarat hoztatok el darabokkal tele? Mondának neki: Tizenkettőt. |
| 20. | Mikor pedig a hetet a négyezernek, hány kosarat hoztatok el darabokkal tele? Azok pedig mondának: Hetet. |
| 21. | És monda nekik: Hogy nem értitek [hát]? |
| 22. | Azután Betsaidába méne, és egy vakot vivének hozzá, és kérik vala őt, hogy illesse azt. |
| 23. | Ő pedig megfogván a vaknak kezét, kivezeté őt a falun kívül; és a szemeibe köpvén [és] kezeit reá tévén, megkérdé őt, ha lát-e valamit. |
| 24. | Az pedig föltekintvén, monda: Látom az embereket, mint valami járkáló fákat. |
| 25. | Azután kezeit ismét ráveté annak szemeire, és feltekintete vele. És megépüle, és láta messze és világosan mindent. |
| 26. | És hazaküldé, mondván: Se a faluba be ne menj, se senkinek el ne mondd a faluban! |
| 27. | És elméne Jézus és az ő tanítványai Cézárea Filippi falvaiba, és útközben megkérdé az ő tanítványait, mondván nekik: Kinek mondanak engem az emberek? |
| 28. | Ők pedig felelének: Keresztelő Jánosnak, és némelyek Illésnek, némelyek pedig egynek a próféták közül. |
| 29. | És ő monda nekik: Ti pedig kinek mondotok engem? Felelvén pedig Péter, monda neki: Te vagy a Krisztus. |
| 30. | És rájuk parancsola, hogy senkinek se szóljanak felőle. |
| 31. | És kezdé őket tanítani, hogy az Ember Fiának sokat kell szenvedni, és megvettetni a vénektől, és a főpapoktól, és írástudóktól, és megöletni, és harmadnapra feltámadni. |
| 32. | És ezt nyilván mondja vala. Péter pedig magához vonván őt, kezdé dorgálni. |
| 33. | És ő megfordulván és az ő tanítványaira tekintvén, megfeddé Pétert, mondván: Távozz tőlem, Sátán, mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra! |
| 34. | A sokaságot pedig az ő tanítványaival együtt magához szólítván, monda nekik: Ha valaki énutánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem! |
| 35. | Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét énértem és az evangéliumért, az megtalálja azt. |
| 36. | Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? |
| 37. | Avagy mit adhat az ember váltságul az ő lelkéért? |
| 38. | Mert valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzetség között, az Embernek Fia is szégyellni fogja azt, mikor eljő az ő Atyja dicsőségében a szent angyalokkal. |