| 1. | Mert hasonlatos a mennyeknek országa a gazdaemberhez, aki jó reggel kiméne, hogy munkásokat fogadjon az ő szőlejébe. |
| 2. | Megszerződvén pedig a munkásokkal napi tíz pénzben, elküldé őket az ő szőlejébe. |
| 3. | És kimenvén három óra tájban, láta másokat, akik hivalkodván a piacon álltak vala. |
| 4. | És monda nekik: Menjetek el ti is a szőlőbe, és ami igazságos, megadom nektek. |
| 5. | Azok pedig elmenének. Hat és kilenc óra tájban ismét kimenvén, ugyan-azonképpen cselekedék. |
| 6. | Tizenegy óra tájban is kimenvén, talála másokat, akik hivalkodva állottak vala, és monda nekik: Miért álltok itt egész napon át, hivalkodván? |
| 7. | Mondának neki: Mert senki sem fogadott meg minket. Monda nekik: Menjetek el ti is a szőlőbe, és ami igazságos, megkapjátok. |
| 8. | Mikor pedig beestveledék, monda a szőlőnek ura az ő vincellérjének: Hívd elő a munkásokat, és add ki nekik a bért, az utolsóktól kezdve mind az elsőkig. |
| 9. | És jövén a tizenegyórásak, fejenként tíz-tíz pénzt vőnek. |
| 10. | Jövén azután az elsők, azt gondolják vala, hogy ők többet kapnak: de ők is tíz-tíz pénzt vőnek fejenként. |
| 11. | Amint pedig fölvevék, zúgolódnak vala a házigazda ellen, |
| 12. | Mondván: Azok az utolsók egyetlen óráig munkálkodtak, és egyenlőkké tetted azokat velünk, akik a napnak terhét és hőségét szenvedtük. |
| 13. | Ő pedig felelvén, monda azok közül egynek: Barátom, nem cselekszem igazságtalanul veled; avagy nem tíz pénzben szerződtél-e meg velem? |
| 14. | Vedd, ami a tiéd, és menj el! Én pedig ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked. |
| 15. | Avagy nem szabad-e nekem a magaméval azt tennem, amit akarok? Avagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok? |
| 16. | Ekképpen lesznek az utolsók elsők és az elsők utolsók; mert sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak. |
| 17. | És mikor felmegy vala Jézus Jeruzsálembe, útközben csupán a tizenkét tanítványt vévén magához, monda nekik: |
| 18. | Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Embernek Fia átadatik a főpapoknak és írástudóknak, és halálra kárhoztatják őt, |
| 19. | És a pogányok kezébe adják őt, hogy megcsúfolják és megostorozzák és keresztre feszítsék, de harmadnap feltámad. |
| 20. | Ekkor hozzá méne a Zebedeus fiainak anyja az ő fiaival együtt, leborulván és kérvén őtőle valamit. |
| 21. | Ő pedig monda neki: Mit akarsz? Monda neki: Mondd, hogy ez az én két fiam üljön a te országodban, egyik jobb kezed felől, a másik bal kezed felől! |
| 22. | Jézus pedig felelvén, monda: Nem tudjátok, mit kértek! Megihatjátok-e a pohárt, amelyet én megiszom, és megkeresztelkedhettek-e azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem? Mondának neki: Meg. |
| 23. | És monda nekik: Az én poharamat megisszátok ugyan, és a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek, de az én jobb és bal kezem felől való ülést nem az én dolgom megadni, hanem [azoké lesz az], akiknek az én Atyám elkészítette. |
| 24. | És hallva ezt a tíz, megbosszankodék a két testvérre. |
| 25. | Jézus pedig előszólítván őket, monda: Tudjátok, hogy a pogányok fejedelmei uralkodnak azokon, és a nagyok hatalmaskodnak rajtuk. |
| 26. | De ne így legyen közöttetek, hanem aki közöttetek nagy akar lenni, legyen a ti szolgátok, |
| 27. | És aki közöttetek első akar lenni, legyen a ti szolgátok; |
| 28. | Valamint az Embernek Fia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért. |
| 29. | És mikor Jerikóból távozának, nagy sokaság követé őt. |
| 30. | És íme, két vak, aki az út mellett ül vala, meghallván, hogy Jézus arra megy el, kiált vala, mondván: Uram, Dávidnak fia, könyörülj rajtunk! |
| 31. | A sokaság pedig dorgálja vala őket, hogy hallgassanak, de azok annál jobban kiáltanak vala, mondván: Uram, Dávidnak fia, könyörülj rajtunk! |
| 32. | És megállván Jézus, megszólítá őket, és monda: Mit akartok, hogy cselekedjem veletek? |
| 33. | Mondának neki: [Azt], Uram, hogy megnyíljanak a mi szemeink! |
| 34. | Jézus pedig megszánván őket, illeté az ő szemeiket; és szemeik azonnal megnyíltak, és követék őt. |