| 1. | Az Úr igéjének terhe Izrael ellen, Malakiás által. |
| 2. | Szerettelek titeket, azt mondja az Úr, és azt mondjátok: Miben szerettél minket? Avagy nem atyjafia vala-e Ézsaú Jákóbnak, azt mondja az Úr: Jákóbot pedig szerettem, |
| 3. | Ézsaút ellenben gyűlöltem, és az ő hegyeit pusztává tettem, örökségét pedig pusztai sakálokévá. |
| 4. | Ha azt mondja Edom: Elpusztultunk, de térjünk meg, és építsük fel a romladékokat! Ezt mondja a Seregeknek Ura: Ők építenek, de én elrontom, és elnevezik őket istentelenség határának és oly népnek, amelyre örökké haragszik az Úr. |
| 5. | És látják ezt a ti szemeitek, és magatok is mondjátok: Nagy az Úr az Izrael határa felett. |
| 6. | A fiú tiszteli atyját, a szolga is az ő urát. És ha én atya vagyok, hol az én tisztességem? És ha én úr vagyok, hol az én félelmem, azt mondja a Seregeknek Ura nektek, ti papok, akik utáljátok az én nevemet, és [ezt] mondjátok: Mivel utáljuk a te nevedet? |
| 7. | Megfertőztetett kenyeret hoztok oltáromra, és azt mondjátok: Mivel fertőztetünk meg téged? Azzal, mikor azt gondoljátok, hogy az Úrnak asztala megvetni való. |
| 8. | Hogyha vakot hoztok áldozatul, nem bűn-e [az]? Vagy ha sántát hoztok és bénát, nem bűn-e [az]? Vidd csak azt a te fejedelmednek, vajon kedvvel fogad-e, avagy reád tekint-e, azt mondja a Seregeknek Ura. |
| 9. | Most azért engeszteljétek meg az Istennek orcáját, hogy könyörüljön rajtunk! Általatok van ez, elnézheti-e ezt nektek, azt mondja a Seregeknek Ura. |
| 10. | Vajha valaki közületek bezárná az ajtót, hiába ne tüzelnétek az én oltáromon! Nem telik kedvem bennetek, azt mondja a Seregeknek Ura, az ételáldozatot sem kedvelem a ti kezetekből! |
| 11. | Hiszen napkelettől fogva napnyugatig nagy az én nevem a pogányok között, és minden helyen tömjénnel áldoznak az én nevemnek és tiszta ételáldozattal! Bizony nagy az én nevem a pogányok között, azt mondja a Seregeknek Ura. |
| 12. | Ti pedig meggyalázzátok azt, mikor azt mondjátok: Az Úrnak asztala megvetni való, és annak jövedelme, eledele utálatos. |
| 13. | És azt mondjátok: Íme, mily fáradság! És ráfújtok, azt mondja a Seregeknek Ura, pedig a rablottat hozzátok, meg a sántát és betegest; ételáldozatot is hoztok, [de] hát kedves-e az a ti kezetekből, azt mondja az Úr. |
| 14. | Átkozott pedig az álnok! Van ugyan a nyájában hím, és fogadást is tesz: mégis hitvánnyal áldozik az Úrnak. Pedig nagy király vagyok én, azt mondja a Seregeknek Ura, és félelmetes az én nevem a pogányok között! |