| 1. | Azokban a napokban pedig eljöve Keresztelő János, aki prédikál vala Júdea pusztájában, |
| 2. | És ezt mondja vala: Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa! |
| 3. | Mert ez az, akiről Ésaiás próféta szólott, [ezt] mondván: Kiáltó szó a pusztában: Készítsétek az Úrnak útját, és egyengessétek meg az ő ösvényeit! |
| 4. | Ennek a Jánosnak a ruhája pedig teveszőrből vala, és bőröv vala a dereka körül, elesége pedig sáska és erdei méz. |
| 5. | Ekkor kiméne őhozzá Jeruzsálem, és az egész Júdea, és a Jordánnak egész környéke, |
| 6. | És megkeresztelkednek vala őáltala a Jordán vizében, vallást tevén az ő bűneikről. |
| 7. | Mikor pedig látá, hogy a farizeusok és szadduceusok közül sokan mennek őhozzá, hogy megkeresztelkedjenek, monda nekik: Mérges kígyóknak fajzatai! Kicsoda intett meg titeket, hogy az [Istennek] elkövetkezendő haragjától megmeneküljetek? |
| 8. | Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöket, |
| 9. | És ne gondoljátok, hogy így szólhattok magatokban: Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom nektek, hogy Isten eme kövekből is támaszthat fiakat Ábrahámnak. |
| 10. | A fejsze pedig immár a fák gyökerére vettetett. Azért minden fa, amely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és tűzre vettetik. |
| 11. | Én ugyan vízzel keresztellek titeket megtérésre, de aki utánam jő, erősebb nálamnál, akinek saruját hordozni sem vagyok méltó; ő Szent Lélekkel és tűzzel keresztel majd titeket. |
| 12. | Akinek szórólapát van az ő kezében, és megtisztítja az ő szérűjét, és az ő gabonáját csűrbe takarítja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel. |
| 13. | Akkor eljöve Jézus Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy megkeresztelkedjék őáltala. |
| 14. | János azonban visszatartja vala őt, mondván: Nekem kell általad megkeresztelkednem, és te jössz énhozzám? |
| 15. | Jézus pedig felelvén, monda neki: Engedj most, mert így illik nekünk minden igazságot betöltenünk. Ekkor engede neki. |
| 16. | És Jézus megkeresztelkedvén, azonnal kijöve a vízből, és íme, az egek megnyilatkozának neki, és ő látá az Istennek Lelkét alájőni, mint egy galambot, és őreá szállani. |
| 17. | És íme, egy égi hang ezt mondja vala: Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm. |