| 1. | Mikor leszállott vala a hegyről, nagy sokaság követé őt. |
| 2. | És íme, eljövén egy bélpoklos, leborula előtte, mondván: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem. |
| 3. | És kinyújtván kezét, megilleté őt Jézus, mondván: Akarom, tisztulj meg! És azonnal eltisztult annak poklossága. |
| 4. | És monda neki Jézus: Meglásd, senkinek se szólj! Hanem eredj, mutasd meg magadat a papnak, és vidd fel az ajándékot, amelyet Mózes rendelt, bizonyságul nekik. |
| 5. | Mikor pedig beméne Jézus Kapernaumba, egy százados méne hozzá, kérvén őt, |
| 6. | És ezt mondván: Uram, az én szolgám otthon gutaütötten fekszik, és nagy kínokat szenved. |
| 7. | És monda neki Jézus: Elmegyek, és meggyógyítom őt. |
| 8. | És felelvén a százados, monda: Uram, nem vagyok méltó, hogy az én hajlékomba jöjj; hanem csak szólj egy szót, és meggyógyul az én szolgám. |
| 9. | Mert én is hatalmasság alá vetett ember vagyok, és vannak alattam vitézek, és mondom egyiknek: Eredj el, és elmegy; és a másiknak: Jöszte, és eljő; és az én szolgámnak: Tedd ezt, és megteszi. |
| 10. | Jézus pedig, amikor ezt hallá, elcsodálkozék, és monda az őt követőknek: Bizony mondom nektek, még az Izraelben sem találtam ilyen nagy hitet. |
| 11. | De mondom nektek, hogy sokan eljőnek napkeletről és napnyugatról, és letelepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek országában; |
| 12. | Ez ország fiai pedig kivettetnek a külső sötétségre, holott lészen sírás és fogaknak csikorgatása. |
| 13. | És monda Jézus a századosnak: Eredj el, és legyen neked a te hited szerint! És meggyógyult annak szolgája abban az órában. |
| 14. | És bemenvén Jézus a Péter házába, látá, hogy annak napa fekszik és lázas. |
| 15. | És illeté annak kezét, és elhagyta őt a láz, és fölkele, és szolgála nekik. |
| 16. | Az est beálltával pedig vivének hozzá sok ördöngöst, és egy szóval kiűzé a [tisztátalan] lelkeket, és meggyógyít vala minden beteget, |
| 17. | Hogy beteljesedjék, amit Ésaiás próféta mondott, [így] szólván: Ő vette el a mi erőtlenségünket, és ő hordozta a mi betegségünket. |
| 18. | Látván pedig Jézus a nagy sokaságot maga körül, parancsolá, hogy menjenek a túlsó partra. |
| 19. | És hozzámenvén egy írástudó, monda neki: Mester, követlek téged, akárhova mégy. |
| 20. | És monda neki Jézus: A rókáknak vagyon barlangjuk és az égi madaraknak fészkük; de az Ember Fiának nincs hová fejét lehajtani. |
| 21. | Egy másik pedig az ő tanítványai közül monda neki: Uram, engedd meg nekem, hogy előbb elmenjek, és eltemessem az én atyámat. |
| 22. | Jézus pedig monda neki: Kövess engem, és hagyd, hogy a halottak temessék el az ő halottjaikat! |
| 23. | És mikor a hajóra szállt vala, követék őt az ő tanítványai. |
| 24. | És íme, nagy háborgás lőn a tengeren, annyira, hogy a hajót elborítják vala a hullámok; ő pedig aluszik vala. |
| 25. | És az ő tanítványai hozzá menvén, felkölték őt, mondván: Uram, ments meg minket, [mert] elveszünk! |
| 26. | És monda nekik: Mit féltek, oh kicsinyhitűek? Ekkor fölkelvén, megdorgálá a szeleket és a tengert, és lőn nagy csendesség. |
| 27. | Az emberek pedig elcsodálkozának, mondván: Kicsoda ez, hogy mind a szelek, mind a tenger engednek neki? |
| 28. | És amikor eljutott vala a túlsó partra, a gadarénusok tartományába, két ördöngös ment eléje, a sírboltokból kijövén, igen kegyetlenek, annyira, hogy senki sem mer vala elmenni azon az úton. |
| 29. | És íme, kiáltának, mondván: Mi közünk teveled, Jézus, Istennek Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt meggyötörj minket? |
| 30. | Tőlük távol pedig egy nagy disznónyáj legelészik vala. |
| 31. | Az ördögök pedig kérik vala őt mondván: Ha kiűzesz minket, engedd meg nekünk, hogy ama disznónyájba mehessünk! |
| 32. | És monda nekik: Menjetek! Azok pedig kimenvén, menének a disznónyájba, és íme, az egész disznónyáj a meredekről a tengerbe rohana, és odavesze a vízben. |
| 33. | A pásztorok pedig elfutának, és bemenvén a városba, hírré adának mindent, azokat is, amik az ördöngösökkel történtek vala. |
| 34. | És íme, az egész város kiméne Jézus elébe, és mihelyt meglátták, kérék őt, hogy távozzék az ő határukból. |