| 1. | Akkor írástudók és farizeusok jőnek vala Jézushoz Jeruzsálemből, mondván: |
| 2. | Miért hágják át a te tanítványaid a vének rendeléseit? Mert nem mossák meg a kezeiket, mikor enni akarnak. |
| 3. | Ő pedig felelvén, monda nekik: Ti meg miért hágjátok át az Isten parancsolatát a ti rendeléseitek által? |
| 4. | Mert Isten parancsolta ezt, mondván: Tiszteld atyádat és anyádat, és: Aki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal lakoljon! |
| 5. | Ti pedig ezt mondjátok: Aki atyjának vagy anyjának ezt mondja: [Templomi] ajándék az, amivel megsegíthetlek, [az olyan] akár ne is tisztelje az ő atyját vagy anyját. |
| 6. | És erőtelenné tettétek az Isten parancsolatát a ti rendeléseitek által. |
| 7. | Képmutatók, igazán prófétált felőletek Ésaiás, mondván: |
| 8. | Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet, szíve pedig távol van tőlem. |
| 9. | Pedig hiába tisztelnek engem, ha [oly] tudományokat tanítanak, [amelyek] embereknek parancsolatai. |
| 10. | És előszólítván a sokaságot, monda nekik: Halljátok, és értsétek meg! |
| 11. | Nem az fertőzteti meg az embert, ami a szájon bemegy, hanem ami kijön a szájból, az fertőzteti meg az embert. |
| 12. | Akkor hozzá járulván az ő tanítványai, mondának neki: Tudod-e, hogy a farizeusok e beszédet hallván, meg-botránkoztak? |
| 13. | Ő pedig felelvén, monda: Minden plánta, amelyet nem az én mennyei Atyám plántált, kitépetik. |
| 14. | Hagyjátok őket, vakoknak vak vezetői ők; ha pedig vak vezeti a vakot, mind a ketten a verembe esnek. |
| 15. | Péter pedig felelvén, monda neki: Magyarázd meg nekünk ezt a példázatot! |
| 16. | Jézus pedig monda: Ti is értelem nélkül vagytok-e még? |
| 17. | Mégsem értitek-e, hogy minden, ami a szájon bemegy, a gyomorba jut, és az árnyékszékbe vettetik? |
| 18. | Amik pedig a szájból jőnek ki, a szívből származnak, és azok fertőztetik meg az embert. |
| 19. | Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúbizonyságok, káromlások: |
| 20. | Ezek fertőztetik meg az embert, de a mosdatlan kézzel való evés nem fertőzteti meg az embert. |
| 21. | És elmenvén onnét Jézus, Tírusz és Szidon vidékeire tére. |
| 22. | És íme, egy kananeus asszony jövén ki abból a tartományból, kiált vala neki: Uram, Dávidnak fia, könyörülj rajtam! Az én leányom az ördögtől gonoszul gyötörtetik. |
| 23. | Ő pedig egy szót sem felele neki. És az ő tanítványai hozzá menvén, kérik vala őt, mondván: Bocsásd el őt, mert utánunk kiált. |
| 24. | Ő pedig felelvén, monda: Nem küldettem, csak az Izrael házának elveszett juhaihoz. |
| 25. | Az asszony pedig odaérvén, leborula előtte, mondván: Uram, légy segítségül nekem! |
| 26. | Ő pedig felelvén, monda: Nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni. |
| 27. | Az pedig monda: Úgy van, Uram; de hiszen az ebek is esznek a morzsalékokból, amik az ő uruknak asztaláról aláhullanak. |
| 28. | Ekkor felelvén Jézus, monda neki: Oh asszony, nagy a te hited! Legyen neked a te akaratod szerint. És meggyógyula az ő leánya attól a pillanattól fogva. |
| 29. | És onnét távozva, méne Jézus a Galilea tengere mellé, és felmenvén a hegyre, ott leüle. |
| 30. | És nagy sokaság megy vala hozzá, vivén magukkal sántákat, vakokat, némákat, csonkákat és sok egyebeket, és odahelyezék őket a Jézus lábai elé, és meggyógyítá őket, |
| 31. | Úgyhogy a sokaság álmélkodik vala, látván, hogy a némák beszélnek, a csonkák megépülnek, a sánták járnak, a vakok látnak, és dicsőíték Izrael Istenét. |
| 32. | Jézus pedig előszólítván az ő tanítványait, monda: Szánakozom e sokaságon, mert három napja immár, hogy velem vannak, és nincs mit enniük. Éhen pedig nem akarom őket elbocsátani, hogy valamiképpen ki ne dőljenek az úton. |
| 33. | És mondának neki az ő tanítványai: Honnét volna e pusztában annyi kenyerünk, hogy megelégítsünk ily nagy sokaságot? |
| 34. | És monda nekik Jézus: Hány kenyeretek van? Ők pedig mondának: Hét, és néhány halunk. |
| 35. | És parancsolá a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földön. |
| 36. | És vevén a hét kenyeret és a halakat, és hálákat adván, megtöré, és adá az ő tanítványainak, a tanítványok pedig a sokaságnak. |
| 37. | És mindnyájan evének, és megelégedének; és fölszedék a maradék darabokat hét teli kosárral. |
| 38. | Akik pedig ettek vala, négyezren valának férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül. |
| 39. | És elbocsátván a sokaságot, beszálla a hajóba, és elméne Magdala határaiba. |