| 1. | Akkor hasonlatos lesz a mennyeknek országa ama tíz szűzhöz, akik elővevén az ő lámpásaikat, kimenének a vőlegény elé. |
| 2. | Öt pedig közülük eszes vala, és öt bolond. |
| 3. | Akik bolondok valának, mikor lámpásaikat elővevék, nem vivének magukkal olajat; |
| 4. | Az eszesek pedig lámpásaikkal együtt olajat vivének az ő edényeikben. |
| 5. | Késvén pedig a vőlegény, mindannyian elszunnyadának és aluvának. |
| 6. | Éjfélkor pedig kiáltás lőn: Ímhol jő a vőlegény! Jöjjetek elébe! |
| 7. | Akkor felkelének mindazok a szüzek, és elkészíték az ő lámpásaikat. |
| 8. | A bolondok pedig mondának az eszeseknek: Adjatok nekünk a ti olajotokból, mert a mi lámpásaink kialusznak! |
| 9. | Az eszesek pedig felelének, mondván: Netalán nem lenne elegendő nekünk és nektek; menjetek inkább az árusokhoz, és vegyetek magatoknak! |
| 10. | Mikor pedig venni járnak vala, megérkezék a vőlegény, és akik készen valának, bemenének ővele a menyegzőbe, és bezáraték az ajtó. |
| 11. | Később pedig a többi szüzek is megjövének, mondván: Uram! Uram! Nyisd meg minekünk! |
| 12. | Ő pedig felelvén, monda: Bizony mondom nektek, nem ismerlek titeket! |
| 13. | Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, amelyen az Embernek Fia eljő. |
| 14. | Mert [éppen úgy van ez], mint az az ember, aki útra akarván kelni, eléhívatá az ő szolgáit, és amije volt, átadá nekik. |
| 15. | És ada az egyiknek öt talentumot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek az ő erejéhez képest; és azonnal útra kele. |
| 16. | Elmenvén pedig aki az öt talentumot kapta vala, kereskedék azokkal, és szerze más öt talentumot. |
| 17. | Azonképpen akié a kettő vala, az is más kettőt nyere. |
| 18. | Aki pedig az egyet kapta vala, elmenvén, elásá [azt] a földbe, és elrejté az ő urának pénzét. |
| 19. | Sok idő múlva pedig megjöve ama szolgáknak ura, és számot vete velük. |
| 20. | És előjövén, aki az öt talentumot kapta vala, hoza más öt talentumot, mondván: Uram, öt talentumot adtál vala nekem, íme, más öt talentumot nyertem azokon. |
| 21. | Az ő ura pedig monda neki: Jól van, jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe! |
| 22. | Előjövén pedig az is, aki a két talentumot kapta vala, monda: Uram, két talentumot adtál volt nekem; íme, más két talentumot nyertem azokon. |
| 23. | Monda neki az ő ura: Jól van, jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe! |
| 24. | Előjövén pedig az is, aki az egy talentumot kapta vala, monda: Uram, tudtam, hogy te kegyetlen ember vagy, aki ott is aratsz, ahol nem vetettél, és ott is takarsz, ahol nem vetettél; |
| 25. | Azért félvén, elmentem és elástam a te talentumodat a földbe; íme megvan, ami a tied. |
| 26. | Az ő ura pedig felelvén, monda neki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és ott is takarok, ahol nem vetettem. |
| 27. | El kellett volna tehát helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál, és én megjövén, nyereséggel kaptam volna meg a magamét. |
| 28. | Vegyétek el azért tőle a talentumot, és adjátok annak, akinek tíz talentuma van! |
| 29. | Mert mindenkinek, akinek van, adatik és megszaporíttatik, akinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, amije van! |
| 30. | És a haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás. |
| 31. | Mikor pedig eljő az Embernek Fia az ő dicsőségében, és ővele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyi székébe, |
| 32. | És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. |
| 33. | És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja. |
| 34. | Akkor [ezt] mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta! |
| 35. | Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok engem, |
| 36. | Mezítelen [voltam], és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, fogoly voltam, és eljöttetek hozzám. |
| 37. | Akkor felelnek majd neki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna, vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna? |
| 38. | És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna, vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna? |
| 39. | Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna? |
| 40. | És felelvén a király, [azt] mondja majd nekik: Bizony mondom nektek, amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, énvelem cselekedtétek meg! |
| 41. | Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögöknek és az ő angyalainak készíttetett! |
| 42. | Mert éheztem, és nem adtatok ennem, szomjaztam, és nem adtatok innom, |
| 43. | Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem, mezítelen [voltam], és nem ruháztatok fel engem, beteg és fogoly [voltam], és nem látogattatok meg engem. |
| 44. | Akkor ezek is felelnek majd neki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjaztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna neked? |
| 45. | Akkor felel majd nekik, mondván: Bizony mondom nektek, amennyiben nem cselekedtétek meg eggyel eme legkisebbek közül, énvelem sem cselekedtétek meg! |
| 46. | És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre, az igazak pedig az örök életre. |