| 1. | Azután monda nekik: Bizony mondom nektek, hogy vannak némelyek az itt állók között, akik nem kóstolnak addig halált, amíg meg nem látják, hogy az Isten országa eljött hatalommal. |
| 2. | És hat nap múlva magához vevé Jézus Pétert, és Jakabot, és Jánost, és felvivé őket csupán magukban egy magas hegyre. És elváltozék előttük, |
| 3. | És a ruhája fényes lőn, igen fehér, mint a hó, mihez hasonlót a ruhafestő e földön nem fehéríthet. |
| 4. | És megjelenék nekik Mózes Illéssel együtt, és beszélnek vala Jézussal. |
| 5. | Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Mester, jó nekünk itt lenni; csináljunk azért három hajlékot: neked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet. |
| 6. | De nem tudja vala, mit beszél, mivelhogy megrémülének. |
| 7. | És felhő támada, mely őket befogá, és a felhőből szózat jöve, mondván: Ez az én szerelmes Fiam, őt hallgassátok! |
| 8. | És mikor nagy hirtelen körültekintének, senkit sem látának többé maguk körül, egyedül Jézust. |
| 9. | Mikor pedig a hegyről leszállának, megparancsolá nekik, hogy senkinek se beszéljék el, amit láttak vala, csak amikor az Embernek Fia a halálból feltámad. |
| 10. | És ezt a szót megtarták magukban, tudakozván egymás között, mit tesz a halálból feltámadni. |
| 11. | És megkérdezék őt, mondván: Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljőnie? |
| 12. | Ő pedig felelvén, monda nekik: Illés ugyan előbb eljövén helyreállít mindent, de hogyan van az Embernek Fiáról megírva, hogy sokat kell szenvednie és megvettetnie? |
| 13. | De mondom nektek, hogy Illés is eljött, és azt cselekedték vele, amit akartak, amint meg van írva őfelőle. |
| 14. | És mikor a tanítványokhoz ment vala, nagy sokaságot láta körülöttük, és írástudókat, akik azokkal versengenek vala. |
| 15. | És az egész sokaság meglátván őt, azonnal elálmélkodék, és hozzásietvén, köszönté őt. |
| 16. | Ő pedig megkérdezé az írástudókat: Mit versengetek ezekkel? |
| 17. | És felelvén egy a sokaságból, monda: Mester, idehoztam hozzád az én fiamat, akiben néma lélek van, |
| 18. | És ahol csak előfogja, szaggatja őt, ő pedig tajtékot túr, a fogát csikorgatja, és elfonnyad. Mondám hát tanítványaidnak, hogy űzzék ki azt, de nem tudták. |
| 19. | Ő pedig felelvén neki, monda: Oh, hitetlen nemzetség, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt hozzám! |
| 20. | És hozzá vivék azt, és mihelyt ő meglátta azt, a lélek azonnal szaggatá azt, és leesvén a földre, tajtékot túrván fetreng vala. |
| 21. | És megkérdezé az atyját: Mennyi ideje, hogy ez esett rajta? Az pedig monda: Gyermeksége óta. |
| 22. | És gyakorta veté őt tűzbe is, vízbe is, hogy elveszítse őt; de ha valamit tehetsz, légy segítségül nekünk, könyörülvén rajtunk. |
| 23. | Jézus pedig monda neki: Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívőnek. |
| 24. | A gyermek atyja pedig azonnal kiáltván, könnyhullatással monda: Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek! |
| 25. | Jézus pedig, mikor látta vala, hogy a sokaság még inkább összetódul, megdorgálá a tisztátalan lelket, mondván neki: Te néma és siket lélek, én parancsolom neked, menj ki belőle, és többé belé ne menj! |
| 26. | És kiáltás és erős szaggatás között kiméne; az pedig olyan lőn, mint egy halott, annyira, hogy sokan azt mondják vala, hogy meghalt. |
| 27. | Jézus pedig megfogván kezét, fölemelé, és az fölkele. |
| 28. | Mikor pedig bement vala a házba, tanítványai megkérdezék őt külön: Mi miért nem űzhettük ki azt? |
| 29. | Ő pedig monda nekik: Ez a faj semmivel sem űzhető ki, csupán könyörgéssel és böjtöléssel. |
| 30. | És onnét kimenvén, Galileán mennek vala át, és nem akará, hogy valaki megtudja. |
| 31. | Mert tanítja vala tanítványait, és ezt mondja vala nekik: Az Embernek Fia az emberek kezébe adatik, és megölik őt; de ha megölték, harmadnapra föltámad. |
| 32. | De ők nem értik vala e mondást, és féltek őt megkérdezni. |
| 33. | És elméne Kapernaumba. És odahaza megkérdezé őket: Mi felett vetekedtetek egymással az úton? |
| 34. | De ők hallgatának, mert egymás között afelett vetekedtek vala az úton, ki a nagyobb. |
| 35. | És leülvén, odaszólítá a tizenkettőt, és monda nekik: Ha valaki első akar lenni, legyen mindenek között utolsó és mindeneknek szolgája. |
| 36. | És előfogván egy gyermeket, közéjük állítá azt, és ölébe vévén azt, monda nekik: |
| 37. | Aki az ilyen gyermekek közül egyet befogad az én nevemben, engem fogad be; és aki engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki engem elbocsátott. |
| 38. | János pedig felele neki, mondván: Mester, látánk valakit, aki a te neveddel ördögöket űz, aki nem követ minket; és eltiltók őt, mivelhogy nem követ minket. |
| 39. | Jézus pedig monda: Ne tiltsátok el őt, mert senki sincs, aki csodát tesz az én nevemben, és mindjárt gonoszul szólhatna felőlem! |
| 40. | Mert aki nincs ellenünk, mellettünk van. |
| 41. | Mert aki innotok ad egy pohár vizet az én nevemben, mivelhogy a Krisztuséi vagytok, bizony mondom nektek, el nem veszti az ő jutalmát. |
| 42. | Aki pedig megbotránkoztat egyet ama kicsinyek közül, akik énbennem hisznek, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakára, és a tengerbe vetik. |
| 43. | És ha megbotránkoztat téged a te kezed, vágd le azt; jobb neked csonkán bemenned az életre, mint két kézzel menned a gyehennára, a megolthatatlan tűzre, |
| 44. | Ahol az ő férgük meg nem hal, és tüzük el nem aluszik. |
| 45. | És ha a te lábad botránkoztat meg téged, vágd le azt; jobb neked sántán bemenned az életre, mint két lábbal vettetned a gyehennára, a megolthatatlan tűzre, |
| 46. | Ahol az ő férgük meg nem hal, és tüzük el nem aluszik. |
| 47. | És ha a te szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt; jobb neked fél szemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel vettetned a tüzes gyehennára, |
| 48. | Ahol az ő férgük meg nem hal, és tüzük el nem aluszik. |
| 49. | Mert mindenki tűzzel sózatik meg, és minden áldozat sóval sózatik meg. |
| 50. | Jó a só, de ha a só ízét veszti, mivel adtok ízt neki? Legyen bennetek só, és legyetek békében egymással! |