| 1. | És megszólalván Jézus, ismét példázatokban beszél vala nekik, mondván: |
| 2. | Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, aki az ő fiának menyegzőt szerze. |
| 3. | És elküldé szolgáit, hogy meghívják azokat, akik a menyegzőre hivatalosak valának; de nem akarnak vala eljőni. |
| 4. | Ismét külde más szolgákat, mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Íme, ebédemet elkészítettem, tulkaim és hizlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a menyegzőre! |
| 5. | De azok nem törődvén vele, elmenének, az egyik a maga szántóföldjére, a másik a maga kereskedésébe. |
| 6. | A többiek pedig megfogván az ő szolgáit, bántalmazák és megölék [őket]. |
| 7. | Meghallván pedig [ezt] a király, megharaguvék, és elküldvén hadait, azokat a gyilkosokat elveszté, és azoknak városait fölégeté. |
| 8. | Akkor monda az ő szolgáinak: A menyegző ugyan készen van, de a hivatalosak nem valának méltók. |
| 9. | Menjetek azért a keresztutakra, és akiket csak találtok, hívjátok be a menyegzőbe! |
| 10. | És kimenvén azok a szolgák az utakra, begyűjték mind, akiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat egyaránt. És megtelék a menyegző vendégekkel. |
| 11. | Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, láta ott egy embert, akinek nem vala menyegzői ruhája. |
| 12. | És monda neki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgata. |
| 13. | Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás. |
| 14. | Mert sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak. |
| 15. | Ekkor a farizeusok elmenvén, tanácsot tartának, hogy szóval ejtsék őt tőrbe. |
| 16. | És elküldék hozzá tanítványaikat a Heródes-pártiakkal, akik ezt mondják vala: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és az Isten útját igazán tanítod, és nem törődöl senkivel, mert embereknek személyére nem nézel. |
| 17. | Mondd meg azért nekünk, mit gondolsz: Szabad-e a császárnak adót fizetnünk, vagy nem? |
| 18. | Jézus pedig ismervén az ő álnokságukat, monda: Mit kísértgettek engem, képmutatók? |
| 19. | Mutassátok nekem az adópénzt! Azok pedig odavivének neki egy dénárt. |
| 20. | És monda nekik: Kié ez a kép és a felírás? |
| 21. | Mondának neki: A császáré. Akkor monda nekik: Adjátok meg azért, ami a császáré, a császárnak; és ami az Istené, az Istennek! |
| 22. | És [ezt] hallván, elcsodálkozának, és otthagyván őt, elmenének. |
| 23. | Ugyanazon a napon menének hozzá a szadduceusok, akik a feltámadást tagadják, és megkérdezék őt, |
| 24. | Mondván: Mester, Mózes azt mondta: Ha valaki magzatok nélkül hal meg, annak testvére vegye el annak feleségét, és támasszon magot testvérének. |
| 25. | Vala pedig minálunk hét testvér; és az első feleséget vevén, meghala, és mivelhogy nem vala magzata, feleségét a testvérére hagyá. |
| 26. | Hasonlóképpen a második is, a harmadik is, mind hetediglen. |
| 27. | Legutoljára pedig az asszony is meghala. |
| 28. | A feltámadáskor azért a hét közül melyiké lesz az asszony? Mert mindeniké vala. |
| 29. | Jézus pedig felelvén, monda nekik: Tévelyegtek, mivelhogy nem ismeritek sem az Írásokat, sem az Istennek hatalmát. |
| 30. | Mert a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben. |
| 31. | A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-e, amit az Isten mondott nektek, így szólván: |
| 32. | Én vagyok az Ábrahám Istene, és az Izsák Istene, és a Jákób Istene; az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene. |
| 33. | És a sokaság [ezt] hallván, csodálkozék az ő tudományán. |
| 34. | A farizeusok pedig hallván, hogy a szadduceusokat elnémította vala, egybegyűlének; |
| 35. | És megkérdé őt közülük egy törvénytudó, kísértvén őt, és mondván: |
| 36. | Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben? |
| 37. | Jézus pedig monda neki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből! |
| 38. | Ez az első és nagy parancsolat. |
| 39. | A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat! |
| 40. | E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták. |
| 41. | Mikor pedig a farizeusok összegyülekezének, kérdezé őket Jézus, |
| 42. | Mondván: Miképpen vélekedtek ti a Krisztus felől, kinek a fia? Mondának neki: A Dávidé. |
| 43. | Monda nekik: Miképpen hívja tehát őt Dávid lélekben Urának, [ezt] mondván: |
| 44. | Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felől, míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul. |
| 45. | Ha tehát Dávid Urának hívja őt, mi módon fia? |
| 46. | És senki egy szót sem felelhet vala neki, sem pedig nem meri vala őt e naptól fogva többé senki megkérdezni. |