1. | Jaj a vérszopó városnak! Mindenestől hazug, [és] erőszakkal telve, [és] nem szűnik rabolni. |
2. | Ostorcsattogás, kerékzörgés zaja; dobogó ló, robogó szekér; |
3. | Törtető lovag, kardok villogása, dárda villanása, sebesült tömegek, holtak sokasága, nincs számuk az elesetteknek, megbotlanak hulláikban. |
4. | A szép parázna sok paráznaságáért, a hitetésnek mesternője miatt, aki népeket ejtett meg paráznaságával, és nemzetségeket bűbájaival: |
5. | Íme, rád [török], azt mondja a Seregek Ura, és orcádra fordítom ruhádnak alját, és népeknek mutatom meg meztelenségedet, és országoknak gyalázatodat. |
6. | Rútságot hányatok rád, és gyalázattal illetlek téged, és olyanná teszlek, mint akit csodálnak. |
7. | És mind, aki meglát, elmenekül tőled, és ezt mondja: Elpusztult Ninive! Ki bánkódik rajta? Hol keressek neked vigasztalókat? |
8. | Avagy jobb vagy-e Nó-Amonnál, amely a folyamoknál fekszik, vizek veszik körül, amelynek tenger a sánca, tenger a kőfala? |
9. | Kús volt erőssége, meg Egyiptom, és száma sem volt [annak]. Puth és Líbia is segítőid voltak; |
10. | De ez is számkivetésbe, fogságba jutott; kisdedeik is falhoz verettek minden utca sarkán; főembereire sorsot vetettek, és nagyjait mind bilincsekbe verték. |
11. | Te is megrészegedel, elfeledtté leszel; te is keresel majd menedéket a gyűlölködő elől. |
12. | Minden erősséged olyan, mint a zsenge gyümölcsű fügefa: ha megrázatnak, az evő szájába hullnak. |
13. | Íme, a te néped asszonynép tebenned, földednek kapui tárva kitárulnak gyűlölőidnek, tűz emészti meg záraidat! |
14. | Meríts magadnak ostromhoz való vizet, javítsd erősségeidet, menj be a sárba, taposd az agyagot, javítsd a téglavetőt! |
15. | Legott tűz emészt meg téged, fegyver irt ki téged, megemészt, mint a szöcske; szaporodjál bár, mint a szöcske, szaporodjál bár, mint a sáska! |
16. | Többen voltak kalmáraid, mint az égnek csillagai; a szöcske csapong és elrepül! |
17. | Fejedelmeid, mint a sáska, vezéreid, mint a tücsökraj: hideg időkben gyepűkben tanyáz, napkeletkor pedig elrepül, és helye sem tudható meg, hol volt. |
18. | Szunnyadoznak pásztoraid, Asszíria királya, feküsznek [vitézlő] hőseid; néped a hegyeken széledez, és nincsen, aki összegyűjtse. |
19. | Nincs enyhítés a te sebedre, gyógyíthatatlan a te nyavalyád. Akik híredet hallják, mind tapsolnak feletted, mert kire nem hatott volna ki a te gonoszságod soha. |