| 1. | Abban az időben hírét hallá Heródes negyedes fejedelem Jézusnak, |
| 2. | És monda szolgáinak: Ez ama Keresztelő János, ő támadt fel a halálból, és azért működnek benne az erők. |
| 3. | Mert Heródes elfogatta vala Jánost, és megkötöztetvén, tömlöcbe vetette vala Heródiásért, az ő testvérének, Fülöpnek feleségéért. |
| 4. | Mert ezt mondja vala neki János: Nem szabad neked ővele élned. |
| 5. | De mikor meg akarta öletni, félt a sokaságtól, mert mint egy prófétát, úgy tartják vala őt. |
| 6. | Hanem mikor a Heródes születése napját ünnepelék, táncola a Heródiás leánya őelőttük, és megtetszék Heródesnek, |
| 7. | Azért esküvéssel fogadá, hogy amit kér, megadja neki. |
| 8. | A [leány] pedig, anyja rábeszélésére, monda: Add ide nekem egy tálban a Keresztelő János fejét! |
| 9. | És megszomorodék a király, de esküjéért és a vendégek miatt parancsolá, hogy adják oda. |
| 10. | És elküldvén, fejét véteté Jánosnak a tömlöcben. |
| 11. | És előhozák az ő fejét egy tálban, és adák a leánynak, az pedig vivé az ő anyjának. |
| 12. | És előjövén az ő tanítványai, elvivék a testet, és eltemeték azt; és elmenvén, megjelenték Jézusnak. |
| 13. | És mikor ezt meghallotta Jézus, elméne onnét hajón egy puszta helyre egyedül. A sokaság pedig [ezt] hallva, gyalog követé őt a városokból. |
| 14. | És kimenvén Jézus, láta nagy sokaságot, és megszáná őket, és azoknak betegeit meggyógyítá. |
| 15. | Mikor pedig estveledék, hozzá menének az ő tanítványai, mondván: Puszta hely ez, és az idő már elmúlt; bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek el a falvakba, és vegyenek maguknak eleséget. |
| 16. | Jézus pedig monda nekik: Nem szükség elmenniük, adjatok nekik ti enniük. |
| 17. | Azok pedig mondának neki: Nincsen itt, csupán öt kenyerünk és két halunk. |
| 18. | Ő pedig monda: Hozzátok azokat ide hozzám. |
| 19. | És mikor megparancsolá a sokaságnak, hogy üljenek le a fűre, vevé az öt kenyeret és két halat, és szemeit az égre emelvén, hálákat ada; és megszegvén a kenyereket, adá a tanítványoknak, a tanítványok pedig a sokaságnak. |
| 20. | És mindnyájan evének, és megelégedének, és felszedék a maradék darabokat, tizenkét teli kosárral. |
| 21. | Akik pedig ettek vala, mintegy ötezren valának férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül. |
| 22. | És mindjárt kényszeríté Jézus az ő tanítványait, hogy szálljanak a hajóba, és menjenek át előre a túlsó partra, míg ő elbocsátja a sokaságot. |
| 23. | És amint elbocsátá a sokaságot, felméne a hegyre magányosan imádkozni. Mikor pedig beestveledék, egyedül vala ott. |
| 24. | A hajó pedig immár a tenger közepén vala, a haboktól háborgattatva, mivelhogy a szél szembe[fújt] vala. |
| 25. | Az éjszaka negyedik részében pedig hozzájuk méne Jézus a tengeren járván. |
| 26. | És mikor látták a tanítványok, hogy ő a tengeren jára, megrémülének, mondván: Ez kísértet; és a félelem miatt kiáltozának. |
| 27. | De Jézus azonnal szóla hozzájuk, mondván: Bízzatok, én vagyok, ne féljetek! |
| 28. | Péter pedig felelvén neki, monda: Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vizeken! |
| 29. | Ő pedig monda: Jövel! És Péter kiszállván a hajóból, jár vala a vizeken, hogy Jézushoz menjen. |
| 30. | De látva a nagy szelet, megrémüle, és amikor kezd vala merülni, kiálta, mondván: Uram, tarts meg engem! |
| 31. | Jézus pedig azonnal kinyújtván kezét, megragadá őt, és monda neki: Kicsinyhitű, miért kételkedél? |
| 32. | És amikor beléptek a hajóba, elállt a szél. |
| 33. | A hajóban levők pedig hozzá menvén, leborulának előtte, mondván: Bizony, Isten Fia vagy! |
| 34. | És általkelvén, eljutának Genezáret földjére. |
| 35. | És mikor megismerték őt annak a helynek lakosai, szétküldének abba az egész környékbe, és minden beteget hozzá hozának, |
| 36. | És kérik vala őt, hogy csak az ő ruhájának peremét illethessék. És akik illeték vala, mindnyájan meggyógyulának. |