| 1. | Azon a napon olvasának a Mózes könyvéből a népnek hallatára, és írva találák benne, hogy Ammón és Moáb soha be ne menjen az Isten gyülekezetébe, |
| 2. | Mivelhogy nem mentek vala eleikbe Izrael fiainak kenyérrel és vízzel, sőt bérbe fogadták ellenük Bálámot, hogy őket megátkozná, de a mi Istenünk az átkot áldásra fordítá. |
| 3. | És lőn, hogy mikor hallották e törvényt, kirekesztének Izrael közül minden e- legy-belegy népet. |
| 4. | Ennek előtte pedig Eliásib, a pap, ki Istenünk házának kamarái fölé rendelteték, rokonságba jutott Tóbiással, |
| 5. | És átengedett neki egy nagy kamarát, holott abban annak előtte az ételáldozatot, a tömjént, az edényeket és az olajnak, mustnak és gabonának tizedét, mint a kapunállóknak, énekeseknek és lévitáknak törvény szerint való részét és a papoknak ajándékát helyeztetik vala el. |
| 6. | Mindennek történtekor én nem valék Jeruzsálemben, mert Artaxerxész babilóniai királynak harminckettedik esztendejében visszamentem vala a királyhoz, s napok múltán [újra szabadságot] kértem a királytól. |
| 7. | És visszatérék Jeruzsálembe, és megértém e gonoszt, melyet Eliásib cselekedett vala Tóbiásért, hogy átengedett neki egy kamarát az Isten házának pitvaraiban. |
| 8. | Igen gonosznak tetszék pedig ez nekem, s kivettetém Tóbiás házának minden edényeit abból a kamarából, |
| 9. | És parancsolatomra megtisztíták a kamarákat, és visszahordatám azokba Isten házának edényeit, az ételáldozatot és a tömjént. |
| 10. | Megtudtam azt is, hogy a léviták részeit nem adták meg, ennek miatta ki-ki az ő mezejére szélede el az Isten házában szolgáló léviták és énekesek közül. |
| 11. | És megfeddém a fejedelmeket, és mondék: Miért hagyatott el az Isten háza? És egybegyűjtvén a [lévitákat], helyükre állítám őket, |
| 12. | Az egész Júda pedig meghozá az olajnak, a mustnak és a gabonának tizedét a tárházakba. |
| 13. | És felügyelőkké rendelém a tárházak fölé Selemiát, a papot, Sádókot, az írástudót és Pedáját a léviták közül, és melléjük Hanánt, ki Zakkur fia, ki Mattánia fia vala, mivelhogy híveknek ítéltettek volt, és az ő tisztük vala kiosztani atyjukfiainak [részét]. |
| 14. | Emlékezzél meg énrólam, én Istenem ezért, és ne engedd, hogy eltöröltessenek az én jótéteményeim, melyeket cselekedtem vala az én Istenem házával és rendtartásaival! |
| 15. | Azon napokban láttam Júdában, hogy sajtót taposnak szombaton, és gabonát hoznak be szamarakra rakván, sőt bort, szőlőt és olajat is, és mindenféle terhet behoznak Jeruzsálembe szombatnapon, és bizonyságot tevék [ellenük], amely napon eleséget árulnak vala. |
| 16. | Tírusziak is lakozának [a város]ban, akik hoznak vala halat és mindenféle árut, melyeket eladnak vala szombatnapon Júda fiainak Jeruzsálemben. |
| 17. | Annak okáért megfeddém Júda elöljáróit, és mondám nekik: Micsoda gonosz dolog ez, amit ti cselekesztek, hogy megfertőztetitek a szombatnak napját? |
| 18. | Avagy nem így cselekedtek-e a ti atyáitok, s a mi Istenünk reánk hozá mindezen gonoszt, és e városra?! És ti mégis növelitek [Isten] haragját Izrael fölött, megfertőztetvén a szombatot. |
| 19. | Lőn annak okáért, hogy midőn megárnyékosodtak Jeruzsálem kapui a szombat előtt, parancsolatomra bezáratának az ajtók, s megparancsolám, hogy meg ne nyissák azokat szombat utánig, annak felette legényeim közül a kapukhoz rendelék, [mondván]: Nem fog bejőni teher a szombatnak napján. |
| 20. | Annak okáért a kereskedők és minden áruk árusai kívül hálának Jeruzsálemen egyszer vagy kétszer, |
| 21. | És bizonyságot tevék ellenük, és mondám nekik: Miért háltok ti e kőfal előtt? Ha ezt ismételitek, kezet vetek reátok! Az időtől fogva nem jöttenek szombaton. |
| 22. | És megparancsolám a lévitáknak, hogy magukat megtisztítsák, s hogy menjenek el és őrizzék a kapukat, hogy megszenteljék a szombatot. Ezért is emlékezzél meg rólam, én Istenem, és kedvezz nekem, kegyelmességednek nagy volta szerint! |
| 23. | Ugyanazon napokban meglátogatám azokat a zsidókat, kik asdódi, ammonita és moábita asszonyokat vettek feleségül. |
| 24. | És fiaik felerésze asdódi nyelven beszél vala, és nem tudnak vala beszélni zsidóul, hanem egyik vagy másik nép nyelvén. |
| 25. | Annak okáért feddődém velük, és megátkozám őket, és megverék közülük néhányat, és megtépém őket, és megesketém őket Istenre: Bizony, ne adjátok leányaitokat az ő fiaiknak, és ne vegyetek leányaik közül feleséget fiaitoknak és magatoknak! |
| 26. | Avagy nem ebben vétkezett-e Salamon, Izrael királya? Noha nem volt sok nép között hozzá hasonlatos király, akit szeret vala az ő Istene, és királlyá tette vala őt Isten egész Izrael fölött, őt is bűnre vivék az idegen asszonyok. |
| 27. | És nektek engedjünk-e, hogy cselekedjétek mindezen nagy gonoszságot, vétkezzetek Istenünk ellen, idegen asszonyokat vévén feleségül? |
| 28. | Jójadának (ki Eliásib főpapnak fia vala) fiai közül is egy veje vala a horonitbeli Szanballatnak, elűzém azért őt tőlem. |
| 29. | Emlékezzél meg őróluk, én Istenem, a papságnak és a papság szövetségének és a lévitáknak ilyen megfertőztetéséért! |
| 30. | És megtisztítám őket minden idegenektől, és rendtartást szabék a papoknak és a lévitáknak, kinek-kinek az ő dolgában, |
| 31. | A fa hozására is bizonyos időkben és az első zsengékre. Emlékezzél meg, én Istenem, az én javamra! |