| 1. | És hat nap múlva magához vevé Jézus Pétert, Jakabot és ennek testvérét, Jánost, és felvivé őket magukban egy magas hegyre. |
| 2. | És elváltozék előttük, és az ő orcája ragyog vala, mint a nap, ruhája pedig fehér lőn, mint a fényesség. |
| 3. | És íme, megjelenék őnekik Mózes és Illés, akik beszélnek vala ővele. |
| 4. | Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Uram, jó nekünk itt lennünk. Ha akarod, építsünk itt három hajlékot, neked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet. |
| 5. | Mikor ő még beszél vala, íme, fényes felhő borítá be őket, és íme, szózat lőn a felhőből, mondván: Ez az én szerelmes Fiam, akiben én gyönyörködöm, őt hallgassátok! |
| 6. | És a tanítványok, amint [ezt] hallák, arcra esének, és igen megrémülének. |
| 7. | Jézus pedig hozzájuk menvén, illeté őket, és monda: Keljetek fel, és ne féljetek! |
| 8. | Mikor pedig szemeiket fölemelék, senkit sem látának, hanem csak Jézust egyedül. |
| 9. | És mikor a hegyről alájövének, megparancsolá nekik Jézus, mondván: Senkinek se mondjátok el, amit láttatok, míg fel nem támadt az Embernek Fia a halálból. |
| 10. | És megkérdezék őt az ő tanítványai, mondván: Miért mondják tehát az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljőnie? |
| 11. | Jézus pedig felelvén, monda nekik: Illés bizony eljő előbb, és mindent helyreállít, |
| 12. | De mondom nektek, hogy Illés immár eljött, és nem ismerék meg őt, hanem azt mívelék vele, amit akarának. Ezenképpen az Ember Fiának is szenvednie kell majd őtőlük. |
| 13. | Ekkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról szóla nekik. |
| 14. | És mikor a sokasághoz értek, egy ember jöve hozzá, térdre esvén őelőtte, |
| 15. | És mondván: Uram, könyörülj az én fiamon, mert holdkóros, és kegyetlenül szenved, mivelhogy gyakorta esik a tűzbe, és gyakorta a vízbe. |
| 16. | És elvittem őt a te tanítványaidhoz, és nem tudták őt meggyógyítani. |
| 17. | Jézus pedig felelvén, monda: Oh, hitetlen és elfajult nemzetség! Vajon meddig leszek veletek? Vajon meddig szenvedlek titeket? Hozzátok őt ide nekem! |
| 18. | És megdorgálá őt Jézus, és kiméne belőle az ördög; és meggyógyula a gyermek azon órától fogva. |
| 19. | Ekkor a tanítványok magukban Jézushoz menvén, mondának neki: Mi miért nem tudtuk azt kiűzni? |
| 20. | Jézus pedig monda nekik: A ti hitetlenségetek miatt. Mert bizony mondom nektek, ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen nektek! |
| 21. | Ez a fajzat pedig ki nem megy, hanemha könyörgés és böjtölés által. |
| 22. | Mikor pedig Galileában jártak vala, monda nekik Jézus: Az Ember Fia emberek kezébe adatik, |
| 23. | És megölik őt, de harmadnapon föltámad. És felettébb megszomorodának. |
| 24. | Mikor pedig eljutottak vala Kaperna-umba, a kétdrakmaszedők Péterhez menének, és mondának neki: A ti mesteretek nem fizeti-e a kétdrakmát? |
| 25. | Monda: Igen. És mikor beméne a házba, megelőzé őt Jézus, mondván: Mit gondolsz, Simon? A föld királyai kiktől szednek vámot vagy adót, a fiaiktól-e, vagy az idegenektől? |
| 26. | Monda neki Péter: Az idegenektől. Monda neki Jézus: Tehát a fiak szabadok. |
| 27. | De hogy őket meg ne botránkoztassuk, menj a tengerre, vesd be a horgot, és vond ki az első halat, amely ráakad! És felnyitván a száját, egy státert találsz [benne], azt kivévén, add oda nekik énérettem és teéretted. |